Hatalmas tehetség, aki átlépte a faji vízválasztót; tiszteletet parancsoló, nyugodt viselkedés jellemzi, mézédes hangja mindenkiben nyomot hagy; egyszerre megbecsült főhős és karakterszínész, aki gyakran játszik bölcs, ironikus figurákat.
Sir Howard Stringer, a Filmintézet igazgatója által „amerikai kincsnek” nevezett Morgan Freeman akár börtöntölteléket, akár elnököt, esetleg istent játszik, fenséges nyugalommal testesíti meg szerepeit, amivel tiszteletet vív ki mind az ábrázolt karakternek, mind a művészi formának.
„Az élet egy bizonyos pontján, ha az ember egy kicsit is sikeres, a díjak elkezdenek potyogni az égből. Ez azonban tényleg sokat jelent számomra. 50 évesen kezdtem a filmes karrieremet, és életem néhány legjobb évét azóta éltem át.”
A 189 cm magas színészóriás, aki 1937. június 1-jén született Memphisben. Noha már nyolcévesen eljátszhatta egy iskolai darab főszerepét, és néhány évvel később megnyert egy drámaversenyt, mielőtt valóban a színészi pályát választotta volna több kitérőt is tett a civil és a katonaság világában. Az Amerikai Légierőnél szolgált, mint repülőgép-szerelő és volt táncos is. Színészi pályája a Hello Dolly című népszerű musicallel kezdődött a Broadway-n. Majd feltűnt néhány tévésorozatban, amelyek közül egy gyerekeknek készült műsor volt a leghíresebb (The Electric Company), amelyért néhány rangos díjat is elnyert. Az 1980-as évek közepétől Freeman jelentős mellékszereplőként tűnt fel számos mozifilmben, melyeknek köszönhetően a bölcs és atyai szerepek megformálójaként lett ismert.
A színpadról érkezve először a televíziózásba kóstolt bele, és játszott néhány Shakespeare-adaptációban is. De az igazi hírnév egy kegyetlen strici emlékezetes megformálásakor legyintette meg (Hamis riport, 1987), amelyért az Akadémia Oscar-díjra jelölte. Az afroamerikai színészek korabeli pályaívét tekintve sokkal szélesebb lehetőségek tárultak fel előtte. A nyolcvanas évek végétől maximális eredménnyel használt ki minden alkalmat. Az 54. hadtestben (1989) az amerikai polgárháborúban harcoló uniós katonát játszott, a Kőkemény diriben (1989) belvárosi pedagógust, a Miss Daisy sofőrjében (1989) zökkenőket áthidaló különös barátságot bemutató drámában játszott szerepéért ismét csak díjra jelölték. A Robin Hood, a tolvajok fejedelme (1991) hatalmas sikere Freeman karrierjét is továbblendítette.
A remény rabjaiban (1994) a Tim Robbins játszotta, hamisan megvádolt bankár rabtársa és barátja; ezért az alakításáért megkapta harmadik Oscar-jelölését. E fontos szerepek új perspektívát nyitottak számára, nevét a minőségi színjátszás szinonímájává téve, ami nemcsak fekete, hanem ötvenen túli színészként is jelentős teljesítmény.
Az egykori gyerektévés, aki a Millió dolláros bébiben (2004) alakított veterán exbokszoló, Eddie „Scrap Iron” Dupris megformálásáért elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat, egyedülálló figura, aki korát és bőrszínét tekintve is átlépte az íratlan korlátokat, s vált a modern Hollywood magasan megbecsült színészévé. Freeman 2004-ben 30 filmmel és három korábbi Oscar-jelöléssel a háta mögött eleve a legesélyesebb volt a 34 centiméter magas, aranylemezzel borított ónötvözet szobor elnyerésére. A legjobb mellékszereplő Oscarjával kimondatlanul életművét díjazták. Ő az a fekete színész, aki pályafutása során a legszélesebb skálán kapott lehetőséget tehetsége bizonyítására: volt rab, sofőr, a CIA-igazgatója, amerikai elnök és maga a „jóisten”.
Azóta főként baljós és pozitív hősöket adott (Állomcsapda, 2003; Hetedik, 1995), egyszer pedig magát az Istent (A Minden6ó, 2003). Mint Lucius Fox maradandó élményt nyújtott a Christopher Nolan rendezte Batman-szériában (2005, 2008, 2012), és Jack Nicholsonnal közösen kultfilmmé „varázsolta” a Bakancslistát (2007). Freeman egy interjúban azt nyilatkozta, hogy az ő „bakancslistáján” volt egy olyan tétel, hogy egyszer közösen játsszon Jack Nicholsonnal. A színész a Szelíd motorosok óta nagy csodálója Nicholsonnak. Bruce Willis, John Malkovich és Helen Mirren mellett a CIA egyik legjobb nyugalmazott ügynöke volt a RED-ben.
Korát meghazudtoló munkatempót bír: tavaly a Ben Hur (2016) új feldolgozásában és a Szemfényvesztők 2-ben (2016) és a Támadás a Fehér Ház ellen 2.: London ostromában (2016) is láthatta a filmvásznon a közönség. Idén pedig Martin Brest 1979-es eredetijét adoptáló Vén rókákban olyan színészlegendák, mint Michael Caine és Alan Arkin társaságában bankot rabol.
Folyamatosan dolgozik, emellett olyan filmekben vállal „mellékállást” narrátorként, mint a Pingvinek vándorlása (March of the pinguins) (2005) című természetfilm, amely a császárpingvinek (Aptenodytes forsteri) életét és küzdelmeit követi, miközben Morgan Freeman lágy hangon olvassa hozzá a kísérőszöveget vagy a Slavery and the Making of Amerika (2005) és A makik szigete: Madagaszkár (2014). A National Geographic Channel és a Revelation Entertainment Isten nyomában Morgan Freemannel (2016) című sorozata világkörüli utazásra hívja a nézőket, hogy megmutassa, a különböző kultúrák és vallások mit gondolnak Istenről, az élet értelméről, valamint minden nagy kérdésről, ami e két csoda között felmerül.
2016 februárjában Morgan Freeman újabb életműdíjat vehetett át: az amerikai nyugdíjasok szövetsége, az AARP az ötven éven felüliekhez szóló filmjeiért jutalmazta. Freeman pályafutása elismeréseként korábban már megkapta az Amerikai Filmintézet életműdíját, a Golden Globe Cecil B. DeMille-életműdíját és Barack Obama volt elnöktől a Nemzeti Művészeti Érdemérmet is átvehette.
