Egy nagyon lila borító, nagyon élénk belívekkel és nagyon színes tartalommal. Szerethető versek, melyek nevettetnek, szembesítenek, varázsolnak és megkólintanak. A Szemvidítófű kifejezetten újdonság, igazi meglepetés a kortárs magyar gyermekirodalomban.
A közel 40 gyermek- és családi vers „földre néző szemmel, égre néző lélekkel„ , a kötet címéhez hű, sokszínű, játékos filozófiával tekint hétköznapiságunkból saját, egyedi világunkra. Az egyszerre több asszociatív mezőt nyitó és felkínáló illusztrációk pedig szinte filmetűdszerű élménnyé teszik az olvasást.
„Kérded vagy nem, megmondom: porondon a bolondom!”
Szemvidítófű címmel jelentek meg a pályáját egykor művészetpedagógusként kezdő Nacsa János gyermek- és családi versei, melynek bemutatójára november első hetében került sor Budapesten, a Rózsavölgyi Szalonban.
Olyan könyv ez, amelyben gyerekek és felnőttek kedvükre találnak olvasnivalót az esti közös időtöltéshez csakúgy, mint magányos elvonulásokhoz.
Hogy kinek szólnak mégis inkább ezek a versek? Vannak családi filmek, amelyek kifejezetten azért készülnek, hogy szülők és gyerekek együtt nézzék. Egész film- és szórakoztató-ipari ágazat épül erre. Léteznek családi táncházak, ilyen célú színházi előadások, programok: miért ne lehetnének ugyanilyen versek és kötetek az irodalomban? A „korosztályozás” számomra nem költészeti, hanem inkább pedagógiai, üzleti alapúnak és problémának tűnik.
„Ha nem tudod, mi a porond, nem is leszel soha bolond…”
A kötet maga is a családnak köszönhető, ugyanis János a versek bizonyos részét közös szövegjátékok alkalmával írta, aztán eltette a fiókba, mivel úgy gondolta, nem közönség elé valók. Gyermekei nem értettek vele egyet, és évtizedig unszolták, hogy ossza meg azokat. Véget vetendő a vitának, megküldte a Dörmögő Dömötörnek, hogy „hivatalos” vélemény is erősítse meg apai álláspontját. Ám a lap akkori főszerkesztője, Zsoldos Z. Julianna a gyerekek véleményét osztotta, és elkezdte megjelentetni a verseket.
A kötet illusztrációit Porpáczy Zoltán tervezőgrafikus készítette. A két szerző nem éppen hagyományos módon dolgozott együtt, mivel versek és képek egyaránt alakultak a közös munka során.
– A felszínről indultam. Először csak a szavakat próbáltam megjeleníteni, ám ahogy a hagyma levélrétegeit hántjuk, úgy találtam újabb és újabb jelentéseket – meséli az illusztrátor. – A végeredmény aztán sok esetben egészen más lett, mint amiből indultunk. Érzelmi, gondolati szálak, asszociációk szövik egybe a szöveget-képet s a kötet felépítését is.
A könyvbemutatón Holló Márta műsorvezető, Both Gabi, a Meseutca.hu főszerkesztője, Gyebnár Csekka és Gyurity István színművészek is elmondták, ők kinek ajánlják a Szemvidítófűt.
„no, de nem gond: elmondom én neked itt, e porondon –”
– Amikor megkaptam a könyvet, este magammal vittem az ágyba – meséli Gyebnár Csekka. – Olvasás közben nagyokat kuncogtam: a párom nem értette, min mulatok olyan jót. Mondtam neki, hogy egy nagyon aranyos könyvön, amelyben gyermekversek vannak. Aztán hamar ráébredtem, hogy ezek nem is annyira „csak” gyerekversek. Hanem olyanok, amelyek engem is könnyen megérintenek. Némelyiknél először azt éreztem, hogy jé, milyen helyes a János, ahogyan játszik a hangokkal, hangzásokkal, ritmusokkal, s nem kerestem különösebb mondanivalót. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy szinte minden szó mögött van valami. Hihetetlenül játékos és izgalmas kötet!
– Nagyon szemérmesek ezek a versek, és nagyon kitárulkozók. Nagyon ironikusak s keserűek, nagyon vidámak és szomorúak. Játékosak, ám komolyan játszanak – mondja Both Gabi. – Ahhoz és annyit szólnak, aki és amennyit épp abban a korban be tud fogadni. Az én gyermekeimnek például a halandzsaversek tetszettek legjobban. Szívesen adnám ezt a kötetet fiatal házasoknak nászajándékképp, mert tartalmas és hűséges útravalójuk lenne.
„– s lehetsz te a bolondom!”
– Nem elég egyszer elolvasni a verseket, hanem újra és újra elő kell venni a könyvet – véli Gyurity István. – Én néhány nap alatt nagyon megkedveltem: olvasok belőle a gyermekemnek, aki pedig még meg sem született, hanem édesanyja hasában hallgatja például a Patakpartit. (Két nappal a könyvbemutató után világra érkezett Goran: szeretettel gratulálunk! – a Szerk.) És közben mindig találok elgondolkodtató sorokat a magam számára is. Biztos vagyok benne, hogy ezzel mindenki így lesz, aki felnőttként is őrzi gyermeki énjét.
– Játékos szavak, képek, helyzetek – mosolyog Holló Márta. – Mai világunk kifordítva, befordítva, újraírva, újragondolva. Tényleg nem hagyományos módon gyermekversek ezek, inkább a családnak szóló írások. Máson nevetnek a kicsik, s máson én, a felolvasó, ám közben mindenki szórakozik vagy gondolkodik – és egyúttal játszik. Az illusztrációk hangulat-, forma- és színvilága is megkapó, modern: egyszerre játékos – gyermeki és többrétű – nagyon felnőtt.
