Amikor Susan Hill A fekete ruhás nő című könyve 1982-ben megjelent, a misztikus detektívregények elismert szerzője nem gondolta, hogy műve ennyi médiumban újjászületik majd. A regényből tévéjáték, rádiósorozat, színdarab készült, utóbbi ma is fut a West End színpadán, majd megírása után harminc évvel mozifilm.
A film ötletével Susan Hill ügynöke kereste meg Richard Jacksont, a Talisman Films producerét, az általa gyártott 1995-ös Rob Roy sikere után, melynek főszerepeiben Liam Neeson, John Hurt és Tim Roth volt látható. „Kiderült, hogy meglepően nehéz A fekete ruhás nő történetét adaptálni – meséli Jackson. Éveken keresztül többször próbálkoztunk több forgatókönyvíróval, de sosem voltam teljesen elégedett.”
Susan Hill: A fekete ruhás nő
Arthur Kippst, a fiatal ügyvédet főnöke egy isten háta mögötti angol városkába küldi, hogy rendezzen egy hagyatéki ügyet. Arthur a halott ügyfél, a néhai Alice Drablow házába költözik be, hogy minden családi iratot feldolgozhasson. Nemsokára kiderül, hogy a kastély sötét és tragikus titkokkal van tele, a helyiek pedig a babonák világában élik mindennapjaikat. Arthur akkor ijed meg igazán, amikor Mrs. Drablow temetésén a gyászolók között felfigyel egy fekete ruhát viselő, sápadt és beteges női alakra, akiről kiderül, hogy maga is rég halott. Valaha szép lehetett, ma már csak valami erős negatív érzelem lehel némi életet az arcába. Az a hiedelem járja a helyiek között, ahol megjelenik, ott hamarosan meghal egy gyermek. Érthetetlen és fájdalmas események veszik kezdetüket. A mesélő, Arthur Kipps, vajon függetlenítheti-e magát a fekete ruhás nő hatásától? Susan Hill ma az egyik legismertebb misztikus krimi- és detektívregény-író Angliában. A fekete ruhás nő című regénye gótikus stílusú kísértettörténet, melyet Edgar Allan Poe is megirigyelhetne. A történetből az 1983-es első megjelenés után nem sokkal színdarab és tévéjáték is készült. A könyv utóélete rekordhosszúságúra nyúlt, a színpadi verziót Angliában és a világ más színpadain ma is játsszák. Kultikus kísértethistóriáról van tehát szó, melyből Daniel Radcliffe főszereplésével készült új filmváltozat.
Aztán egy találkozó lehelt új életet a produkcióba, a legendás Hammer horrorfilm stúdió elnök-vezérigazgatójával, Simon Oakesszal, aki Jacksonnal folytatott beszélgetése során biztosította, hogy „egy kortárs nézőknek szóló, high-end filmet szeretne készíteni, mely hű marad az írónő gótikus narratívájához.” Oakes az 1939-ben alapított stúdió reinkarnációját tervezte az „intelligens horrorfilmmel”.
A produkció közben gőzerővel kereste a megfelelő forgatókönyvírót, akit végül Jane Goldman személyében találtak meg. Oakes szerint „Jane könyvében minden a helyére került. James Watkins, a leendő rendező elolvasta és szerette. Daniel Radcliffe a Harry Potter utolsó forgatási napját követően olvasta és odavolt érte. Jane-nek óriási szerepe van benne, hogy a megfelelő emberek kerültek össze.”
Egyedül maga Goldman aggódott: „Kemény feladat volt. Csodálatos a regény, melyből korábban készült már egy remek színházi adaptáció. Világos volt, hogy mivel ez egy kevés szóval elmesélt történet, a filmhez hozzá kellett adnom további rétegeket. Át kellett ültetnem a film nyelvére a moziba járók számára.” James Watkins rendező maga is egy kísértethistórián dolgozott akkoriban, melyet nem volt képes befejezni. Amikor elolvasta Goldman forgatókönyvét, rájött, hogy minden benne van, amit el akart érni saját könyvével. Egyszerre volt ijesztő és rendelkezett a kívánt érzelmi töltettel. „Megindított, és ahogy elolvastam, azonnal tudtam, hogy meg akarom rendezni.”
Képek A fekete ruhás nő c. filmről
A rendező és a forgatókönyvíró nekilátott a szkript újraírásának. „A korábbi verziókban sok flashback volt a fekete ruhás nővel, de a munka során képesek voltunk folytonosságot vinni a visszaidézésbe. Úgy vélem, ezzel erősebb hatást értünk el, hiszen a történet nem arról szól, hogyan lett a fekete ruhás nő az, ami. Ő nem Freddy Krueger. A főhős, Arthur története ez, aki szörnyű titkokat fedez fel, és mi az ő szemével látjuk az eseményeket.”
Richard Jackson producer számára az is fontos volt, hogy a film eljusson olyan nézőkhöz, akik nem néznek horrorfilmeket. „Próbáltuk elérni, hogy a moziba készülők elsőként vegyék számba A fekete ruhás nőt, mert olyan jól megcsinált film, hogy élvezni tudják, attól függetlenül, érdekli-e őket a horror műfaja vagy sem. És itt lépett be Daniel Radcliffe és sztár státusza, mely sokkal szélesebb közönséget mozgathat meg, vonzhat be a moziba.”
Amikor Susan Hill meghallotta, hogy Radcliffe kapta a szerepet, fellelkesült. „Nem olvastam a Harry Potter könyveket, a filmeket sem láttam, de tudtam, ki Daniel – nem lehet nem tudni – és amint találkoztam vele, rögtön tudtam, ő lesz a tökéletes főszereplő.” Hill és Radcliffe találkozásukkor a kutyáikról beszélgettek – mindkettejüknek border terriere van -, és az írónőt meglepte Radcliffe joviális természete.
Hill hozzáteszi: „Daniel egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy ez nem csak egy ijesztgetős horror. Ez a történet a gyászról szól. És igaza van, komoly elemek vannak benne, és ő megértette, megragadta ezt. Ez a fiú intelligens, tud játszani, és nincs elrontva, ami nagyszerű. Nem könnyű ebben a korban, ekkora sikerrel a háta mögött természetesnek maradni. Azt hiszem, ő egyik lábbal a földön maradt, és ott is fog maradni. Egy nap, remélem, egy másik művemben is látni fogom majd.”
