Miközben egyre többet hallat magáról a világon a száj- és körömfájás, valószínűleg csak kevesen tudják, hogy ki „fedezte fel” az emberre is veszélyes betegséget, és hogy mi történt vele Koppenhágában 1772. április 28-án.
Felnégyelt tudós a gyepmester szekerén
„Ha már a jobb kezét és azután a fejét levágták, testét pedig felnégyelték, a tetemet a gyepmester szekerén a koppenhágai Koponya-hegyre kell szállítani” – hangzott a hóhér jelenlétében felolvasott bírósági ítélet.
A 34 éves Johann Friedrich Struensee gróf elegáns kék öltönyében, nyugodt léptekkel haladt a vesztőhelyre, miközben lobogó szőke haját fedő fekete kalapjával udvariasan integetett bíráinak, akiknek többségét jól ismerte. Hogyne ismerte volna őket, hiszen alig három hónapja még őfelsége egyetlen „titkos kabinetminisztere”, s mint ilyen Dánia leghatalmasabb embere volt.
Mintha előre érezte volna korai halálát, Struensee szűk másfél éves minisztersége alatt több mint 1800 rendeletet bocsátott ki, csökkentette a parasztságot terhelő robotot, sajtószabadságot engedélyezett, betiltotta a kínvallatásokat, megreformálta az oktatást és az egészségügyet és törvény előtti egyenlőséget biztosított a házasságon kívül született gyermekeknek. Amellett azonban, hogy ezekkel a rendelkezéseivel maga ellen haragította az uralkodó osztályt, a köznépet is felbőszítette a pálinkafőzés eltiltásával. Ráadásul pedig még arra is maradt ideje, hogy elcsábítsa a 18 éves Caroline Mathilde királynét, aki 1771-ben leánygyermekkel ajándékozta meg, „ráadásként” a gyermeket maga Struensee segítette a világra.
Napjainkban azonban leginkább az kelthet szenzációt, hogy a német származású orvostudós elhullott állatokat boncolt és 1764-ben könyvet jelentetett meg, amelyben a világon elsőnek írta le a száj- és körömfájás (csak a XIX. században nevezték el így ezt az állatokat pusztító betegséget) kórisméjét. Mi több, oltóanyagot állított elő az állatok immunizálására és nem rajta múlott, hogy az oltást csak 180 évvel később alkalmazták először eredménnyel.
A Saale melletti Halle német városban 1737-ben született Struensee 14 éves korában kezdte orvosi tanulmányait és öt évre rá fejezte be azokat latin nyelven írt disszertációjával. Húszéves volt, amikor a szegények orvosaként kezdett praktizálni az akkor 20 000 lakosú Altonában, Dánia második legnagyobb városában.
A várost sorra érték a csapások: himlő, vérhas, flekktífusz, diftéria és szifilisz szedte áldozatait. Struensee fáradhatatlanul küzdött e betegségek, a piszok és az emberi hanyagság ellen – nem is eredménytelenül. Tevékenységének gyorsan híre ment és VII. Krisztián, Dánia 19 éves királya udvari orvossá nevezte ki őt.
Az uralkodó 1768-ban Angliában tett hivatalos látogatására csakis a grófot volt hajlandó magával vinni orvosaként. A köztudottan skizofréniás királyt hallucinációk gyötörték, üldözési mániában szenvedett és a kormány ülésein rendszerint az asztal alatt játszott kutyájával és fekete bőrű kis apródjával.
Azzal azután végleg betelt a pohár, hogy az időközben Oxfordban és Cambridge-ben díszdoktorrá avatott Struensee, a felvilágosult udvari orvos, aki Voltaire, Rousseau és a francia filozófusok műveit olvasta, a király jóvoltából az államügyek legfőbb irányítója is lett és megfosztotta hatalmától az arisztokráciát.
Összeesküvést szőttek ellene és a puccsisták egy udvari álarcosbált követően letartóztatták, börtönbe zárták, majd inkvizíciós ítélkezéssel vérpadra küldték az immár európai hírű tudós orvost, reformjainak nagy részét pedig visszavonták. Letartóztatták és Celle-be száműzték Struensee kedvesét, az ifjú királynét is, aki ott 23 éves korában „fertőző lázas betegségben” elhunyt – feltevések szerint viszont a kormány utasítására megmérgezték.
Azzal azonban, hogy a hóhér – nem is egy, hanem több csapással – leütötte a minden konvencióval szemben lázongó, minden kockázatot mindenkor vállalni kész gróf fejét, Struensee nem szűnt meg élni az emberek emlékezetében. Életével és munkásságával több száz írás foglalkozott, 1957-ben pedig „Herrscher ohne Krone” (Uralkodó korona nélkül) címmel filmet forgattak róla. Legjelentősebb életrajzírója a ma 89 éves Stefan Winkle hamburgi orvosprofesszor, aki 40 évi kutatás eredményeként jelentette meg 1983-ban „Johann Friedrich Struensee, orvos és felvilágosult államférfi” címmel az őt bemutató művet.
A neves svéd író, Per Olov Enquist dolgozta fel – a tényekhez nem minden vonatkozásban ragaszkodó – regényes életrajz formájában a tragikus véget ért Struensee életét „Az udvari orvos látogatása – lélektani dráma politikáról, hatalomról és szerelemről” címmel.
