Az UNESCO – katalán javaslatra – április 23-át nyilvánította a Könyv napjának. Később kiegészítette azzal, hogy április 23-a egyúttal a Szerzői Jogok Napja is legyen – különös tekintettel az Internet és az online-adatbankok gyors elterjedésére.
A nap célja, hogy felfedezzük az olvasás szépségét, és ösztönözzük egymást a könyvek forgatására.
Április 23-a nem éppen örömünnep a világirodalomban. Ezen a napon halt meg William Shakespeare és Miguel de Cervantes.
Mivel azonban a katalánoknak április 23-a ünnepnap, védőszentjük, Sárkányölő Szent György napja (katalánul Sant Jordi), így ezen a napon emlékeznek meg „a rózsákról és a könyvekről”. (A rózsák azért olyan fontosak a katalánoknak, mert a legenda szerint Szent György a IV. században általa megölt sárkány véréből kinőtt rózsát a megmentett hercegnőnek ajándékozta. Innen ered a Barcelonában a XIII. század óta megtartott ünnep, a „szerelmesek ünnepe”, amelyet 1667-ben XIII. Gergely pápa hivatalos ünnepnappá nyilvánított.
A virág és a könyv azonban csak századunk húszas éveiben kapcsolódott össze. A spanyol kormány eredetileg Cervantes születésnapját készült a könyv napjává nyilvánítani, mivel azonban ez a nap, október 7-e a borongós őszt idézi, ezért a nagy költő halálának napjára tette át az ünnepet.
Nemes Nagy Ágnes: Olvasási módok
(részlet)
Vegyünk két nagy olvasót a magyar irodalomból. Babitsot és Kosztolányit. Eléggé elütő olvasói arcélek.
Babits erudíciója híres. Szélességben is, mélységben is akkora, hogy minduntalan a „tudós” szót juttatja eszébe a babitsi műveltség élvezőinek és használóinak. Azt hiszem, van ebben valami pontatlanság. Meg akarjuk vele tisztelni a költőt (vagy talán szidni akarjuk? nem is tudom), mindenesetre nem a megfelelő medáliát tűzzük ki a hajtókájára.
Kosztolányi más. Ő sem élhet könyv nélkül persze. De bizony – sokszor – kevéssé érdekli, amit olvas. Az érdekli, amit ő fog írni az olvasott anyagról.
