Az ókori ember együtt élt a betegségekkel, a pusztító járványokkal, és alig voltak eszközei az elkerülésükre vagy a gyógyításra.
A legenda szerint Trikké városának királya Aszklépiosz (latinosan Aesculapius) a görög mitológiában a gyógyítás istene volt, települése pedig az antik világ legrégebbi és leghíresebb Aszklépiosz-szentélyének, vagyis Aszklépionjának adott otthont. Aszklépiosz Pallasz Athéné istennő kegyeltjei közé tartozott. Mikor Perszeusz megölte Medúzát, Athéné két tégelyben gyűjtötte össze a kiömlő vért. Ezeket Aszklépiosznak adta, aki a bal oldali vénákból származó folyadékot gyilkos méregként használta, míg a jobb oldaliakból nyerttel nemcsak betegeket gyógyított, de még a halottakat is életre tudta kelteni
A betegek elmehettek a gyógyító istenek, például Aszklépiosz szentélyébe. A szentély papjai orvosok voltak, de a hálaadó feliratok tanúsága szerint módszereik csak ritkán emlékeztettek a modern orvostudományra. A gyógyítási díj (iatron) lefizetése után a beteg a szentélyben aludt, álmában többnyire megjelent az isten, és reggel gyógyultan távozott. A vak látott, a néma megszólalt, sőt egy anya a távoli Spártában hagyhatta beteg leányát, és míg ő aludt a szentélyben, a lány otthon meggyógyult. Az epidauroszi gyógyhely levegője pedig olyan egészséges volt, hogy – szintén egy felirat szerint – az úton összetört maguktól összeforrtak.
A nevetés barátja (Philogelósz) című görög viccgyűjteményben olvashatjuk a következőt: „Egy beteg küméi életéről már letett az orvos, de az csodák csodájára meggyógyult. Ezután ahányszor csak összetalálkoztak az utcán, a küméi messze elkerülte az orvost. Amikor az orvos megkérdezte, hogy miért teszi ezt, a küméi így felelt: „Azt mondtad, hogy meg fogok halni, és most szégyellem magam, hogy még élek.”
Nem mindegyik történet volt ennyire ellenséges: „Egy tudós elmegy a küméi orvoshoz, és elpanaszolja: Amikor felébredek, fél órán keresztül homályosan látok, és csak azután jön rendbe a szemem. Akkor aludjon fél órával tovább” – javasolja az orvos.
A legtöbb görög és római azonban sohasem jutott el az orvosokhoz. A fennmaradt sok száz mágikus papirusz és receptkönyv szerint olcsóbbnak és hatékonyabbnak tartották a ráolvasásokat és mágikus gyógymódokat, mint az orvosi terápiát.
