„De Földanyánk, miért ne lehetne / rajtad a világ Édenkertje, / van napod, holdad, / levegőd, / varázslatos teremtőerőd…” Ezen a héten a 135 éve született Várnai Zseni felkavaróan szép versét ajánljuk.
A 91 évig élő Várnai Zseni igen népszerű volt az olvasók körében, annak ellenére, hogy a kritikusok szerint 1945-ig mellőztetés, betiltás alatt írt. A háború alatt egy antifasiszta csoport vezetője volt. A háború után egy ideig a Kossuth Népe és az Új Idők című lap munkatársa volt.
Művei egyre népszerűbbé váltak – Kaffka Margit „őszinte és igaz lelkünkből örvendetes” emberi sorsok lenyomatát látta benne -, témái, az asszonyiság, az asszonyi sors, a békevágy, a társadalmi változások, az épülő szocializmus iránti öröme bensőséges emberi hangon szólaltak meg. Költészetében a közösségi hang mellett az anyaság érzése, majd kései verseinek fő témája az öregedés, az elmúlás fájdalma, a bizalom a szeretetben és a munka öröme is gyakran teret kapott. S bár a kritikusok nem tették a legelismertebb költők sorába, verselésének egyszerűsége, hétköznapi nyelvezete szinte minden olvasóhoz közel hozta műveit.
Várnai Zseni Nagyvázsonyban született 1890. május 25-én és Budapesten hunyt el 1981. október 16-án.
VÁRNAI ZSENI: ÍGY ÁLMODOM… ÍGY KÉPZELEM…
Ha egyszerre csak, mint egy ábrát,
letörölné a fekete táblát
az Alkotó
művészkeze
s valami újat kezdene,
de úgy, hogy égszín lenne a tábla
s csodás világot tervezne rája
a Teremtő
művészkeze…
új Édenkertet festene!
Letörölné a régi rosszat,
varázsolna szebbet és jobbat
a legnagyobb
művész keze…
egészen újat festene!
Oly csodaszépet, hol a lények
békességben, boldogan élnek,
nincs félelem
csak értelem…
így álmodom…így képzelem!
De Földanyánk, miért ne lehetne
rajtad a világ Édenkertje,
van napod, holdad,
levegőd,
varázslatos teremtőerőd…
Minden lehet, ami még nem volt,
fölöttünk a végtelen égbolt
s a Teremtő
művészkeze
békegalambot festene
a táblára, de úgy, hogy többé
ne legyen kéz, mely letörölné…
s békesség lenne mindörökké!
