Varga Mátyás hajnali 3 kötetében felkavaró verseket találunk az éjszaka mélyéről, amikor minden megtörténhet.
Varga Mátyás bencés szerzetes, gimnáziumi tanár, költő, a Bencés Kiadó ügyvezetője, a „Napjaink Teológiája” sorozat szerkesztője, a Pannonhalmi Bencés Főapátság kulturális és turisztikai igazgatója és az Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztivál elindítója. Díjai között szerepel a 2001-ben kapott Pulitzer-díj, amelyet a Pannonhalmi Szemle kapott „alkotóközösség” kategóriában, a Kodály Zoltán közművelési díj, a Radnóti Miklós-díj és az Artisjus-díj.
Díjakban és elismerésben nincs hiány, mert Varga Mátyás ért az emberek nyelvén: rátalál a hangulatokra, a színekre és illatokra, a félelmekre és mélyen eltemetett gondolatokra. Legújabb kötetében hangokat hallunk: emberek szólítják, szólongatják egymást. Szavaikban félelmek, emlékek és vágyak fogalmazódnak meg, s hol kétségbeesetten, hol meg beletörődéssel, szinte derűvel kutatják az események értelmét, építik szabadságukat és tanulják a felejtést.
Megszólalásuk terét a sorsok illeszkedésének sajátos, ismétlődő ideiglenessége képezi. Talán abban bíznak, hogy meghallja őket valaki, de az is lehet, hogy már csak merő megszokásból ragaszkodnak élesre koptatott – önigazoló, vagy magukat is leleplező – mondataikhoz. Kik ezek? Talán ők hárman. Talán távoli rokonaink, vagy közeli ismerőseink. De az is lehet, hogy mi magunk vagyunk.
A hajnali 3 cikluscímei és a kötet szerkezete több ponton is utal a négyszáz éve elhunyt zeneszerző, Carlo Gesualdo rendkívüli vokális művére, amelyet Tenebræ címen emleget a zenetörténet. Gesulado nagycsütörtök (feria quinta), nagypéntek (feria sexta) és nagyszombat (sabbato sancto) reggelre írt responsorium-gyűjteménye s a zeneszerző botrányos élete (harmincévesen tetten éri, majd megöli a feleségét és annak szeretőjét) pedig olyan metakontextust képez, amely egyidejűleg olvassa újra és felejti el azt a történetet.
Ezen a héten Varga Mátyás hajnali 3 verseit ajánljuk mindenkinek, melynek intenzitása az éjszaka (a tenebræ) legmélyéről felhozott szavakból fakad. Felkavaróak és gyógyítóak.
a szél elől a hajó oldalához
lapulsz, és arra vágysz, hogy
valaki most így lefényképezzen,
de nyomban el is mosolyodsz
ezen. gyomrod nem szereti a
távolságot, figyelmen kívül
hagyja az új ízeket, elkezdi a
mérgezést. – a hideget végtére
is nem tudjuk elképzelni, még
mindig a nyárban élnünk, felvesz-
szük a nyár alakját, és innen
kezdjük a számolást. „kezdd a
halottakkal” – mondja furcsa,
idegen hangsúllyal. igen, igen
– motyogom, de a szégyen
erősebb.
