Edgar Rice Burroughs regényes kalandjain és a belőle készült filmeken nevelkedett minden ember tudja, hogy Tarzan üvöltésére az őserdő minden lakója felelt. 105 éve, 1918. január 27-én debütált Tarzan a filmvásznon, ekkor még a legendás kiáltás nélkül a némafilm-korszakban.
A dzsungelben nevelkedett majomember első kalandjait először 1912-ben jelentette meg Edgar Rice Burroughs, Tarzan „szülőatyja.” A romantikus és kalandos történet hatalmas siker lett, nem csoda, hogy hamarosan a filmstúdiók is felfigyeltek a történetekre.
A terv 1918-ban vált valósággá, Tarzan lenge ruházatát elsőként Elmo Lincoln ölthette magára. A némafilmek hőskorában nyolc filmfeldolgozás született, Lincoln még kettőben játszotta a nemesi származású, dzsungelben nevelkedett főhőst. Őt P. Dempsey Tabler, majd James Pierce váltotta, utóbbit annyira magával ragadta a történet, hogy Burroghs lányát vette feleségül.
Az első hangos Tarzan-film az 1929-es Tarzan és a tigris volt, amelyet némafilmként forgattak, s csak a bemutatás előtt „szinkronizáltak”. A hangosfilm a főszereplő Frank Merill állásába került, mivel hangja nem bizonyult megfelelőnek a karakterhez.
Hogy Johnny Weissmüller hajdani kiáltása miből állt, máig nem világos. Az egykori olimpiai bajnok úszó azt mondta, hogy jódli ihlette, amelynek gyerekkorában nagy művelője volt. Az MGM szerint állatok hangját is hozzákeverték. Megint mások arra esküsznek, hogy a hang valójában egy tenoré volt.
Az aranykor 1932-ben Johnny Weismüller színre lépésével köszöntött be. Az ötszörös olimpiai bajnok úszóból színésszé avanzsáló, erdélyi származású Johnny, a Jane-t játszó Maureen O’Sullivannel az oldalán lenyűgöző látványt nyújtott a filmvásznon. A páros Csitával kiegészülve olyan sikeres lett, hogy O’Sullivan ódzkodása ellenére egészen 1948-ig megtartották szerepeiket.
A filmek azonban egyre inkább elrugaszkodtak a Burroghs által teremtett világtól, Tarzan dzsungelhősként tündökölt, alig maradt nyoma nemesi származásának. Az „én Tarzan, te Jane” korszakban (bár ez a mondat valójában egyik filmben sem hangzott el ebben a formában) a párnak gyereke is lett, persze a kor erkölcsi követelményeinek eleget téve a kisfiút találták a dzsungelben, s nem testi kapcsolat gyümölcseként bővült a család.
Ekkoriban „kalózfilmek” is készültek, ezekben Buster Crabbe, Herman Brix, és Glenn Moris ugrált indáról indára. A Tarzan-filmeket egy röpke guatemalai kitérőt kivéve hollywoodi stúdiókban forgatták, a valódi dzsungel hangulatot idéző képsorok a vágóasztalon kerültek a filmekbe.
Weismüller leköszönése után rengeteg színészt kipróbáltak, köztük a leginkább Old Shatterhandként legendássá vált Lex Barkert is.
A ’60-as években Tarzan a Bond-filmek hatására hihetetlen evolúciós fejlődésen ment át, a családjával törődő dzsungellakóból hirtelen páratlanul intelligens, gyökereit vesztett kalandor lett, aki a világot keresztbe kasul járva üldözte a nemzetközi bűnözőket.
A Tarzan-filmek lefelé ívelő pályáján nem volt megállás, a ’80-as évek próbálkozásait még a Jane-ként feltűnő szexszimbólum, Bo Derek sem menthette meg. Az álomgyár azóta leginkább vígjátékokban forgatta újra a történeteket, amelyet a Disney 1999-ben rajzfilmben mesélt el.
A legutóbbi, 2016-os Tarzan legendája című kalandfilmben a főhőst Alexander Skarsgard szelíd, hangsúlyos nemességgel testesít meg, ami éppúgy távol áll a csípős, naiv nagyfiútól, mint a Disney által összeválogatott jelentéskeresőtől. David Yates Tarzan-történetének újraértelmezésében a dzsungelben majmok által felnevelt arisztokrata csaknem tíz év után visszatér Angliából feleségével, Jane-nel (Margot Robbie) Afrikába.
