„Hol volt, hol nem volt, / élt egyszer egy magányos farkas. / Magányosabb az angyaloknál.” Ezen a héten a 100 éve született Pilinszky János megrázó erejű versét ajánljuk.
1959 szeptemberében jelent meg Harmadnapon címet viselő kötet. Megjelenését több éves várakozás előzte meg. Ezt a kötetet a kritika és az irodalomtörténet a háború utáni magyar líra legnagyobb alkotásai közé sorolja. „A szöveg telítettségében csak néhány költőnk versenyezhet a Harmadnapon Pilinszkyjével: az érett Berzsenyi, a kései Vörösmarty, a töredékes Arany, a végső József Attila” – jegyzi meg Németh G. Béla.
„Pilinszky János talán a legszuggesztívebb hatású magyar költő: költészete az apokalipszis lenyűgöző erejével hat az olvasóra, minden esztétikai értékelés vagy világszemléleti állásfoglalás előtt felkeltvén azt az alapvető érzést, hogy ezek a versek, ez a költészet olyan elemi erővel létezik, mint valamiféle természeti jelenség, amit nem lehet kétségbe vonni, amit mindenekelőtt tudomásul kell venni, s csak másodsorban lehet elemzéssel s bírálattal illetnünk” – írja róla Domokos Mátyás a Vigiliában.
Pilinszky János Kossuth- és József Attila-díjas költő, a 20. századi magyar költészet egyik legnagyobb alakja 1921. november 27-én született és 1981. május 27-én halt meg.
PILINSZKY JÁNOS: FABULA
Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.
Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, amit meglátott.
Már a falát is megszerette,
a kõművesek simogatását,
de az ablak megállította.
A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszívű állat.
Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.
Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték.
