„Írni senkit nem tudunk megtanítani, ilyen illúziónk nincs, de a meglévő képesség kibontható.” Milyen esélyei vannak a könyvpiacon egy írni vágyó fiatalnak? Milyenek a kortárs ifjúsági regények? A Könyvmolyképző Kiadó íróiskolájának vezetőjével, Varga Bea szerkesztő-íróval beszélgettünk.
A Könyvmolyképző Kiadó gyermek- és ifjúsági könyvek kiadásával, ill. gondozásával kezdte 2000-ben, azóta nem csak a hazai könyvkiadás és a könyvpiac, de a kiadó üzletpolitikája is sokat változott. Ennek a politikának a része az Aranymosás elnevezésű pályázat, amely már 2011 óta várja az írni vágyókat.
Igen, 2011 nyarán egy táborban előadóként összefutottunk Katona Ildikóval. Már a megismerkedéskor arról beszélgettünk, hogy szerinte nincsenek jó regények, szerintem meg nem jutnak el a kiadókhoz, mert kevés a nyílt regénypályázat, sok helyen csak ismeretségi alapon lehetett publikálni. Azt mondta, lássuk, mi lesz, ő hisz a tehetségekben, és próbáljuk megtalálni őket. Így indult el a pályázat. Később az írók kérésére szerveztük meg az íróiskolát és kéziratszervizt.
A kezdetektől te vagy a vezetője az Aranymosás íróiskolájának is. Milyennek látod, bevált ez az online oktatási rendszer?
Igen, bevált. Kevés fővel foglalkozunk, felvételivel jutnak be a legtehetségesebbek, és utána egy nagyon erős szemléletformálás következik, majd írástechnikai alapok jönnek. Két hónapig tart egy kurzus, a felnőttek részére van Alapozó, Párbeszéd, Leírás, és lesz Dramaturgia is. Itt az átlagéletkor 32 év körül szokott lenni. Nyáron pedig tartottunk ifjúsági kurzust a középiskolásoknak.
Illetve a háttérben egy közösségépítés is volt, a pályázat körül megjelenő szerzőknek nyitottam egy Világ Bétái Egyesüljetek munkacsoportot, vagyis ahol írók egymás kéziratát megvitathatják. Jelenleg ötszáz szerző a tagja. Illetve van egy Irodalmi Pályázatfigyelő csoport is kb. ezer íróval.
Az íróiskolákra gyakran kétkedve tekintenek, mondván valaki vagy tud írni vagy nem, vagy megtanul az egyetemen vagy nem stb. Kik jelentkeznek elsősorban és mit tudnak elsajátítani ez alatt a néhány hetes/hónapos kurzus alatt?
Írni senkit nem tudunk megtanítani, ilyen illúziónk nincs, de a meglévő képesség kibontható. Ez nem tömegoktatás, az a tizenöt fő, akivel évente foglalkozni tudunk, felvételivel kerül be, és a cél az, hogy utána lehetőleg nálunk publikáljanak. Idén a negyedik „fészek” indult.
Az írók sokféle helyről jelentkeznek, és főleg a 25-45 év közötti korosztály jön. Évek óta írnak, és tudják, hogy ez a nagy szenvedélyük. Én sem hiszek a frontális oktatásban, hanem csak a tehetség kibontásában, így nem tanár, hanem támogató vagyok. Viselkedéselemzőként mindenkinek egyedi tanácsot adok az írás, néha pedig a lelki hozzáállás terén is. Egy meseíró pályája más lesz, mint egy sci-fi íróé, és más dolgokra van szüksége ahhoz, hogy igazán jó íróvá válhasson.
Mit szeretnél még megvalósítani?
A szerkesztőképzést. A Könyvmolyképzőnek negyven magyar írója van, és lassan nem tudunk lépést tartani velük. A szerkesztők oktatása eléggé összetett feladat, hiszen ehhez is tehetség kell, olyan emberek, akik ösztönösen „hallják az író hangját”, és a zsánerirodalom terén sokféle tematikát ismernek, a sci-fi, krimi, misztikus-romantika nem idegen terület a számukra.
