„Forró lánggal égni, / Aztán elhamvadni / Boldog szerelemtől!…” 2016-tól a 188 éve született Szendrey Júlia gyönyörű versével köszönünk el.
„Miért van így?” – teszi fel a kérdést Petőfi Sándor özvegye, és tesszük fel a kérdést mi is. Míg Szendrey Júlia szerelme hiányát, élete elmúlását fájlalja, mi a megmagyarázhatatlan és érthetetlen gyűlölködés és erőszak jelenléte ellen szólunk: „Forró lánggal égni, / Aztán elhamvadni / Boldog szerelemtől!… / Mért nem ez a sorsom?”
Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása című kötetben olvashatjuk: „Mi a szerelem? Könyv, mellynek eredetijét véli minden szerelmes olvashatni, s csak midőn vége van, látják legtöbben hogy biz ez is csak másolása volt ama magasztos szent érzetnek, mellyről annyian beszélnek, de többnyire csak hallás után, hogy aztán magok is azt hiszik, hogy eredetije a sok másolásban végképp’ elhasználódott. De nem igy van; mert léteznek kiválasztottjai az égnek, kik ezt megismerhetik, s mint életök egy magasztos emlékét viszik lelkeikkel egy szebb életbe át.”
SZENDREY JÚLIA: MIÉRT VAN ÍGY?
Forró lánggal égni,
Aztán elhamvadni
Boldog szerelemtől!…
Mért nem ez a sorsom? –
Mért kell jéggé fagynom
Élet hidegétől?
Csillagként lefutni,
Napként hanyatlani,
Ég boltozatárul:
Ekképen elhalni,
Életből kimúlni,
Pályazáradékul!… –
Föld porában csúszni,
Lábbal tapodtatni,
Ez lett osztalékom;
Növényként tengődni,
Féregként tenyészni,
Életföladatom! –
(Pest, 1854)
