„…az én kardom a tudomány, az én pajzsom a munka…” 170 éve született Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő, a magyarországi nőképzés ügyének kiemelkedő alakja.
Hugonnai Vilma (több helyen Hugonnay néven szerepel) 1847. szeptember 30-án született Nagytétényben egy grófi család ötödik gyermekeként. Apja szentgyörgyi gróf Hugonnai Kálmán, anyja tomesti Pánczély Riza volt. A szeretet hiányát korán megtapasztalta, mert tüdőbeteg édesanyja gyermekeit – a fertőzés veszélyétől tartva – naponta csak néhány percig láthatta. Vilmát házitanító oktatta, majd egy leánynevelő iskolába került, és 18 évesen férjhez ment a nála húsz évvel idősebb Szilassy György földbirtokoshoz.
Rövid ideig Vasadon éltek, majd Pándra költöztek, ahol az ifjú feleség sokszor töltötte napjait magányosan. Unalmát enyhítendő szépirodalom helyett orvosi könyveket tanulmányozott, és gyógyította a körülötte élőket. Egy újsághirdetésből tudta meg, hogy a zürichi egyetem orvosi fakultásán nőket is képeznek, s külföldieket is felvesznek. Vilma rögvest beadta jelentkezését, tanulmányainak költségét – mivel férje vagyonuknak már nyakára hágott – ékszerei eladásából teremtette elő.
Az első magyar orvosnőnek, Hugonnai Vilmának közel húsz évet kellett várnia arra, hogy Zürichben megszerzett diplomáját Magyarországon is elismerjék.
Svájcban szűkös körülmények közt élt, nevéből ekkor hagyta el a nemesi y végződést. Diplomáját 1879-ben szerezte meg, a gyakorlatok során ügyes sebésznek bizonyuló asszonynak még állást is ajánlottak. Ő mégis hazatért, mert itthon akart gyógyítani – egy ideig azonban nem tehette. Most már élhetett orvosi hivatásának, elsősorban nőket és szegényeket gyógyított, sokaktól honoráriumot sem fogadott el. Az avatásra 1897. május 14-én került sor. Egyetlen nő volt a rengeteg felavatandó diák között, de a padokban már ott ültek az első- és másodéves diáklányok is. Maga Ferencz József is köszöntötte: „Örülök, hogy a grófnő az első magyar orvosnő, de ugyebár praktizálni fog, mert a tudománynak csak akkor van becse, ha azt értékesítik.”
Diplomáját azonban a magyar jogszabályokra hivatkozva nem fogadták el, így Hugonnai Vilma csak szülésznőként tevékenykedhetett; az otthonában nyitott rendelő kapuján a felirat mutatta: gróf Hugonnai Vilma okleveles bába.
Magyarországon 1895. november 18-án engedélyezték a nők felvételét egyes magyar egyetemeken, diplomájuk elfogadtatása mégsem ment könnyedén.
Házassága megromlott, válása után másodszor az eozin-mázat felfedező vegyész, akadémikus, műegyetemi tanár Wartha Vincéhez ment feleségül. Férje kérésére felhagyott a szülésznői gyakorlattal, és az elméleti kérdések felé fordult. Nemcsak orvosi tárgyú írásai jelentek meg, hanem a nők egyenjogúságának témájában is publikált. Ismeretterjesztő előadásokat tartott, egyik alapítója volt az Országos Nőképző Egyesületnek, ahol ingyen oktatott egészségtant, gyermekgondozást, betegápolást, egy ideig az ő vezetése alatt működött a magyar bábák egyesülete.
Hugonnai Vilma több nőknek szánt felvilágosító művet írt. Előbb A nőmozgalom Magyarországon című tanulmányát publikálta, majd 1907-ben megjelent A nő mint háziorvos – Az egészség ápolásának kézikönyve, különös tekintettel a női- és gyermekbetegségekre, valamint a szülészetre és gyermekápolásra című munkája. A mű egy német könyv fordításán alapul, de saját gyakorlatának ismereteivel egészítette ki, elsősorban a női és gyermekbetegségek témájában, és az kora egészségápolási kézikönyvének számított. A könyv ajánlójában így írtak a szerzők:
„Könyvünk a család számára készült, célja: a testi-lelki egészség fentartására vagy visszanyerésére vonatkozó tanácscsal, szabálylyal és intéssel segítségükre lenni a nőknek, gyakran vajmi tövises életpályájukon. Ezt elérni véljük, midőn elkerüljük a fárasztó elméleti fejtegetéseket, az érthetetlen ábrázolást és ritkán fellépő betegségek magyarázatát, ellenben a szavakat és ábrákat az eléggé változatos élet követelményeivel lehetőleg megegyeztetjük.
Bizonyos magyarázatokat és rövid tudományos megokolásokat azért nem mellőzhetünk, hogy e könyv oktatásul szolgáljon és a tisztelt olvasók különböző műveltségi fokozatának megfelelő legyen. Kérjük ezért tisztelt olvasóinkat saját érdekükben, ne lapozgassák felületesen e könyvet, hanem az I. rész alapvető fejezeteit, nevezetesen a táplálkozásról mondottakat figyelemmel olvassák el, mert csak így fog céljának megfelelni a II. rész, nem kevésbé a III. Az utolsó rész a legrövidebb, de az anyáknak nélkülözhetetlen.”
Magánélete azonban tragikusan alakult; 1908-ban elvesztette lányát tbc-ben, férje pedig Parkinson-kórban meghalt. Wartha Vince halála utáni időkből alig tudunk valamit életéről.
Az első magyar orvosnő gyógyító hivatásától élete végéig nem szakadt el. Amikor kitört az első világháború, 67 évesen végezte el a dr. Dollinger Gyula sebészprofesszor által vezetett hadisebészeti tanfolyamot, részt vett a sebesültek ellátásában, sebesülteket látott el és segített az ellátás szervezésében: orvosnőket szervezett a vöröskeresztes hadikórházakban végzendő betegellátásra. Munkájáért 1915-ben magas állami kitüntetéssel, a II. osztályú érdemjellel tüntették ki.
Utolsó évei magányosan teltek. Hugonnai Vilma 1922. március 25-én halt meg Budapesten szívszélhűdés következtében, hamvai a Kerepesi úti Nemzeti Pantheonban nyugszanak. Halálakor több száz orvosnő gyógyított Magyarországon. 2010-ben a Semmelweis Egyetem az első magyar orvosnőről, Hugonnai Vilmáról elnevezett díjat alapított az esélyegyenlőség érdekében. A kitüntetéssel a női orvosok-kutatók munkásságát ismeri el az egyetem.