A szerkesztői feladat, te is tapasztalod naponta, nem egyszerű, egészen más szaktudás szükséges hozzá, mint az akár tehetség által működő és fejleszthető írói munkákhoz. Szerinted elég az, ha a jelöltek, ahogy mondod, ösztönösen „hallják az író hangját”?
Az a tapasztalatom, hogy aki nem hallja a szöveg ütemét, az írói egyedi stíljét, az hiába végzett az egyetemen megfelelő tanegységeket, attól még tönkreteszi a szöveget. Másik probléma, hogy az egyetemről kikerülők a zsánerirodalmi szerkesztésekre abszolút nincsenek felkészülve. Ha azt kérem, mélyítsék a karaktereket, szedjék ki egy fantasy háttér logikai ellentmondásait, vagy a romantika és krimi határán egyensúlyozó regény kapcsán beszéljenek a szerzővel, mi a célja, majd „szerkesszék bele a zsánerbe”, akkor megdöbbennek.
Milyen előfeltételnek, tanulmányi háttérnek kell majd megfelelnie egy jelentkezőnek?
Jelenleg a kiadó körüli szűk csoportoknak hirdettük meg, vagyis nem nyilvános a lehetőség. Előny bármilyen szerkesztői képzettség vagy gyakorlat, de aktív YA bloggereket és írókat is vártunk. Három szövegrészlet alapján ment a felvételi, kettőt szerkeszteni kellett, a harmadik egy mese lektorálása volt. Hogy jövőre mi lesz, azt majd Katona Ildikó, a kiadóvezető eldönti. Alapvetően magunknak szeretnénk szerkesztőket képezni.
Térjünk vissza az Aranymosás pályázathoz, amely bevallom, számomra kicsit kaotikusnak tűnik kívülről nézve.
Most jön a negyedik pályázat. Szilveszterre beküldik az írást, kb. 230-250 mű érkezik. Januárban és februárban az előszűrők névtelenül átnézik az anyagot, és az első 5-10 oldal alapján kiválasztják azokat a meséket és regényeket, amelyeknél jó a nyelvi szint. Itt még maga a történet, a dramaturgiai ív nem számít. Általában az írások 80-85 százaléka már ennél a pontnál kiesik.
Utána felkerül az Aranymosás weboldalra minden mű első fejezete, első meséje, majd a lektorok is elkezdik olvasni az írásokat. Ha az első lektor pozitív értékelést ad, az írás megy a másodikhoz, ha az is igent mond, akkor a pályázat végén Katona Ildikó megkapja a műveket és a lektori véleményeket, és ez alapján dönt. Általában az írások 3-4 százaléka jut el hozzá, és kb. 2 százalék jelenik meg.
Milyen mű nyerheti meg a nyomtatott könyvmegjelenést és milyen mondjuk az e-könyv megjelenést (amire várni kell, hiszen a kiadó eddig még nem adott ki e-könyvet)?
Két igenlő lektorival általában papírmegjelenés lesz. Ha egy igen és egy nem van, vagy pedig egyenesen e-book besorolást ad a lektor, akkor valószínűleg vagy a célcsoport kétséges, vagy jó a szerző stílusa, de olyan dramaturgiai vagy egyéb gond van, ami szerkesztéssel nem biztos, hogy javítható. Az első lektor átengedi a határon billegő írásokat, hogy a második is megnézhesse, ezért akad látszólag vegyes értékelés. Drága egy könyv, és az olvasók igazán erős élményt akarnak. Viszont mi sem szeretnénk elveszteni a tehetségeket, így köztes megoldás az e-book. Szerkesztés után még egyszer átgondolja a kiadóvezető, és előfordul, hogy mégis papírkiadás lesz.
A kiadó legnépszerűbb könyvei a Young Adult (fiatal felnőtt) és a New Adult (új felnőtt) műfajokba sorolhatók. Az Aranymosás pályázatok is ezt tükrözik vissza?
