„A két karom nézd milyen kemény / Mindjárt reád uszítom őket / S a menekülést meg se kísérted” Ezen a héten Tersánszky Józsi Jenő humorral és hódolattal átitatott versét ajánljuk.
Egy nagyszerű (élet)művész, akinek líráját alig ismerjük, noha éppolyan csodálatos és izgalmas, mint a prózája.
„És itt van Tersánszky titka: tökéletes tisztán érzi a dolgok humorát – írja Schöpflin Aladár Tersánszky Józsi Jenőről a Nyugatban. – Van egy tulajdonsága, amely írókban a legritkább: egész közel van a természethez, van külön érzéke mindennek megértéséhez és kifejezéséhez, ami a természeté.”
„Humor és áhítat? Tersánszky stílusának, írói magatartásának varázsa éppen az összetettségben van – folytatja Schöpflin. – Keserű és édes, moralizáló és amorális, naiv és tudatos, újszerű és ódivatú, kacskaringós és gyermetegül egyszerű, modoros és közvetlen, – és ebben az összetettségében – igazi jól sikerült műveiben – mégsem egyenetlen.”
Ezen a héten a 128 éve, 1888. szeptember 12-én született és 47 éve, 1969. június 12-én elhunyt Tersánszky Józsi Jenőre emlékezünk.
TERSÁNSZKY J. JENŐ: GYERE ÖLELD MEG A NYAKAM
A két karom nézd milyen kemény
Mindjárt reád uszítom őket
S a menekülést meg se kisérted
Meg se tudod,
Ha kinyújtottam két karom érted.
Hiába sírsz, hiába futsz
Megveszlek úgyis.
Vad riadót ver a szívem
A szádra, válladra, kebeledre, csípődre
A szemem farkaséhes.
Semmit nem ígérek,
Máma szeretni foglak,
Holnap talán már rád se nézek
És soha többé.
A két karom nézd milyen kemény
Ma nincs még egy mint én olyan legény
Olyan gonosz s olyan kegyetlen.
Gyere öleld meg a nyakam
Mert kinyújtottam két karom érted.
(1911)
