„A tévéhez leültünk / megnézni azt a filmet,” Ezen a héten a 43 éve született Varró Dániel versét ajánljuk.
Varró Dánielt, a legtöbben Varró Daniként ismerik. A kortárs költőgeneráció kiemelkedő alakja elsősorban jellegzetes, egyedi humorral és szókimondóságával, gyermekeknek és felnőtteknek szóló frappáns, vidám verseivel, írásaival vált ismertté. Az öncélú és magamutogató költői bravúr nem érdekli, költészete bensőséges, otthonos. A felnőttvilág azonban azokban a versekben és szövegekben is megjelenik, amelyeket a gyermekeknek szán. Varró Dániel költészetének játékosságát szellem és műgond táplálja, amit saját magára is kiterjeszt:
„Harminckét éves múltam el,
csatában mégsem hulltam el,
sinen
se nem.”
Varró Dániel költő, műfordító 1977. szeptember 11-én született Budapesten.
VARRÓ DÁNIEL: BOLDOGSÁG
A tévéhez leültünk
megnézni azt a filmet,
miről a műsorújság
megírta, hogy nagyon sok
vér fog majd folyni benne,
és ennek mind a ketten
örültünk, mert szeretjük
a filmeket, amikben
nagyon sok vér folyik. Te
két fázós lábad akkor
pólóm alá bedugtad,
kis talpad ráhelyezted
kövér, meleg hasamra,
úgy néztük ezt a filmet,
pisztáciát is ettünk.
De gyorsan elfogyott, és
félóra múlva kábé
szép, szőkített fejecskéd
a mellkasomra tetted,
én kissé hátradőltem,
a vállad átkaroltam,
és elnyomott az álom.
Most arra ébredek fel,
hogy vége már a filmnek,
a farpofák sajognak,
jól elzsibbadt a lábam,
és el van gémberedve
a vállam is rohadtul,
fejem nem dönthetem meg,
nincsen mögötte támasz,
valami ócska pornót
sugároz a csatorna,
éjfél is régen elmúlt.
A távirányitóért
nyúlnék, de el nem érem,
van egy pohárnyi kólám,
miből kiment a szénsav,
de azt sem érem el, mert
te rajtam fekszel éppen,
szemed becsukva tartod,
a szád kinyitva félig,
meleg fuvallatocskák
szállnak nyakamra onnét.
Kívánhatnék-e többet?