Igen, a beküldött regények nagy része ilyen, de a megjelenő regényeknél már mások az arányok. A YA írók nagy része kezdő szerző, így aztán problémás a nyelvi szint, vagy nem egyedi a történet. Legutóbb érdekes módon alakult a pályázat, kettő ovis mesét, egy kiskamaszoknak szóló regényt, egy YA-t, és két kalandregényt fogadtunk el papírkiadásra. Öt férfi, és egy nő író tollából származtak ezek.
Elnézve az idén megjelenő magyar szerzők műveit, többek között fantasykat, tini-regényeket, humoros kalandregényt, szerelmi történeteket (több felállásban) olvashatnak idén az érdeklődők. A pályázók műveiben mennyire éreztetik a hatásukat a Nyugaton már sikeres könyvek és népszerű trendek?
A YA irodalom kapcsán érezni, hogy a vámpírok már lecsengtek, most a démonok és az angyalok vannak divatban, és reneszánszát éli az E/1-es jelen idejű narráció. Az Éhezők Viadala és más YA disztópiák még nem jelentek meg akkora számban, ahogy külföldön. A kalandregényeknél a Da Vinci-kód hatása érezhető, a sci-fiben a nyolcvanas évek mesélési stílusa, a fantasy irodalom elég vegyes, Martin (George R. R. Martin, A tűz és jég dala sorozat szerzője – a szerk.) hatása mintha megjelenne, de nem egyértelmű. A történelmi regényekből inkább a felszínesebb, romantikus írások érkeznek, ahol a korhűség sokszor gondot jelent. Nagyon érezni, ha trendet akar követni egy író, vagy ha tényleg érdekli a téma, ez ugyanis átsüt az íráson.
Legyünk őszinték, a kiadónak nagy a rajongó tábora a célközönséget tekintve, azonban elég lesújtó véleményeket is hallani a gondozott írókról és a könyvekről. Hogy látod, a tehetségkutatás és a -gondozás által kiemelt kezdő írók mennyire készek?
A könyves szakma szóban morog, de közben a kiadók rendszeresen megpróbálják elcsábítani az Aranymosásban felbukkant szerzőket, és ez erősebb visszajelzés, mint a szavak.
Azt gondolom, ezek az új tehetségek még nem kész írók. Kell egy erős szerkesztési háttér, illetve kell más fejlődési lehetőség is. Idén nyáron nem sikerült tető alá hozni, de jövő nyáron szeretnék egy irodalmi tábort, ahol külön stilisztikai gyakorlatokat végezhetnek a meseírók, young adult szerzők, és a felnőtt korosztállyal foglalkozók.
Mit tudtok tenni a már kialakult ítélet és előítélet ellen?
A szépirodalmi réteg egy része mindig is a homlokát fogja ráncolni, pláne amikor a kiadóban elutasítunk egy regényt, amit „igazi szépíró” írt. A szemléletbeli különbség mindig megmarad, az önmegvalósítást nagyra tartjuk, de csak addig, amíg a regény olvasható.
Azt gondolom, a mi feladatunk az, hogy az olvasókra figyeljünk. Az ő ítéletük fontosabb, és nagyon aktívan vissza is jelzik, ha nem jó egy fordítás, gond van a szerkesztéssel, vagy a borítóval, papírminőséggel. És duplán örülünk neki. Hiszen egy okos kritika, egy alapos véleménynyilvánítás, egy pontosan megfogalmazott kifogás mind-mind azt mutatja, hogy az olvasóink érdeklődő, eleven gondolkodású fiatal emberek. Fiatalok, akik rácáfolnak a vádra, hogy nem olvasnak, hogy a könyveket megvető, értéktelen generáció. Ezek a mai fiatalok éppen olyan kiválóak és kulturáltak, mint a „bezzeg” időkből valók. A fiatalság tömegei lelik örömüket a jó könyvekben. Több tízezer olvasója van csak a Könyvmolyképzőnek. Az ilyen előítélet lebontása sokkal fontosabb nekünk. Rengetegen félreismerik a fiatalokat, és szinte csak az ő hangjuk hallatszik. De mi köszönjük az élményt, amit ez a nagyszerű generáció ad. Öröm velük dolgozni.
