Hogy mi a történelmi krimi lényege? „Igen, – feleltem. – megteszek mindent, amit tudok.” – E szavakkal bólintott rá, és kezdett nyomozásba Matthew Shardlake a királyné, Parr Katalin kérésére. Ennyi…
A krimiirodalom iránt érdeklődő olvasók mostanában igazán elkényeztetve érezhetik magukat, hiszen az utóbbi években több fontos, már elfeledett mű újranyomtatását, még soha meg nem jelent regények kiadását és kortárs szerzők friss műveit is polcaikra tehették, szélesítve a könyvtárat a műfaj határain belül.
Persze van mit törleszteni, hiszen a szórakoztató irodalom ezen kategóriájából elsősorban a detektívtörténetek álltak rendelkezésünkre eddig. A nagy klasszikusok (Agatha Christie, Arthur Conan Doyle, Georges Simenon, Raymond Chandler vagy Dashiell Hammett) kötetei sokáig elégnek is bizonyultak a könyves tárházba – sőt, a mai napig új és újabb fordítások látnak napvilágot a nem szűnő igény miatt -, azonban időnként új szellők (mit szellők, múltba visszatérő évszázadok!) frissítik fel az alapvetően biztos talpon álló műfajt. Manapság egy eddig kevéssé felkapott krimin belüli alműfaj valósággal burjánzik: a történelmi krimi a virágkorát éli.
Hogy miért lett hirtelen ilyen népszerű a ponyvának kikiáltott műfaj, annak magyarázatát két, egymással összefüggő okra vezethetjük vissza. Az egyik talán abban a kulturális jelenségben keresendő, melynek révén manapság szeretünk a magas és tömegkultúra közti határvonal elmosódásáról beszélni, mi több, a kettő közti cezúrát, azaz választóvonalat is megkérdőjelezzük olykor. Noha másként, de mind az elitista irodalmárok és kritikusok, mind az „egyszerű” olvasók elkezdték újra felfedezni és olvasni a krimiket, elfogadva, hogy a detektívregény igenis „komoly” műfaj. Nem mellesleg, ezzel a lépéssel a krimi mellett a sci-fi vagy a horror irodalom is a szívesen ajánlott irodalom része lett. Hosszan lehetne sorolni azokat az alkotókat, akik a krimi műfajának elemeit használták fel, vagy írták újra (Borgestől Ecóig, vagy a magyar irodalomban Tar Sándortól Fehér Béláig és tovább). Umberto Eco A rózsa neve híres regényétől Borisz Akunyin lebilincselő csavarjain át egészen a hagyományosabb vonalat követő Steven Saylor ókori Rómájába vezető világa által egy újfajta, izgalmas ábrázolásmóddal lehetünk gazdagabbak.
Az irányzat hagyományos, ám kimerítően aprólékos és cseppet sem kiszámítható képviselője az Edingburgh-ben született angol író, C. J. Sansom is, aki megalapozott háttértudással (a birminghami egyetemen történelemből először bölcsészdiplomát, majd Ph.D. fokozatot szerzett. Később átképezte magát ügyvéddé, egy ideig Sussexben praktizált, és jelenleg is ott él) írja kötetről kötetre Matthew Shardlake jogász és tudós eseteit. A XVI. század zűrzavaros Angliájának uralkodója, VIII. Henrik, illetve éppen aktuális felesége ellátja munkával a nagy tudású, nyugalmas mindennapokat tisztelő, tyúkperekkel is jól eléldegélő Shardlake előbb-utóbb zavaros ügyek kellős közepén találja magát.
Sansom nem csak egy kitűnő fölkészültségű hobbitörténész, aki szépirodalmi kirándulásról álmodozik, hanem vérbeli krimiszerzőrő is, nem egyszer nyilatkozta, hogy míg a történelmi korszak nagyon is tudatos választás volt számára, maga a főhős karaktere már kevésbé. Ám mert az ellentétek jobban kiemelik a fontos mozzanatokat: a nagy intelligenciával rendelkező és testi fogyatékossággal élő Matthew Shardlake „különlegessége” kiválóan ellensúlyozza a tekintélyelvű társadalmat, vagy a lakosság életkörülményeit. A jogász púpossága az uralkodók tanácsadói között nem esett ritkaság számba, a legjobb példa Lord Robert Cecil, aki I. Erzsébet királynő főtanácsadója volt hosszú évtizedeken keresztül. Ellenben London átlagpolgára ferdén nézett a testi hibákkal rendelkezőkre – púpos a korabeli babona szerint szerencsétlenséget hoz környezetére.
Sansom kiválóan kezeli főhőse történetének irányítását, így a Tudor-korabeli társadalom és történelmi illetve politikai aspektusai mellett az egyház rendszerébe és a nagyhatalmi érdekek ütközéseibe is betekintést nyújt. Külön érdekes a Shardlake-szériában a történelmi krimi és a történelmi regény műfaji kapcsolataira és különbségeire figyelni, vagyis arra, hogy kötetről kötetre változik, melyik rész kap nagyobb hangsúlyt: a krimi (ilyenkor a múlt inkább csak jelzésértékkel bír) vagy a történetiség (ez esetben a krimiszál inkább kiegészíti a történelmi időszak ábrázolását). Szerencsénkre Sansom kiválóan evickél mindkét vonalon: egységet alkot a történelem a nyomozással, miközben főhősünk, a kor egyik legkiválóbb ügyvédje, a púpos Matthew Shardlake kötetről kötetre változik, elmélkedik, és egy pillanatra sem ámítja egy jobb világ létezésével az olvasót. Ahogy a széria ötödik részében, A bosszú nyilai című kötetben leírja: „De az utcán mellettem elhaladó sok, magába merült, aggodalmas arc eszembe juttatta, hogy olyan idők járnak, amikor bárki elméje zaklatott lehet.”
Shardlake pártfogója, Parr Katalin királyné arra kéri a nyugalomra vágyó ügyvédet, hogy kezdjen nyomozásba egy kényes ügyben, aminek következtében parázs politikai viszályok és háborús viszonyok között próbál lavírozni az igazság és a hatalmasságok érdekeit – nem mindig szerencsésen – kiszolgálva és megkerülve. „Tapasztalatom szerint, amikor egy ügyvéd azt kéri, hogy megnézhessen egy tulajdonátruházási okiratot, általában a jogcímet akarja kétségbe vonni.”
Mialatt a királyné kérésére a szolgáló fia halála után nyomoz, vészterhes útja során egykori tanítványa gyámügyében is el kell járni, és tisztáznia a felmerült kérdéseket. Állandó segítője, Barak, a kemény fickó, aki jól ismeri az alvilágot is, sem áll a helyzet magaslatán: neje, Tamasin terhességének utolsó szakaszában van, így férje érthetően aggódik érte, annak ellenére is, hogy a mór orvos, Guy biztosítja őket a dolgok rendbemeneteléről. Kívülállók a saját országukban. „Zsúfolt holnapod lesz.”
Az Agave Könyvek gondozásában eddig megjelent C.J. Sansom kötetek: Kard által, Sötét tűz, Az uralkodó, Apokalipszis, A bosszú nyilai
Kibelbeck Mara
