Kadmosz, a görög mondakör egyik legnevezetesebb alakja „nem tett többet”, mint megalapította Thébát. Leszármazottait azonban súlyos átkok kísérték életük során.
A monda szerint Kadmosz adta a görögöknek az ábécét.
Kadmosz a görög mitológiában Phoenix vagy Agénór föníciai király fia, Europé fivére. Amikor Europét Zeusz bika képében elragadta, Kadmoszt küldték a keresésére. A delphoi jósdában azt az utasítást kapta, hogy hagyjon fel a kereséssel, s kövessen egy tehenet, ahol pedig az állat leheveredik, építsen várost. A tehén Boiótiába („Marhaföld”) vezette, s a hős ott megalapította Thébát.
A görög történész, Hérodotosz szerint nevéhez fűződik az eredeti föníciai ábécé megismertetése a görögökkel, akik azt adaptálták görög ábécéjük kialakítására. A modern tudomány szinte egyhangúlag egyetért Hérodotosszal az ábécé föníciai forrását illetően.
Később Kadmosz egy megölt sárkány fogaival vetette be a földet. Ezekből vad, harcos férfiak támadtak: a Szpartoi („Elvetettek”). Kadmosz később feleségül vette Arész és Aphrodité lányát, Harmoniát. Egy fiuk és négy lányuk született. Kadmosz és Harmonia idős korukra Illíriába vonultak vissza.
Az illírek később magukra haragították az isteneket, de Kadmosz és felesége megmenekültek a büntetéstől: kékpettyes fekete kígyóvá változtak, és Zeusz a Boldogok szigetére küldte őket. De vannak, akik szerint Árész változtatta őket oroszlánná. Holttestüket Illíriában temették el, Butoé városában, amelyet Kadmosz építtetett. A trónon öreg korában született fia, Illüriosz követte. A görög mítoszok szerint Kadmosz leszármazottai több generáción át uralkodtak Thébában, beleértve a trójai háború idejét is .
Robert Graves így ír Kadmoszról A görög mítoszok című könyvében:
„Az első ábécé öt magánhangzóját meg a B és T mássalhangzót a három Moira vagy – mint egyesek állítják – Phoróneusz húga, Ió találta fel, a többi tizenegy mássalhangzót pedig Naupliosz fia, Palamédész. A hangokból Hermész formált ék alakú betűket – mivel a darvak ék alakban repülnek –, és az ô révén került a betűrendszer Görögországból Egyiptomba. Ez volt a pelaszg ábécé, amelyet Kadmosz később visszahozott Boiótiába, egy Arkadiából való pelaszg, Euandrosz pedig Itáliában honosított meg, ahol anyja, Carmenta alakította ki belőle a latin ábécé közismert tizenöt betűjét.
A görög ábécét később újabb mássalhangzókkal egészítette ki a szamoszi Szimónidész és a szicíliai Epikharmosz, a hosszú Ó és a rövid E magánhangzókat pedig Apollón papjai találták ki, hogy az isten szent lantjának mind a hét húrjára jusson egy-egy magánhangzó.
A tizennyolc betű közül az alpha volt az első, mert az alphé szó azt jelenti, hogy „tisztelet”, az alphainein pedig azt, hogy „feltalálni, kitalálni”, s mert az Alpheiosz volt a legtekintélyesebb folyó. A boiótiai Kadmosz a betûk sorrendjét megváltoztatta ugyan, de az alphát meghagyta a helyén, mert az aleph föníciai nyelven ökröt jelent, és Boiótia az ökrök országa.”
A görög mitológiában Thébai (Théba) királya; akaratán kívül megölte apját, és saját anyját vette feleségül. Homérosz szerint anyja felakasztotta magát, amikor fény derült az igazságra, ám Oidipusz haláláig tovább uralkodott Thébaiban.
Kadmosz unokája, Laiosz sokáig gyermektelen volt. Magyarázatot erre a jósok adtak: az istenek azért nem ajándékozzák meg, mert a születendő gyermek megölné apját és nőül venné anyját, Iokasztét. Laiosz nem hitt a sors szavának, de amikor mégis fia született, megrémült, s átszúrva és összekötözve a gyermek lábát kivitette Kithairón hegyére, ott pusztuljon el. Egy pásztor megszánta, magához vette, és a korinthoszi Polübosz udvarába vitte, ahol a királyi pár nevelte fel. Oidipusznak, dagadt lábúnak nevezték.
A felcseperedett ifjúban kétségek támadtak, kik is szülei. A jós választ nem adott, de azt tanácsolta, kerülje hazáját, mert apját megöli, anyját nőül veszi, gyermekei átkozottak lesznek. Oidipusz nem ment vissza Korinthoszba. Útja során közel Thébához egy kereszteződéshez jutva összetalálkozott egy szekérrel, és vitájuk során harcba keveredtek, az ifjú végül megölte az ismeretlen utast (Laioszt) és szolgáit.
Később arról értesült, hogy Thébát a szfinx tartja rettegésben; rejtvényt ad fel az arra járóknak, s felfalja, aki nem tudja megfejteni. Thébába érkezve Oidipusz megoldotta a talányt, ezzel megmentette a várost a pusztulástól, melyet Héra istennő küldött rá. Ugyanis a hős ifjú meg tudta semmisíteni az oroszlántestű szárnyas szörnyeteget. Jutalmul megkapta a trónt.
A nép ünnepelte s az özvegy királyné a kezét adta neki, nem sejtve a végzetet. Oidipusz jó királya lett Thébának, négy gyermeket nemzett. Az országban béke és jólét honolt uralkodása alatt. Húsz év telt el így, ám akkor az istenek megelégelték, és dögvészt küldtek a városra.
A jós csak annyit mondott: az istenek haragja nem csitul, míg Laiosz gyilkosa büntetlen. Oidipusz nyugodtan nyomoztatott, mígnem a jós Teiresziász, az öreg szolga és a pásztor fölfedte az igazságot. Oidipusz lokaszté és Laiosz fia, és akaratán kívül saját atyját gyilkolta meg a keresztútnál. A végzet beteljesedett. A király megvakította magát, az asszony öngyilkos lett. Felnőtt fiai elfordultak tőle és elűzték, mire Oidipusz a kormányzást sógorára, Kreónra bízta. Csak lányai kísérték hosszú, kínzó bolyongásaiban. Oidipusz Kolónoszban halt meg; a föld elnyelte, s a vidéket védelmező hérosszá vált.
Külön érdekessége a tragikus történetnek, hogy a személyek közt csak egyetlen ember lát tisztán: a vak. Teirésziász, a jós hiába lát mindent előre. Senki se hallgat rá, nem tudja ő se megállítani a saját tragédiája felé siető hőst.
A dagadtlábú története a Homérosz utáni – főként Szophoklész drámáiból ismert – hagyományban mások a hangsúlyok és a részletek.
