„Amit csak szemmel érsz el: / Próbáld letépni kézzel, / Ami elérhetetlen, / Azt megleled szivedben.” Ezen a héten a 113 éve született Zelk Zoltán gyönyörű költeményét ajánljuk.
Zelk Zoltán 1920-as évek elején kezdődött költői pályája az avantgárd jegyeit viselte magán. A harmincas évek elejétől költészete klasszicizálódni kezdett, hangja letisztult, a magyaros, rímes verselés jellemezte későbbi korszakaiban is. Érett líráját már az erőteljes érzelmek és az élményekre való közvetlen reagálás jellemzi.
Gyermeki játékosság, a kíváncsiság átitatta egész életművét, legyen szó az élet és halál elfogadásáról, a szerelemben való hitről és a szabadság, elégedettség utáni vágyról.
Zelk Zoltán 1906. december 18. született Érmihályfalván és 1981. április 23-án hunyt el Budapesten.
ZELK ZOLTÁN SZÁMADÁS
Amit csak szemmel érsz el:
Próbáld letépni kézzel,
Ami elérhetetlen,
Azt megleled szivedben.
Amit közel vélsz: messze,
Amit soknak tudsz: egy se.
Nincsen más, csak káprázat:
Hazád az, földed, házad.
A légben verj hát sátrat,
A semmiben törj ágat –
Ha földön gyújtasz lángot:
Vaknak gyújtasz világot.
Amit lélekkel érsz el:
Azt markold szemmel, kézzel,
Mert mit is érsz e léttel,
Ha majd koldusként mégy el?
(1936. október 25., Pesti Hírlap Vasárnapja)
