„Ezen ünnepi alkalomból arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy mennyire tanárainknak köszönhetjük a tudomány iránt mutatott érdeklődésünket, magatartásunkat” – mondta a Nobel-díj átvételekor a 30 éve, 1995. január 1-jén elhunyt Wigner Jenő magyar születésű amerikai fizikus, aki részt vett a Manhattan projektben az ún. magyar „marslakók” közösségének tagjaként.
„A világ igen bonyolult; nyilvánvaló, hogy az emberi elme képtelen azt teljesen megérteni. Az ember ezért fogást eszel ki, mely lehetővé teszi, hogy a világ bonyolult voltáért a felelősséget ráhárítsa valamire, amit véletlennek nevez; így lehetővé válik számára, hogy kiragadjon egy tartományt, melyben már csak az egyszerű törvények találhatók. A bonyodalmakat kezdeti feltételeknek, a szabályszerűségek tartományát pedig természettörvénynek nevezi…”
Wigner Jenő Pál (Eugene Paul Wigner) terézvárosi zsidó kereskedőcsaládban született 1902. november 17-én. Boldog gyermekkora volt, szülei békés, kiegyensúlyozott házasságban éltek, lánytestvéreivel nagyon szerették egymást. Wigner a Fasori Evangélikus Gimnáziumba járt, osztálytársa volt Neumann János. Wignert lenyűgözte a nála fiatalabb Neumann „matematikai tudásának mélysége… Egy osztállyal alattam járt, de matematikából két évvel előttem járt.” Kati Marton írja Kilenc magyar című könyvében, hogy a New York kávéház volt a törzshelye, ott mindig találhatott magának megfelelően intelligens vitapartnert. „Ezeken a helyeken – emlékszik vissza Wigner – nemcsak, hogy megengedték, hogy az ember elüldögéljen egy kávé mellett, hanem kifejezetten elvárták az üldögélést és a művelt csevelyt tudományról, művészetről, irodalomról.” érettségi után, 1920-tól a Műegyetemen, 1921-től Berlinben volt vegyészmérnök-hallgató, itt kötött barátságot Szilárd Leóval.
A német fővárosban rendszeresen látogatta a Német Fizikai Társulat beszélgetéseit, amelyeken olyan híres tudósok is részt vettek, mint Max Planck, Werner Heisenberg, Wolfgang Pauli és Albert Einstein. 1925-ben Berlinben doktorált a kémikus Polányi Mihálynál, értekezése úttörő kvantumkémiai munka volt.
Diplomáját megszerezve hazajött, egy évig apja újpesti bőrgyárában dolgozott vegyészként, de egyre jobban hiányzott neki a berlini tudományos élet. Amikor értesült Heisenberg és Bohr kvantummechanikával kapcsolatos kutatásairól, azonnal visszament Berlinbe, majd Göttingenbe és bekapcsolódott a munkába.
Eredményeit 1931-ben a Csoportelmélet és annak alkalmazása az atomszínképek kvantummechanikájára című könyvében jelentette meg. (A csoportelmélet a geometriai szimmetriákon túlmutató, a fizikai történéseket – például az elemi részecskék közötti átalakulásokat – leíró törvényszerűségek általános alapjait feltáró matematikai módszer.)
A fizikusok körében átütő sikert arató értekezés a tér-idő szimmetriákat elemezte, olyan fogalmi eszköztárat munkált ki, amelyet azóta is használnak az elméleti fizikában. A módszertan kidolgozásában Neumann is segítette, akivel a közelgő náci hatalomátvétel elől együtt mentek Amerikába. Wigner 1930-tól a Princetoni Egyetemen tanított, 1937-ben kapott állampolgárságot.
A második világháború idején Szilárd Leó és Einstein mellett tagja volt annak a fizikuscsoportnak, amelynek sikerült meggyőznie Roosevelt elnököt arról, hogy az Egyesült Államoknak a németeket megelőzve ki kell fejlesztenie az atombombát. (A terv olyannyira titkos volt, hogy még Harry Truman alelnök sem tudott róla.) Az Uránium Bizottságban Wigner, Szilárd Leó, Teller Ede és Enrico Fermi kapott helyet.
Az atombombát kifejlesztő Manhattan programon belül a Wigner vezette elméleti csoport feladata lett egy nagy teljesítményű plutóniumtermelő reaktor megtervezése és megépítése a Chicagói Egyetem fémfizikai laboratóriumában. Az első atomreaktort 1942. december 2-án helyezték üzembe.
1945 márciusában a Manhattan tervet megvalósító fizikusok nevében Szilárd Leó memorandumot fogalmazott meg az atombomba azonnali bevetése ellen, és a dokumentumot Wigner Jenő is aláírta.
1946-ban Oak Ridge-ben kutatási igazgatónak nevezték ki, az atomerőművek építésével és üzemeltetésével, a hűtőanyagok megválasztásával és a hőelvonás problémakörével foglalkozott.
A „világ első reaktormérnökének” nevezték, ő javasolta a grafitos lassítás helyett – melynek veszélyességét a csernobili katasztrófa is tanúsítja – a vízzel megvalósított lassítást és hűtést. Az igazgatói székben nem érezte jól magát, jobban szerette a katedrát, s egy év múlva visszatért Princetonba.
Az 1950-es években tudóstárai, Fermi, Einstein és Neumann halála leverte, a Manhattan-terv vezetője, J. Robert Oppenheimer elleni politikai támadásokkal sem értett egyet.
Wigner 1952-től 1964-ig az amerikai Atomenergia Bizottság tagja volt. 1958-ban Fermi-díjjal tüntették ki, 1959-ben megkapta az Eisenhower elnök által alapított Az Atom Békés Felhasználásáért díjat.
A fizikai Nobel-díjat 1963-ban vehette át „az atommagok és az elemi részecskék elméletének fejlesztéséért, kivált az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért”. Rendkívül szerény ember volt, a díj átvételekor ezt mondta: „Nem gondoltam volna, hogy valaha is úgy közlik a nevemet az újságok, hogy nem tettem semmi komiszat.”
A Nobel-díj átadási ünnepségen tartott beszédében mondta a következőket:
„Az én történetem a budapesti gimnáziumban kezdődött, ahol a matematikatanárom, bizonyos Rátz tanár úr könyveket adott a kezembe, és felkeltette a tárgy iránti szenvedélyemet… A legtöbbet mégis egy iskolatársamtól, Neumanntól tanultam.”
Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat meghívására először 1976-ban látogatott haza. 1987-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktorrá avatta, és a Parlamentben átvette a Magyar Köztársaság Zászlórendjét. 1988-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották, de már nem tudta személyesen megtartani székfoglaló előadását. 1992-ben, kilencvenéves korában tette közzé emlékiratait, három év múlva, 1995. január 1-jén hunyt el Princetonban.
A Magyar Tudományos Akadémia és a Paksi Atomerőmű Rt. 1999-ben díjat nevezett el róla, a kitüntetést olyan szakemberek és kutatók kapják, akik maradandót alkottak a magyar nukleáris energetika és fizika terén. Szülőházára a Király utca 76. szám alatt emléktábla került, Wigner Jenő nevét iskola, utcák viselik, Egerben és a Fasori Evangélikus Gimnáziumban szobra áll. 2013-ban adták át a csillebérci Wigner Adatközpontot, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) „agyközpontját”, a nagy teljesítményű számítógépközpont kulcsszerepet tölt be a CERN által felépített Nagy Hadronütköztető (részecskegyorsító és annak detektorai, berendezései) adatainak feldolgozásában.
