„Szóltam előre, ne járkálj ennyi évesen holmikkal! / Nagy találkozáshoz nagy levegő kell. / Búcsúzkodni a kín maga: / Nem férsz a kabátodhoz.” Ezen a héten az 52 éve született Térey János versét ajánljuk.
Térey János, a kortárs magyar irodalom egyik legtehetségesebb és legtermékenyebb írásművésze átformálta a költészet nyelvét, felújította a verses regény és a zenedráma műfaját, új értelmet adott a pátosznak és az elégiának, a szatírának és a társalgási drámának, a disztópiának és a memoárnak.
Térey János magyar író, költő, drámaíró, műfordító 1970. szeptember 14-én született Debrecenben és 2019. június 3-án hunyt el Budapesten.
A vers forrása a Jelenkor 2019. áprilisi száma.
TÉREY JÁNOS: ÁTLAGOS MAGYAR
Az átlagos magyar lakások rákfenéje
A szűk, sötét és folyosószerű előszoba.
Nem férsz be, burzsoá.
Nem fér be a lélek.
Naponta én is pont ilyen lakásba érkezem
Mint átlagos magyar.
Célba jutni, belépni az Új Történetbe!
Az első benyomás lemeztelenít:
A birtok képén tükröződő ízlés, vagyon;
Egyik, másik árulkodó hiánya.
Minden zug a tér lakóiról mesél.
Itt kifújhatod magad, megpihenhetsz,
Zsilipkamrában a búvár.
Nyomáskülönbség, leküzdöd.
Kivárod azt a bizonyos Hét Másodpercet,
Amely alatt megítélnek.
Belépni bonyolult,
Ha lepakolni nincs hová,
Sem szabad fogas, sem szekrény.
Szóltam előre, ne járkálj ennyi évesen holmikkal!
Nagy találkozáshoz nagy levegő kell.
Búcsúzkodni a kín maga:
Nem férsz a kabátodhoz.
Valaki mindig a lábad alatt van,
Te meg a másoké alá pakoltál.
Nem férünk egymástól, burzsoá.
Kiöregedtem a kényelmetlenségből,
Ami szűk, nekem elmúlt.
Az előszoba kényszerít
Egymásra minket.
(Megjelent a Jelenkor 2019/4-es számában.)
