Jelentős szerepet játszott a magyar orvosképzés megreformálásában, a magyar közegészségügyi állapotok rendezésében és bevezette a gyermekgyógyászatot a korszerű egyetemi oktatásba. Bókay János orvos 130 éve halt meg.
Bókay János orvos, a korszerű magyar gyermekorvoslás megteremtője 130 éve, 1884. október 20-án halt meg Budapesten. 1822. május 18-án született Iglón. Szepességi német családból származott, apja cipészmester volt. Magyarul csak 16 évesen tanult meg. Eredeti neve Bock volt, ezt 1849-ben – Jókai Mór ösztönzésére – magyarosította Bókayra (Bókaira), kifejezve eltökéltségét a magyar szabadság iránt.
Sárospatakon folytatott jogi tanulmányokat, amelyet száraznak és ridegnek tartott, így 1841-ben Pesten beiratkozott az orvosi karra. Az első négy esztendőt itt, az ötödik évet Bécsben végezte. 1847-ben avatták orvosdoktorrá Pesten, még abban az évben sebész-szülészmesteri oklevelet is kapott. A márciusi ifjak egyike volt.
A Schöpf-Merei Ágost által vezetett pesti Szegénygyermek Kórházban lett segédorvos. Schöpf-Merei 1849-ben Kossuthtal együtt külföldre emigrált, Bókayra bízta a kórház vezetését, aki több mint két évig saját zsebből fizette segédorvosát. Hivatalosan 1852-ben nevezték ki a Szegénygyermek Kórház igazgató főorvosának. Ide lakóhelyre és vallásra való tekintet nélkül vették fel a gyermekeket 13 éves korig, ingyenes rendelést is tartottak. Az ápoltak száma harminc év alatt tízszeresre, a bejáróké hatszorosra nőtt. A kezdetleges, egykor 12 ágyas kórház európai színvonalúvá fejlődött, 1883 szeptemberében új helyre költözött, és Stefánia Gyermekkórház néven a 144 ágyas intézmény a hazai gyermekgyógyászat igazi központjává vált (ma a SOTE I. számú gyermekklinikája a VIII. kerületi Bókay János utcában). Az új kórházi épület felavatása alkalmából Vaskorona-renddel tüntették ki.
1861-ben gyermekgyógyász magántanár lett. Gyógyító munkája mellett elmélyült kutatásokat végzett, és 1873-tól egészen haláláig gyermekorvostant tanított a budapesti egyetemen. Az oktatást az orvosok mellett a bábákra is kiterjesztette. Fő műve, A garatmögötti tályogokról és a garatmögötti nyirokmirigylobról gyermekeknél 1876-ban jelent meg. A Pesti Királyi Orvosegyesület elnöke, 1868-tól pedig az Országos Közegészségügyi Tanács tagja volt.
Jelentős szerepet játszott a magyar orvosképzés megreformálásában, a magyar közegészségügyi állapotok rendezésében, a közegészségügyi törvény megalkotásában, és bevezette a gyermekgyógyászatot a korszerű egyetemi oktatásba. Nagy tisztelet övezte, de furcsa fintora a magyar orvostörténetnek, hogy a hazai gyermekgyógyászat megteremtője nem lehetett akadémiai tag. Az előterjesztés megtörtént, de egyetlen szavazat hiányában nem választotta tagjává az MTA tudós testülete. Budapesten halt meg 1884. október 20-án.
Fiai szintén orvosok: ifjabb Bókay János gyermekgyógyász (1858-1937) és Bókay Árpád belgyógyász, farmakológus (1856-1921). Tolnay Klári színésznő 1991-ben megalapította a Bókay János Gyermekalapítványt, amelynek célja: a hagyományok ápolása a névadók szellemi örökségének és hajdani törekvéseinek megfelelően.
