„Mint dalbatű a nyár forró husában, / csattog a csalogány egy varrodában. / Dalolnak szájkiférc a lenge nők, / s kezük alatt a fodros szemfedők.” Ezen a héten a 73. születésnapját ünneplő Parti Nagy Lajos versét ajánljuk.

Parti Nagy Lajos költői világa különös, sokrétegű alkotás: nyelvi lelemények, szellemes áthallások és váratlan képzettársítások rajzolnak benne izgalmas mintázatot. Mintha a költő falakra firkált volna, majd újabb és újabb vonásokkal összekötötte volna a rajzokat, míg végül önálló univerzum született belőlük. Ezen a sajátos nyelvi graffitin több mint egy évtizeden át dolgozott.
Elsőre mintha félrecsúsznának a szavak, a sorok, a gondolatok, ám Parti Nagy Lajos Csalogányok című verse hamar megmutatja, hogy a látszólagos tévesztések mögött sajátos rend és tudatos játék rejlik. A költő könnyedén lépi át a nyelv szakadékait, mi pedig csak ámulunk, nevetünk, és örülünk, hogy a költészet ilyen meglepetésekre is képe.
Parti Nagy Lajos 1953. október 12-én Szekszárdon született.
PARTI NAGY LAJOS: CSALOGÁNYOK
Mint dalbatű a nyár forró husában,
csattog a csalogány egy varrodában.
Dalolnak szájkiférc a lenge nők,
s kezük alatt a fodros szemfedők.
Csattog a csalogány édes hangja,
varrnak, tillárom, ezüstpuhát,
minden határon túlmenő ruhát,
s klottvarrónők szép emlékeképpen
szalad az olcsó gyászszalag a gépben.
Elkínlódnak a gyári vatelinnal,
amíg az élet fogja, s el nem illan,
mint odafönn a kondenz repülősó,
szellőztetik a szívük szalmiákkal,
fúlnak, kacagnak, miként az Isten adta.
Tillárom, nehéz a csalogánynak,
olyan nehéz, akár egy kasztanyetta,
s estére majd sok pösze és fehér test
kinyújtja magát, mint a rétest.
Mire az éj minden ízükre ráj’ront,
kertek alól eljő értük a fájront,
lavor bokáik is lassan felére hűlnek,
ha a csalogányok biciklijükre ülnek,
és könnyű szívvel hazakarikáznak,
hajuk hullámzik, mint szelíd vetésük,
mert bombabiztos a megélhetésük,
hisz halk halomban várnak rájuk ők,
tillárom haj, a fodros szemfedők.