„Ígérem inkább szememet, / járd be a belső tereket, / s körültekintve hallgatag, / a sejtfalakra írd neved –” Ezen a héten a 29 év elhunyt Nemes Nagy Ágnes megindító versét ajánljuk.
Nemes Nagy Ágnes költő, műfordító, esszéíró; a második világháború utáni magyar irodalomban a Nyugat hagyományait folytató irányzat kiemelkedő képviselője volt.
Lator László így írt róla 2012-ben: „Nemes Nagy Ágnes egy-egy helyzetben, pillanatban végletesen zárkózott lény volt. Bizonyosan belejátszott ebbe a családi örökség, a puritán vidéki protestantizmus. De legalább annyira a maga természete is. Fiatalon is meg-megírt olyasmiket is, amikről sohasem beszélt. Két kis versében, a Dagály-ban és A szörny-ben, a háttér ismerete nélkül alig-alig érthető szorongást. Családi örökségként kísértő fenyegetést, a talán rá is leselkedő idegbajt, a sérülékeny elmét. ezzel szemben ott volt tiszta, mindenfelé terjeszkedő, ismeretekben gazdag, hatalmas szelleme. Ezért is állt annyira kezéhez a tárgyias költészet, akárcsak választott mesterének, Babits Mihálynak. Áttétekkel, szerepekkel, mindent el lehetett mondani. De el is vágni az áramokat közvetítő vezetékeket. Többek közt, azt gondolom, ez bizonytalanság, a sejtjük-de-nem-tudjuk, gerjeszti hosszú versei már-már valószínűtlen feszültségét. És hozzáteszem: sokszólamú lírájában szükségképpen megváltozott hajdani ars poeticája is. Most már nemcsak a nehezen mondhatónak, hanem a mondhatatlannak is testet tudott adni.”
Nemes Nagy Ágnes Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, esszéista 1922. január 3-án született Budapesten és 1991. augusztus 23-án hunyt el Budapesten.
NEMES NAGY ÁGNES: EMLÉKKÖNYVBE
Nem, nem ígérhetem neked,
hogy szóból házat építek –
mért óvnának a forgatag
idő elől papír-falak?
Ígérem inkább szememet,
járd be a belső tereket,
s körültekintve hallgatag,
a sejtfalakra írd neved –
a sejtfalakra kéne késnyi
emlékedet némán bevésni,
s ahol dobog a kupola,
a szív sötét tábláira –
ne bánd, hogy múló, romlatag,
hadd dőljenek csak a falak,
mi emberben legmakacsabb,
én azt ígérem néked inkább:
fehéren lent a föld alatt
emlékeznek a csontjaim rád.
(1958. augusztus 15.)
