„A világ női vagánya”, ahogy nevezte önmagát Nagy László költő felesége, a szintén költő, Szécsi Margit. A Karnevál Szécsi számára nem a színes kavalkádot, az élet éljenzésének és örömének ünnepét jelentette. Szuggesztív képeit magyarázni is felesleges…
Szécsi Margit színt vitt környezete életébe, életereje, energikus egyénisége és határozottsága kiegészítette férje, Nagy László nyugodt borúlátását. Avantgárd eredetű nyelvi modernitással fejezte ki mondanivalóját, szavai mögött mindig valamilyen mélyebb tartalom, kimondhatatlan titkok vártak a megértésre. Ezen a héten Szécsi Margit éles hangú versével üdvözöljük a „karnevált”.
Szécsi Margit: Karnevál
A mi hercegünk a fekete Ady úr.
Rozzant, nyitott autómobil-trónuson ül.
Sötét ruhája, csokornyakkendője havas,
száraz mosolygás vibrál a szája körül.
Hóból vicsorognak a Dózsa-fejek,
Dózsa Dózsára tiporva vonul.
A mi örömeink hava kárhozatos,
a mi hercegünk a fekete Ady úr.
S akit nemzete fölszarvazott:
koponyáján csontkorona fáj.
A mi hercegünk a fekete Ady úr,
ím, csillagokig agancs-király.
