A kortárs irodalom szexi, sőt a kortárs irodalom cool. A kortárs irodalom kérdéseket vet fel. Mi ez a könyv tulajdonképpen? Meditációs gyakorlat? Meditációs játék? Sirokai Mátyás A beat tanúinak könyve című kötetéről írt kritikát Ayhan Gökhan.
Sirokai Mátyás második verseskötete semmit nem bíz a véletlenre. Annál többet a kiszámíthatóbb reklámra. A borítóra. És ne legyünk igazságtalanak: a címre. Mert A beat tanúinak könyve a hangzatos címével és a hangzatosabb – a Star Wars című film feliratát imitáló – borítójával a kortárs magyar irodalomról semmit nem tudó vásárlót, pardon, olvasót is kíváncsivá teszi, külsejével ösztönzi, hogy a könyv után nyúljon. Nyúljon utána és zuhanjon bele. A prózaversek többfelé nyitnak, az, hogy melyik ajtón lépünk be, rajtunk múlik.
A beat tanúinak könyve cím abban az esetben állja meg a helyét, hogyha tényként kezeljük és elfogadjuk definíciószerűen, hogy a beat nem csupán egy korstílust jelöl, sokkal inkább egy életérzést, egy tudatállapotot foglal magában. Egy tudatállapot térbe való átültetése tehát a könyv, az agyban lejátszódó folyamatok szövegtérbe kiültetésének lehetünk tanúi. Sirokai Mátyás egyik interjújában nyilatkozta, hogy „Az első negyven szöveg negyven egymást követő hajnalban született.„ Majd: „A hajnal senkiföldje, olyankor mindenki alszik, semmi sem zavar. Izgalmas időszak volt, esténként úgy vártam a másnap reggelt, mint régen a karácsonyt, a születésnapot, a nyári szünetet. Nagyon élveztem, mindig csak egyet kellett aludni a következő nagy napig.” A szerző Bajtai Andrással közösen vezet egy világirodalmi versblogot, Lelkigyakorlatok címen. Az oldalon olvasható versek a könyvben finoman, de tetten érhetők. Érintkezésben vannak egymással.
Szerencsés verstalálkozások? Igen, szerencsés verstalálkozások. A magyar irodalom hagyományaitól nagyban elütő, a világirodalom nagy zenekarainak hagyományaira hangszerelt verseskötet érdekes és izgalmas kísérlet a most futó költészetben, arra kell csak vigyáznia, hogy több legyen, mint kísérlet, vagy horribile dictu: megkísértés. Comte de Lautreamont énekeinek vagy Rimbaud prózaverseinek a modern kori megkísértése. „A méhbe visszatérőt kísérjék a hordozó víz jelenései, az állatokként felbukkanó partok és a látóhatár ínyében megvillanó hegyek egy ragadozómosolyból, melyet nem neki küldtek, szépségével mégis belémar.”
Mi ez a könyv tulajdonképpen? Meditációs gyakorlat? Meditációs játék? Az ismeretlen tájakból előbukkanó tájak és alakok, az előbukkant tájak és alakok ismeretlen szokásai, az ismeretlen szokások könyvben létező hagyománya, dob és tánc és zene, egy a beat tanúinak különleges zenéje hallatszik ki a sorok mögül. Amikor ez a zene rosszul sikerül, ott nem történik több, mint a szentenciaszerű mondatok lelepleződése, ami mögött az üresség tátong, egy nagyot mondani akarás sikertelenségének szégyenteljes krátere. Van, aki tudatosan a versekbe csempészett iróniával magyarázta ezeket a könyvben, de nem tartom valószínűnek, hogy egy harmincegy éves költő azért kelljen fel hajnalban verset írni, hogy az iróniát, mint költői eszközt fektesse le a verseiben. Nem hiszem el, hogy Sirokai Mátyás a nagy elődök munkamódszeréhez és alkotói szándékához alkalmazkodva nem egy meditációs aktust, egy tánccal és ritmussal kódolt gondolkodást akart volna megírni. „Úgy tartják, így járni-kelni a megismerés fárasztó, de emberien nemes módja, ellentétben a tájba szügyig való merüléssel, mely a kép-hiedelmek szerint a nehéz járású lovak sajátossága.” A nagyotmondásra még egy-két példa: „Mindenki hite, és nem érdemei szerint részesül a kegyelemben.” „Aki fémmel gyakorol, fémhez lesz hasonló.” Az evilági létezésben ez a két mondat nagyon esetlegesnek és furcsának hat, afféle szoba-bölcseletnek, a bölcsesség megléte nélkül.
Egyes helyeken Sirokai Mátyás kibeszél a könyvből, az olvasó instrukciók birtokába jut. „Az ugrások ritmusának szabályozása legkönnyebben zenével, a következők szerint érhető el.” A szerző a költészet mellett Zeneakadémiát végzett zenész, az, hogy ütőhangszeren játszik, érezhetően átjön, a ritmus szabályainak követése élvezetessé teszi az olvasást. Érdemes lenne ezeket a verseket tudatmódosítók mellett olvasni, vagy hogy egy legálisabbat mondjak: a hajnal első óráiban, éhgyomorra. Vagy zene és tánc közben, hadd árasszon el bennünket a beat tanúinak ritmus-filozófiája.
A beat szabadság, és ez igaz a könyvre: szabad levegő járja át a sorokat. Érdemes kortyonként, meg-megállva olvasnunk, az esetleges hibákat a könyv szépséghibáinak tekintenünk. És mert a beat, egy új megközelítésből, most és mindörökké jelen van, nem elhanyagolható szempont, hogy “A beat tanúi azt beszélik, Jézus a jazz hátán vonult be Jeruzsálembe.”
Sirokai Mátyás: A beat tanúinak könyve, Kiadó: Libri Könyvkiadó, 2013
Ayhan Gökhan