Nem egy nyertes pályázatot te szerkesztettél/szerkesztesz kiadásra. Milyennek látod az idén megjelenő műveket?
Jónak. Olyan könyveket választunk ki, ahol hiszünk a történetben, és az író képességeiben. Az őszi regények közül jól szórakoztam a Ballépéseken, ami egy könnyed hangú gimis történet. A szívből, színből igazánt is imádtam szerkeszteni, itt egy nagyon szép szerelmi történet áll a középpontban. A Más állapotokra sajnos nem volt időm, átadtam másnak, pedig az sziporkázó és néhol ironikus regény, egy közösen összehozott titkos baba kapcsán.
A könyvpiacot elárasztják az ifjúsági regények, és nehéz kiválasztani a valóban jól megírt történeteket. Márpedig ma értéket jelent a minőség, hiszen nem olcsó egy könyv. Minek van jövője a hazai ifjúsági, ill. fiatal felnőtt korosztálynak szánt könyvkiadásban?
Mindennek, ami az adott korosztály érzelmi gondjaival foglalkozik. Nincs új a nap alatt, a barátság, a szerelem, a világgal való megküzdés más korban más formát ölt, de a lényeg mindig ugyanaz. Úgy vélem, azok a jó regények, amelyek segítenek feldolgozni a valós életet, akár azzal, hogy viselkedésmintát adnak, akár azzal, hogy könnyedségükkel elfeledtetik a pillanatnyi bajokat. A jó ifjúsági könyv be tud húzni, elvarázsol, és erős élményt ad.
A művek fülszövegeit olvasva felmerül: a célközönség lett érettebb, hogy ennyire előtérbe került a nyertes regényekben a társadalomkritika, a már-már brutális valóságábrázolás és a szexualitás kérdése?
A mai kamaszok érettebbek bizonyos értelemben, hiszen ez a kultúra tálcán kínálja a nemiséget, agressziót, önpusztítást, mégis megtanultak lelkileg egészségesek maradni. A „bezzeg az én időmben” mondat azért vicces, mert mi, a mostani felnőttek teremtettük meg az ifjúságnak ezt a létezési közeget, vagyis egy szavunk sem lehet.
A Könyvmolyképző fülszövegei valóban populárisak, hiszen a figyelemért a könyvnek a filmekkel, számítógépes játékokkal kell versenyeznie. De mi egy mesekiadóból indultunk, és mai napig nagyon erős az életkori besorolás. 23 féle sorozatunk van, a szülők tudják, hogy látatlanban megvehetik logó alapján a könyvet, mert erős a tartalmi és életkori szűrés. Én is húztam már ki magyar író Vörös pöttyös könyvéből szexuális részeket. Idén létrejött a Vörös pöttyös és a felnőtteknek szóló Arany pöttyös regények között a Rubin pöttyös is, ahol egy csóknál több már elcsattanhat, de még nem felnőtteknek szóló szerelmeket látunk.
De persze vannak felnőtteknek szóló sorozataink is, például az Arany pöttyös, Hard Selection, vagy a Szivárvány kör LMBT történetei. A most induló Rázós könyvek pedig majd keményebb témákkal foglalkoznak.
Meg lehet röviden határozni, mitől is jó egy mai ifjúsági regény?
A mostani fiataloknál nagyon erősen megjelenik az elidegenedés, magány, szociális kirekesztettség érzése. A testkultusz mellett előtérben van a szexualitás is. Nagyon sok kortárs ifjúsági könyv ezekkel a témákkal foglalkozik. Érdekes a társadalmi felelősség érzete, hiszen „ha felnőttek nem tudnak élhető világot teremteni, nekünk kell megtenni” gondolat is észrevehető. A fantasztikumban ezek a történetek a legsikeresebbek. A szülők ugyan néha tévútnak érzik ezt a rajongást, mert nem értik, hogy a valóságot dolgozza fel így a fiatal. A világunk nagyon változó és a fantasztikum egyfajta védőburok, biztonságot ad, öntudatra nevelhet, ráadásul hatalmas, kreatív szellemi játék is.
