Ha valaki jól méri fel a képességeit és erényeit, akkor reális lesz az énképe, nem különbözik egetverően a szubjektív énképe a mások által gondolt véleménytől. A Cultura szakértő szerzője Bácskai Juli pszichológus, szabadszóműves játszani hív, kinek irreális az énképe: irreálisan pozitív, vagy irreálisan negatív?
G. –LEHETNE Gábor, Gitta, Gedeon, Glória, mert nem az választja el őt Másoktól, hogy nő vagy férfi, fiatal, vagy öreg, beteg vagy egészséges, szegény vagy gazdag, hanem az, hogy az önbizalma a levelei béka feneke alatt van.
E.- LEHETNE Erika, Ervin, Eleonóra, Erik, mert nem az választja el őt Másoktól, hogy nő vagy férfi, fiatal, vagy öreg, beteg vagy egészséges, szegény vagy gazdag, hanem az, hogy az önbizalma az egekben van.
Mindkettőt ismerjük valahonnan…
G, a gátolt, állandó feszültségben él. Érzed rajta, hogy mást érez ő abban a pillanatban, mint amit kimond, vagy kimutat. Érzed rajta, hogy indulna belülről az indulat, de valami meggátolja. Ott egy fal, amit nem tud legyőzni, pedig akar. Érzed rajta, hogy szeretne megdicsérni, de nem tud. Szeretne megölelni, de nem képes. Látod a szemén, hogy pozitív mondandója volna feléd, vagy valaki más felé, és az a tartalom bent reked. Máskor együtt vagy vele, és valaki támad titeket. Nagyon sötét alak, sötét indulatokkal. Bánt szavakkal vagy akár tettlegesen is, te reagálsz, G. nem. Máskor, ha nincs vele senki, nincs tanú, akkor még félősebb. Amikor állást keres, akkor inkább a véletlenre bízza, sokszor el se megy az interjúra, mert „úgyse én kellek nekik” – győzködi magát. Ha mégis elmegy, őt választják ki, felveszik az állásba (mert értékelik a tudását, a bizonyítványait és a tapasztalatát), akkor „próbaidő után kitesznek, nem vagyok elég jó a posztra!” – mondja, és úgy is gondolja. G. jó munkaerő, jó családtag, jó szerető, jó szomszéd, ezeket mindenki tudja róla – csak ő nem. G. díjakat, kitüntetéseket, tapsokat kap, de soha nem elégedett önmagával. Kissé feszült, gyakran sértett, hiszen sok dolgot jól lát – kivéve önmagát.
E. villog azzal, milyen jól érzi magát. Remekül vetíti a jó képeket magáról. Ért a fényezéshez. Annyira jól csinálja a dicséretet, dicsekvést és a róla szóló pozitív kicsengésű sztorik gyártását, hogy végül maga is elhiszi. Fenn hordja az orrát –de imádom a magyar nyelvet!- mert fentről akar lenézni másokat. Fenn hordja az orrát, akkor is, ha kisnövésű. Akkor különösen. Szüksége van a fennhordásra, mert alulról táplálkozik, mint az ibolya. Nem mintha oly szerény is lenne, hanem, mert alattvalók- rajongók-beosztottak népes tábora élteti. Bizalmatlan, fürkésző pillantásokkal méreget mindenkit, hátha áruló akad közöttük. Titokban paranoiás, izgága és szorongó, retteg a lelepleződéstől. Ezt kompenzálja a túlbiztosítással. Biztosít mindenkit a saját sikereiről, csodás eredményeiről és lenyűgöző képességeiről.
Önnön tükörképe a példaképe
ÉNKÉPE mindenkinek van. A három éves kiscsoportosnak is, csak még nem tudja, hogy ezt úgy hívják. Tud magáról sok mindent, hasonlítgatja magát a többiekhez, tudja, kinél szebb, ügyesebb, okosabb, és ki szebb, ügyesebb, okosabb, erősebb nála. Csak még nem fogalmazza meg verbálisan. ÉNKÉPE a felnőttnek is van, a tanulatlan felnőttnek is. SZUBJEKTÍV ÉNKÉPE szerint elégedett vagy sem önmagával, a mérleg valahová eldől, pozitív vagy negatív énkép lesz az eredmény. Csakhogy nem mindenki remete, a többségünk mások szemében fürdeti meg a saját szubjektív énképét, ettől függetlenül mások is kialakítják a maguk ítéletét rólunk, ezek összessége az OBJEKTÍV ÉNKÉP. Ebben szerepel a rivalizáló kolléga, a féltékeny barát/nő, az irigy testvér, az elfogult nagymama, az alárendeltek és fölérendeltek, az idegene és az ismerősök, akik véleményt alkotnak, ha kéred, ha nem. Ezek után mérlegelendő, hogy kinél mennyire tér el a szubjektív énkép az objektív énképétől?
Ha nagyon hasonló a megítélés, ha valaki jól méri fel a képességeit és erényeit, akkor reális lesz az énképe, nem különbözik egetverően a szubjektív énképe a mások által gondolt véleménytől. Jelen esetben azokról gondolkozunk, akiknek irreális az énképe: irreálisan pozitív, vagy irreálisan negatív. G, mint gátolt, gátlásos önmagukat leértékelő lények, és E, mint Egoisták, az önimádók táborából.
Képzeld magad elé G. és E. típusú ismerőseidet! Hozzájuk képest reális-e az énképed?
Bácskai Juli pszichológus, szabadszóműves
