110 éve halt meg Robert Koch Nobel-díjas német bakteriológus, a tuberkulózis kórokozójának felfedezője, mikrobiológia egyik alapítója, akit a leghíresebb „bacilusvadásznak” is szoktak nevezni.
A 19. században az olyan betegségek, mint a tuberkulózis, kolera, diftéria és sebfertőzések voltak a leggyakoribb halálokok világszerte. Csak Németországban évente százezrek haltak meg belőlük. Ekkor derült fel Robert Koch orvos, hogy az ilyen betegségeket apró szervezetek – baktériumok – okozhatják. Berlinben kollégáival közösen sikerült azonosítania az egyes kórokozókat és a fertőzés útját, és ezáltal előkészítette az utat a terápiákhoz és a megelőző intézkedésekhez. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1982-ben döntött megtartásáról, mert 1882-ben március 24-én jelentette be Robert Koch a tuberkulózis baktériumának felfedezését.
A világon még ma is évente 1,6-1,8 millió ember hal meg ebben a rég legyőzöttnek hitt betegségben, s több mint kilencmillió új fertőzést regisztrálnak. A tbc kórokozójával mintegy kétmilliárd ember fertőződött, de a túlnyomó többség immunrendszere féken tartja a kórokozót. A tuberkulózis kezelés híján halálos lehet, de a kezelt beteg (a gyógyuláshoz féléves szigorú gyógyszerszedés szükséges) 1-2 hónap múlva már nem terjeszti a betegséget. Bár a halálesetek 95 százalékát a fejlődő országokban regisztrálják, a baktériumok visszatértek a gazdag országokba. Felbukkantak a tbc olyan rendkívül veszedelmes, úgynevezett multirezisztens változatai is, amelyek kezelése bonyolultabb, csak erősebb, második-generációs szerekkel lehetséges.
Az 1910. május 27-én elhunyt Robert Koch egy bányamérnök tizenhárom gyermekének egyikeként született 1843. december 11-én Heinrich Hermann Robert Koch néven. Iskolája befejezése után Göttingeni egyetemre ment, az első félévben természettudományokat tanult, majd az orvostudományra váltott, diplomáját 1866-ban szerezte meg a göttingeni egyetemen. Arról álmodott, hogy felfedező lesz, de nála jóval gyakorlatiasabb felesége gyorsan visszarángatta a földre. A francia-porosz háborúban sebészorvosként szolgált, majd a sziléziai Breslauban (ma: Wroclaw) kezdett szerény praxist.
Huszonnyolcadik születésnapjára mikroszkópot kapott ajándékba feleségétől és ez felkeltette benne a bacilusvadászat szenvedélyét. Amikor a környéken lépfene tört ki, Koch kezdetleges eszközeivel is el tudta különíteni a kórokozót, amelyet egérre oltott át, s végül a megbetegített állatok véréből ismét izolálta. Azt is kimutatta, hogy a bacilus a talajban évtizedekig életképesnek bizonyuló spórává alakul át, ezzel megmagyarázta a kór rejtélyes kitöréseit. Legalább ilyen fontos volt, hogy megoldotta a bacilus tiszta tenyésztését (ezt addig folyadékban végezték, s igen nehéz volt az egyes bacilusok elkülönítése). Koch egy véletlenül az asztalán felejtett főtt burgonyán másnap színes foltokat vett észre, amelyek megvizsgálva életképes baktérium-színtenyészeteknek bizonyultak.
Jutalma egy berlini kutatói állás lett. Itt vezette be a baktériumok festését az újonnan felfedezett anilinfestékkel (a festetlen baktérium félig átlátszó és nehezen tanulmányozható), a baktériumok tenyésztésére szolgáló Petri-csészét és a szilárd táptalajt, amelyen a kórokozók kolóniái kiválóan szaporíthatóak. Lefektette a kórokozók azonosításának szabályait is: a mikroorganizmust azonosítani kell a beteg állatban, de annak hiányoznia kell az egészségesnél; kitenyésztése után képesnek kell lennie az egészséges állat megbetegítésére; végül a megbetegített állatból ugyanazt a mikroorganizmust kell kimutatni.
Koch pályafutásának csúcsát a tüdőbajt okozó baktérium felfedezése jelentette 1882-ben – akkoriban minden hét halálesetből egyet a tuberkulózis okozott. Koch 1890-ben azt is bejelentette, hogy ráakadt a gyilkos kór gyógyszerére, de ezúttal csalatkoznia kellett. 1883-ban Ázsiában és Afrikában tanulmányozta a bubópestist, az álomkórt és a kolerát. Sikeresen elkülönítette a kolera-vibriót, kimutatta, hogy a bubópestist a patkányok bolhái, az álomkórt pedig a cecelégy terjeszti, s azt javasolta, hogy ne a baktérium, hanem annak hordozói ellen harcoljanak.
Koch a világ egyik legünnepeltebb tudósa lett, záporoztak rá a rangok és a kitüntetések. A berlini egyetem professzora, a később róla elnevezett intézet vezetője lett, számtalan díszdoktorátusa mellé a császár személyesen nyújtotta át neki a legmagasabb német kitüntetést, ő mégis szívesebben töltötte idejét szeretett laboratóriumában, kémcsövei és mikroszkópjai között, mint a fényes fogadásokon.
Bakteriológusok generációja nőtt fel a kezei alatt, köztük a Nobel-díjas Behring és Ehrlich, a Nobel-díjat 1905-ben kapta meg a tuberkulózissal kapcsolatos felfedezéseiért. A legeredményesebb bacilusvadász 1910. május 27-én halt meg Baden-Badenben.
