Ybl Miklós építész, a magyarországi eklektika európai rangú képviselője, a budapesti Operaház megalkotója, 200 éve született.
„Az operaház nézőtere értette meg velem először Ybl Miklós nagyságát és jelentőségét. Ez a tér nem mutat új dekoratív formákat, ez nem utal egy bizonyos művész egyéniségére. Nem is hívogató. Aki a maga kora architektúrájáról első művészi impresszióit abban az úgynevezett forradalmi időben szerezte, mely a régi formák közt általában s a renaissance-sablonok sorában különösen oly alapos rombolást végzett, annak szemében az operaház egész épülete is először mint lemásolt, átvett részletekkel teli kompozíció jelentkezik, s főként nézőterén támad fel az az érzése – midőn nem áll még vele szemben eléggé tájékozottan -, hogy idegen, távoli világba lépett.” (Lengyel Géza: Ybl Miklós, Nyugat, 1914)
Ybl Miklós 1814. április 6-án született Székesfehérváron. Szülei német származásúak voltak, kereskedő apja tagja volt Székesfehérváron a megyei választmánynak. A bécsi Polytechnikumban tanult, majd 1832-től Pesten a Pollack Mihály tervezte Ludovika és a Nemzeti Múzeum építkezésén segédkezett. 1836-tól Bécsben Heinrich Koch alkalmazta irodájában, s közreműködött a prágai Kinsky-palota építésénél.
1840-42-ben a müncheni akadémián folytatta építészeti stúdiumait, közben Itáliában tett tanulmányutat. Hazatérve – mivel nem vették fel a Pesti Építő Céhbe, s így nem vállalhatott munkát -, Pollack Mihály fiával, Ágosttal társult, és közösen építették át Batthyány Lajos gróf ikervári kastélyát.
1847-51-ig Fóton élt a Károlyi-család építészeként, megépítette a Károlyiak fóti és radványi kastélyát, valamint a kaplonyi és fóti templomot. A Károlyi-kastélyt Károlyi Ede építtette a 19. század második felében, Ybl tervei alapján. Az épület kívülről a romantika hangulatát árasztja, ám termeiben hamisítatlan itáliai reneszánsz fogadja az érkezőket. Míves kőfaragványai, márványkandallói, ajtókeretei, domborművei a 16-17. századi firenzei mesterek munkái, amelyek hajdan itáliai reneszánsz palotákat díszítettek.
Első nagy alkotásai a keleti elemekkel tűzdelt romantikus román stílus jegyében születtek (fóti római katolikus templom, pesti Nemzeti Lovarda, a Múzeum körúti Unger-ház, a Széchenyiek nagycenki temploma stb.). Bár a román formákkal később sem szakított (mint például a Bakáts téri plébániatemplom esetében), második itáliai tanulmányútja hatására, 1860-tól az olasz reneszánsz stílus újjáteremtése foglalkoztatta.
1860-ban országos gyűjtés indult az Akadémia székházának felépítésére, majd két évvel később Friedrich August Stüler terve alapján Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal vezetésével megkezdődött az építkezés. A homlokzati szobrokat Emil Wolff, az alapítást ábrázoló bronz domborművet Holló Barnabás készítette. A Díszteremet Lotz Károly alkotásai, a kis üléstermet Ligeti Antal tájképei ékesítik. Az épület felavatására 1865. december 11. napján került sor, az Akadémia az 1870-es évektől az ország tudományos életének központja lett.
Munkássága érettebb szakaszában többnyire neoreneszánsz stílusú alkotásokat emelt, így a Budai Takarékpénztárnak a második világháborúban elpusztult palotáját a Clark Ádám téren, a Ganz-mauzóleumot, a Kálvin téri (később lebombázott) Geist-házat, valamint a Nemzeti Múzeum mögötti Károlyi- és Festetics-palotákat. 1865-ben építette fel a Sándor utcai úgynevezett Régi Képviselőházat (a mai Olasz Intézetet), s ezen a környéken a Pálffy- és a Degenfeld-paloták is az ő művei.
Budapesti bérházak és paloták, vidéki kastélyok mellett a megépítette a Rácz fürdő gőzfürdőjét és a Pesti Hazai Takarékpénztár Egyetem utcai intézetét, a margitszigeti Margitfürdőt a köréje emelt szállásokkal, pavilonokkal, ivócsarnokkal (az épületegyüttes a második világháborúban megrongálódott, és nagy részét lebontották).
1870-től sorra készültek legjelentősebb neoreneszánsz alkotásai: a Fővámház (a mai Közgazdaságtudományi Egyetem), a Várkert Bazár és a Várkert Kioszk, megtervezte budapesti emlékművek talapzatát (Eötvös-szobor, Petőfi–szobor), a Károlyi család számára megépítette a parádsasvári és parádfürdői kastélyt, valamint a parádfürdői Cifra Istállót.
Hild József építész szakmai örököseként 1867-ben ő vette át, s neoreneszánsz stílusban folytatta az addig klasszicista stílusban készülő lipótvárosi Szent István-bazilika építését, és az ő tervei szerint építették át a Nemzeti Casino számára a Hatvani utcai Cziráky-palotát. Fő műve s egyben legszebb épülete, a budapesti Operaház 1875 és 1884 között készült el. Az ő munkája volt az egykor a Kálvin téren álló Danubius-kút Fessler Leó szobraival, valamint a budavári királyi palota krisztinavárosi szárnya és nagy udvara is.
„Ybl nagysága megmaradásának egyik titka, hogy épületein – mert mindig az építmények arisztokratáihoz nyúlt – soha ilyen tragikusnak mondható összeütközést a rendeltetés és a megkomponálás különböző volta nem okozott.”
Elnöke volt a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek, tagja a főrendiháznak és a fővárosi törvényhatósági bizottságnak, bánatára a Magyar Tudományos Akadémia nem fogadta kebelébe. Budapesten halt meg 77 éves korában, 1891. január 22-én. A nevét viseli az 1953-ban alapított legrangosabb építészeti kitüntetés, a Szent István Egyetem Építéstudományi Kara Budapesten, a Thököly úton, valamint a 2002-ben magyar csillagászok által felfedezett 166886 jelű kisbolygó. Monográfiáját unokaöccse, Ybl Ervin írta meg 1956-ban.
Halálának évfordulóján, 2014. január 22-én emlékév kezdődött, melynek során születésének 200. évfordulója alkalmából különböző programokkal állítanak emléket a világhírű magyar építésznek. Az évforduló alkalmából idén Ybl születésnapján, s nem március 15-én adják át az építészeknek járó, nevét viselő díjat.
Ybl Miklós nagyon keveset írt magáról vagy épületeiről, ilyen forrásokra tehát nem támaszkodhattunk. Amit önéletrajzaként tart számon a szakirodalom, csupán szakmai tevékenységének szűkszavú adattára. Kevés épületismertetéséből idézünk a leírások között, az egy-egy épületre vonatkozó mélyebb kutatás azonban még várhatóan számos értékes adatot, például személyes leveleket fog felszínre hozni.
