„Eszi a föld az őszt, eszi, / rágja fehér botját, a tollat, / húzza a föld, s már-már hiszi, / ha térden áll, el sem botolhat.” Ezen a héten a 68. születésnapját ünneplő Parti Nagy Lajos versét ajánljuk.
A költői mesterség megannyi fogását remekül alkalmazó Parti Nagy Lajos eredeti, új hangot ütött meg a modern magyar kötészetben az „én” határtalan lefokozásával. A kvázi-önéletrajzi vallomásosság, az önfeflexivitás, a véleménynyilvánítás és az összetéveszthetetlen költői beszédmód harmonikusan illeszkedik egymáshoz. Kis őszi rádióvers című verse is bizonyítja, hogy szerzője a kortárs vers egyik legjobb és legjátékosabb formaművésze: „A rádióban nincs adás, / reggelre vers kell, hát legyen, / fáradtságát csavarja át, / mint potmétert az éteren.”
Parti Nagy Lajos 1953. október 12-én született Szekszárdon.
PARTI NAGY LAJOS: KIS ŐSZI RÁDIÓVERS
(Balassa Péternek)
A rádióban nincs adás,
reggelre vers kell, hát legyen,
fáradtságát csavarja át,
mint potmétert az éteren.
S húzza a föld veszélyesen,
vizes kabát a kedv, mi támad,
de harminckilenc évesen
tud némely rutinériákat,
és csukott szemmel teljesít,
ott belül vak van, békalencse,
öngyulladásig préseli,
s a kegyelem ezen túl csak szerencse.
Eszi a föld az őszt, eszi,
rágja fehér botját, a tollat,
húzza a föld, s már-már hiszi,
ha térden áll, el sem botolhat.
Húzza a föld veszélyesen,
harminckilenc az néha szinte hetven,
egy szonettet talán megír,
teli az ősz vizes szonettel,
egy bőrönd komposztált papír
marad utána s egy szünetjel.