A szerelem és a szerelmi háromszög nem mindig a megszokott kliséken alapul. A Nalávia titka után Róbert Katalin egy érzékeny témát feszeget regényével. Hogyan ajánlanád a téma új olvasóinak a Szívből, színből igazánt?
Igen, ez egy kiugróan jó írás, a lektorokkal imádtuk. A Szívből, színből, igazán három fiatal nagyon szép és törékeny szerelméről szól. Egy fiú-lány testvérpár ugyanabba a sebzett fiúba szerelmes, aki mindkettejük érzelmeit valamilyen szinten viszonozza, miközben a magáét csak érzelmi játszmákkal tudja kimutatni. És közben a testvérek egymást is szeretik, és kínlódnak a helyzettől. Mindez azonban nem egy szenvelgős történetté válik, hanem igazi, őszinte, átütő regénnyé.
Azt hinné az ember, hogy a vámpírok és a vérfarkasok kora leáldozott, mégis Meiszner Kriszta regényrészletét üdítő volt olvasni. Mi a titka egy ilyen jó sztorinak?
A MásValaki Problémája egy laza, kissé cinikus vámpírról szól, aki épp a Jenő nevet viseli, és egy pesti majdnem-romkocsmát üzemeltet, amiben Lugosi Béla képei lógnak. Szíve szerint csak nézné az emberiség életét, de egy gyilkosságot rá akarnak fogni, így kénytelen cselekedni is, nehogy likvidálják. Nagyon eredeti szereplők és szituációk jönnek szembe olvasás közben, a szereplőnek a pestisjárvány, vagy más korok csak „minap” voltak, és így tekint a világra. Ezt a regényt és a Más állapotokat örömmel ajánlom azoknak is, akik kedvelik az ügyesen bújtatott társadalomkritikát, és a mulatságosan szarkasztikus megjegyzéseket.
Említsünk meg téged is, hiszen te, On Sai néven több regényt is jegyzel. A Calderon két kötete mellett a transzcendens űroperának besorolt Scar második kötete, a Lucy megjelenését várhatják az olvasók. Mire számíthat az, aki kézbe vesz egy On Sai-kötetet?
Humorra és elgondolkoztató mondatokra. Szerintem a fantasztikum csak a kor új nyelve, de az olvasás lényege minden korban az, hogy gondolatokat ébresszen.
Kétféle vonalat írok, a Calderon, avagy hullajelölt kerestetik egy humoros űrponyva némi romantikával, kifejezetten olyanoknak, akik szeretik Rejtőt, és nem igazán szoktak sci-fit olvasni. Én nőknek szántam, de meglepetésemre rengeteg férfi is kedveli Calderon kapitányt, aki „öngyilkos akar lenni, de úriember nem temetkezik hitelből”.
A másik vonal a vallási sci-fi, ezek az írások kicsit mélyebbek. A Szivárgó sötétség-sorozat egy transzcendens űropera, némi fekete humorral. Egy jövőbeli keresztényüldözéses világot látunk, ahol furcsa események történnek. Két szerelmespár életén keresztül lassan kiderül, hogy nem az aktuális kalóz-birodalmi harc az igazi gond, hanem a gonosz, amiről viszont nem lehet tudni, hogy igazából micsoda. A Scar-kötet központi témája a szabad akarat, a Lucy-könyv hátterében a „lehet-e a jóért rosszat tenni” gondolat húzódik meg. Mindez egy sodró kalandos történetbe ágyazva, ahol milliárdok élete a tét, és egy fiatal uralkodó próbál lavírozni, sakkot vívni a transzcendenssel, hogy életben maradjon az emberiség.
Kibelbeck Mara
