„ Ha te vagy az ég kabátja, én vagyok az, aki váltja. / Én vagyok az, aki vakon bámulok ki az ablakon. / Hívlak, Isten, nyújtsd a karod, mikor szemem eltakarod. / Hívlak, ha vagy, nyújtsd a karod, legyen úgy, ahogy akarod.” Ezen a héten a 21 éve elhunyt Orbán Ottó gyönyörű versét ajánljuk.
Ágh István A költő válaszai című esszéjében írja:
„Neki a vers életmentő, sors indulástól kezdve, de túl e magánügyön az emberiség megmentésére való törekvés is. Sőt bizonyosság! Mert ha sátrat bont a Gutenberg-cirkusz, a karavánja égre hajt a földi mezőkről, „Az emberiség meg fázósan sutyorog: Magunkra maradtunk. Hétköznap hétköznap után. Mi lesz velünk?” Ebből a végletből fényesebben szól a bizalom: „Látjuk, baj van, de válság azért nincs. Bízva bízunk helyi szokás szerint.” A vers, mint emelkedett beszéd, a nyelvi tömörítés magnetikus tere, megannyi tízes találat, nem magyaráz, mint a csavarintos logikájú értekezések. Ha kezdetben vala az Ige, mindétig megmarad az Ige.”
Orbán Ottó Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő, esszéíró, műfordító Budapesten jött a világra 1936. május 20-án és 2002. május 26-án hunyt el.
ORBÁN OTTÓ: HALLOD-E TE SÖTÉT ÁRNYÉK
Változat egy erdélyi népdalra
Lászlóffy Aladárnak
Hallod-e, te sötét árnyék,
ember vagy-e vagy csak árnykép.
Nem vagyok én sötét árnyék,
sem ember, sem puszta árnykép.
Égi boltban kabát vagyok,
rézgombjaim a csillagok,
Égi boltban kabát vagyok,
rézgombjaim a csillagok.
Ha te vagy az ég kabátja,
én vagyok az, aki váltja.
Én vagyok az, aki vakon
bámulok ki az ablakon.
Hívlak, Isten, nyújtsd a karod,
mikor szemem eltakarod.
Hívlak, ha vagy, nyújtsd a karod,
legyen úgy, ahogy akarod.
Nyisd meg nekem a dombtetőt,
a dombtetőn a temetőt.
A dombtetőn a temetőt,
adj odáig menni erőt,
Hadd készítsek ott heverőt,
hadd feküdjem le a sárba.
Hadd feküdjem le a sárba,
ahogy kulcs talál a zárba.
Búcsúznék már, de nem könnyű,
szakad szememből a könnyű.
Ősz szakállal mennydörögve
gyöngyöt szór az ég a rögre.
Szakad az eső a földre,
fehér szemfedővel föd be.
Szakad az eső a földre,
belemosódom a ködbe.
