Fiatal, szemtelen, bölcs és ironikus, távol áll tőle az öncélúság és a magamutogatás. Már versének címe is árulkodó: Vers az elektronikus levelekről, amiket váltunk. Varró Dániel versével köszöntjük a hetet.
Varró Dániel verseit olvasni önfeledt kacagás, rácsodálkozás és szembesülés, költészete bensőséges, otthonos. A felnőttvilág azonban azokban a versekben és szövegekben is megjelenik, amelyeket a gyermekeknek szán.
Tudjuk róla, hogy verseinek témáit gyakran saját gyermekei ihletik. Varrót olvasva arcul csap minket az igazság: a vers élő dolog, amely tud barátságos és otthonos lenni, nem kell magasztosnak, fennköltnek lennie. A szépirodalom nem az érthetetlenséggel jelent egyet, sokkal inkább a szépen érthetőséggel.
A könnyed, játékos hangulat azonban nem jelent egyet a felületességgel vagy a hányavetiséggel. Varró nagyon is komolyan és tudatosan veti papírra sorait és állítja egymás után sorba a rímeit.
Varró Dániel: Vers az elektronikus levelekről, amiket váltunk
A szívem el van, ó, egészen andalodva,
és ímé, reszketeg,
amióta veled éjente, hajnalonta
itt ímélezgetek.
S e szív – akár a jég Montblanc csucsán, ha meggyúl –
felolvad, szétreped,
ahányszor értesít a gép, hogy Önnek 1 új
levele érkezett!
És az egész világ csak egy linkgyűjtemény,
s a dolgok benne linkek –
kattintsak bárhová, folyton te tűnsz elém,
te vagy honlapja mindnek.
Be kell ugyan, hogy érjem egy jpg fájllal,
míg gépelek vakon
(mivel te otthon ülsz, amit a szívem fájlal,
s én itt, ahol lakom)
de épp ezért van úgy minden, ahogy remélem,
s vagy az, kit képzelek,
s nem éktelenkedik nekünk még itt e mélen
se pont, se ékezet
