Általában sztereotípiákon keresztül próbáljuk megfogalmazni elképzeléseinket egy másik népről, így azokat újra és újra felül kell vizsgálni, hogy objektívan tekintsünk egymásra.
Az angolok hűvösek, az osztrákok kiszámíthatatlanok, az olaszok temperamentumosak, a magyarok elszántak, a franciák udvariasak. Vagy nem? Egy friss kutatás szerint a németek a legmegbízhatóbbak, a franciák a legarrogánsabbak és a legönteltebbek. De vajon helytálló-e a címkézés? Mi rejlik a sommás jellemzések mögött?
Sztereotípiák: francia kifinomultság, latin szenvedély, svájci pontosság
A washingtoni Pew Kutatóközpont Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Görögországban, Lengyelországban és Csehországban kérdezett meg lakosokat arról, hogy miként viszonyulnak az Európai Unióhoz, kormányukhoz és a szomszédos országokhoz. Hét nemzet úgy értékelte, hogy a németek a legmegbízhatóbbak. A kivétel Görögország, az ottaniak magukat tartják a legtisztességesebbnek. A hírrel kapcsolatban felmerült bennünk a kérdés: egy-egy jellemző tulajdonságuk lapján lehet-e beskatulyázni a különböző nációk polgárait?
Az angolok udvariasságukról, hűvös tartózkodásukról és hagyománytiszteletükről híresek, a latin népek fiait
szenvedélyességükért, forró vérükért csodáljuk, mégis nemzetközi társaságban a tolakodó és hangos németre, az iszákos finnre figyelünk fel, netán az udvariasan hajbókoló japán, az élelmes lengyel vagy a méla ír kelti fel érdeklődésünket.
Hunyady György szociálpszichológus professzor 2005-ös tanulmánya szerint készen kapott jellemzéssel élünk, „ha az egyes embert nem egyéni vonásaival írjuk le, hanem csoporttagsága alapján ítéljük meg”.
De vajon hogyan alakulhattak ki az egyes népcsoportokra jellemzőnek vélt vonások, pontosabban, vajon miért lusta a szemünkben az egyik náció és miért törtető a másik? Miért precíz a köztudatban a német, anyagias a holland, kufár a keleti, hallgatag az északi? Mennyire helytálló – mert szellemesnek kétségtelenül szellemes – John Elliotnak, a Fosters ausztráliai exelnökének szellemes mondására a pokolról és a mennyországról? Szerinte a mennyország az, ha angol a rendőr, francia a szakács, német a mérnök, olasz a szerető, és a svájci szervez mindent. Pokol viszont, ha német a rendőr, angol a szakács, francia a mérnök, svájci a szerető, és az olasz szervezi az életünket.
Az Európai Bizottság Statisztikai Hivatala Luxemburgban nemrég közzétett egy ötszáz oldalas tanulmányt. Ebben arról is olvashatunk, hogy erre a kérdésre: „Milyen értékeket közvetítsenek a szülők gyermekeiknek?”, ilyen többségi válaszok születtek az egyes nációkban: felelősségtudat (Belgium, Spanyolország, Hollandia, Olaszország, Portugália), jó modor (Nagy-Britannia, Görögország), önállóság (Dánia, Németország), mások tisztelete (Franciaország), tolerancia és illemtudás (Írország).
Önteltség és modernitás
A britek szerint a franciák Európa legönteltebb „népsége”, amivel részben maguk a franciák is egyetértenek. A megállapítás nyolc ország 7600 lakosának véleményén alapul; a felmérést egy amerikai cég végezte, amely arra volt kíváncsi, hogy változtak-e az európai nemzetekről kialakult sztereotípiák.
A hagyományos brit-francia ellenérzések megmutatkoztak most is. Az köztudott klisé Franciaországról, miszerint a gallok túlzott figyelmet fordítanak a formaságokra és az etikettre. De a britek nemcsak a legarrogánsabbaknak, hanem a legmegbízhatatlanabbaknak is a franciákat minősítették. A franciák szélsőségesen megoszlanak önmaguk önteltségének megítélésében: egy részük is magát tartja a legarrogánsabbnak, ám egy részük meg a legkevésbé önteltnek Európa népei közül.
A finnekel kapcsolatban elsősorban a Kalevalától a metálzenéig, a gumicsizmától a Nokia telefonokig, a szaunától és a hótalptól az autóversenyzésig vagy a jégkorongig vonultatjuk fel azokat az elemeket, amelyeken keresztül szembesíteni a magyarokat és a finneket a sztereotípiák hasonlóságaival és különbségeivel. „Látható, hogy a hagyomány és a modernitás a finnekről alkotott kép két pólusa. Az ezekhez kötődő sztereotípiákat kíséreljük meg értelmezni”
Mindegyik ország lakosai a saját hazájukat ítélték a legsanyarúbb helyzetben lévőnek. A legjobbnak a többség Németországot mondta, kivéve Franciaországot és – az előző állításból következőn – Németországot. E kettő Nagy-Britanniát értékelte a legjobb helyzetűnek.
Az EU népszerűsége számottevően gyengült. Míg tavaly a közösség lakosainak 60 százaléka támogatta az unió létét, most a hányad 43 százalékos. Ami a politikai vezetők megítélését illeti – a The Daily Telegraph című brit lap szerint -, egyedül Angela Merkel német kancellárt értékelik nagyra saját hazájában: 74 százalék jónak minősíti ténykedését. A második David Cameron brit miniszterelnök, de csak 37 százalékkal.
„Egy nemzet öntudata sok mindenből kerül össze. Van benne felelet az eredet és hivatás, a honnan? és a hová? kínzó kérdésére. Benne parázslik a fizikai értelemben vett haza, a kenyeret adó föld szeretete összes indokaival. Ott rejlik a fölénytudat, melyre minden népnek szüksége van a nemzetek gyilkos versenyében és benne rajzolódik ki az az erkölcsi arckép, melyet a köztudat saját használatára kielemez múltjából és jelenéből.” (Eckhardt Sándor: A francia szellem)
