„Csak állok az éjben / A végtelen éjben / Nem tudom hol az eleje / hol van a vége” Ezen a héten a 104 éve született Pilinszky János gyönyörű versét ajánljuk.
Pilinszky János költészetének helyét a 20. századi magyar és európai lírában ma már senki sem vitatja: művei a modern költészet egyik legmélyebb létértelmezését adják. Verseiben a háború borzalmai és a koncentrációs táborok felfoghatatlan eseményei apokaliptikus erővel jelennek meg, s ezekből a képekből vezet az út a metafizikai szorongás sötét tapasztalatához, majd a végsőkig komolyan vett emberi együttérzéshez.
Pilinszky rendkívüli érzékenysége különös intenzitással világít rá arra a passióra, amelyet a történelem és maga a létezés ró az emberre – és ugyanilyen erővel szól a szenvedők iránti irgalomról, a megalázottakkal vállalt mély és keresztényi részvétről is.
Pilinszky János Kossuth- és József Attila-díjas költő, a 20. századi magyar költészet egyik legnagyobb alakja 1921. november 27-én született és 1981. május 27-én halt meg.
