„A Zombifarm nem egy klasszikus előhalottas sztori, ami totyogó hullákról, harapásról és menekülésről szól. A zombik inkább csak díszletek, a világot színesítik és teszik érdekessé.” Az írónővel a regény egyedisége mellett a kezdő írók nehézségeiről és lehetőségeiről is beszélgettünk.
Kiadói ajánló szerint zombik, mindenhol zobik vannak.
„Voltak. Úgy öt évvel ezelőttig. Mostanra azonban csak néhányan maradtak, Gyarmati István, az egykori kukoricatermesztő tartja őket hét lakat alatt a Hortobágyon. Eddig kizárólag a felső tízezer előtt nyitotta ki a luxusfarm kapuját, csakis ők lőhették – meglehetősen exkluzív körülmények között – festékpuskával az élőhalottakat, de most változtatni akar ezen. Egyedülálló szolgáltatásait egy kevésbé módos réteg számára is elérhetővé szeretné tenni, ehhez azonban több élőhalottra és a kormány támogatására van szüksége.
Akadnak viszont, akiknek még ez a néhány zombi is sok. Például a farm felszámolásáért küzdő Országos Zombiellenes Mozgalom, akik régóta próbálják keresztülhúzni Gyarmati számításait, vagy Vincze László, az átlagos budapesti építésvezető, aki szíve szerint tudomást sem venne az élőhalottakról. Útjaik keresztezik egymást, ám ahogy telik az idő, Laci egyre kevésbé biztos benne, hogy a jó oldalon áll.
A szokványos zombis regényektől eltérően a Zombifarm vérfürdő helyett az erkölcsi és morális kérdésekre fekteti a hangsúlyt. Közben ráadásul a humort sem mellőzi. Sőt.”
Tolnai Pankával, a Delta Vision Kiadó gondozásában megjelent Zombifarm című könyv szerzőjével, Garamvölgyi Katalin beszélgetett.
Kezdjük a szokásos kérdésekkel. Gyerekkorban milyen könyvek inspiráltak? Milyen könyveket olvastál? Milyen szövegeket kezdtél el írni?
Mint minden kilenc ember a tízből, gyerekkoromban én is írtam verseket, meséket és dalszövegeket, komolyabban azonban csak érettségi után kezdtem el foglalkozni az írással. Akkortájt jöttem rá, hogy valószínűleg nem leszek rocksztár… Kamaszkoromban egyébként nem voltam az a kimondott könyvmoly. Olvastam persze majdnem minden nap, de inkább a határokat kerestem és saját magamat. A legmeghatározóbb gyerekkori olvasásélményem – az Öreg néni őzikéjén túl – Huxley Szép új világához és Merle Védett férfiak című regényéhez köthető. Talán innen ered a fantasy szeretete. Nyári szünetben a kertben üldögéltem, és kikerekedett szemmel, borzongva olvastam, hogyan kondicionálják az embereket tökéletesen egyformára. Napokig nem tudtam aludni. Kezdetben főképp novellákat írtam, amikben volt egy közös vonás: szinte teljesen hiányzott belőlük a romantika. Ez a mai napig jellemző amúgy az írásaimra, nem az a fajta szerző vagyok, aki a párkapcsolatokat helyezi az előtérbe. Megjelennek persze az érzelmek és a szerelem is, de nem ezek köré épülnek a történetek.
Hol jelentek meg az első írásaid?
Pályáztam, pályáztam és pályáztam, úgyhogy viszonylag sok antológiába bekerültem már. Kezdetben minden alkalmat megragadtam, aztán az idő múlásával kezdett letisztulni, milyen irányba akarok elindulni. Nagyon büszke vagyok rá, hogy bekerültem az egykori – Bíró Szabolcs által vezetett – Historium Kiadó mind az öt történelmi antológiájába, hogy bizalmat szavazott nekem az Erawan Kiadó és megjelentette két ifjúsági regényemet és arra is, hogy valamelyik nyáron olvasni lehetett néhány buszmegállóban egy történetemet – óriásplakátokon. Sőt, a Zombifarm is eredetileg novellának indult, igaz, először csak viccnek szántam. Létezett egy “írós csoport”, ahol történeteket találtunk ki megadott szempontok alapján. Megadott szavak, helyszín, főhős, mikor mi… Az egyik ilyen agymenést beküldtem a Főnix Kiadó novellapályázatára. Nagyon tetszett a világ a zsűrinek, így aztán némi ráncfelvarrást követően bekerült a kötetbe, ám a ráncfelvarrás közben arra jutottam, több van ebben a történetben egy pár oldalas novellánál.
Hogy kezdődött a munkakapcsolat a Delta Vision kiadóval?
A szerkesztőmet, Barsiné Gál Erikát (Kae Westa) már ismertem korábbról, így őt kerestem meg elsőként. Úgy gondoltam, a Delta Vision Kiadó lenne a legjobb választás ennek a kéziratnak. Sok jót hallottam róluk, és sok jó, a kiadó gondozásában megjelent kortárs magyar fantasyt is olvastam. Szerettem volna bekerülni a csapatba.
Azért a kezdeti örömbe némi üröm is vegyült.
Igen. Már meg volt szerkesztve a szöveg és nagyjából csak az utolsó simítások maradtak hátra, amikor elkezdődött ez a covid nevű vírusreality. Az emberek otthon üldögéltek és elmaradtak a könyves rendezvények, így a kiadó csak az online térben tudott volna találkozni az olvasókkal. Éppen ezért elnapoltuk a kiadást. A várakozás persze nagyon idegőrlő volt, szerettem volna mielőbb megmutatni ezt a történetet a nagyvilágnak – és persze a kezemben fogni a kötetet –, a szerkesztőm azonban mindvégig nyugtatott és tartotta bennem a lelket. Olyannyira, hogy belekezdtem egy újabb regénybe, amit már le is adtam a kiadónak.
A zombi, mint téma elég népszerű mostanában. Miben különbözik a könyved a többitől?
Egy picit már leszállóágban vannak a zombik, de talán ez nem is baj, mert a történet így nem vész el a többi között. A Zombifarm nem egy klasszikus előhalottas sztori, ami totyogó hullákról, harapásról és menekülésről szól. A zombik inkább csak díszletek, a világot színesítik és teszik érdekessé. Már csak azért is, mert a történet akkor kezdődik, amikor az előhalottak legnagyobb részét már elpusztították, és a megmaradt “példányokat” egy luxus szállodakomplexumba szállították, ahol a világ elitje kiszórakozhatja magát. Ez a lépés persze a magyar gazdaságot igencsak átalakítja, és igazából ez a Zombifarm lényege: hogy miként változik meg egy társadalom, ha történik egy ilyen nem mindennapi dolog. Illetve, miként változik meg a magyar társadalom.
Külön pikantériája a regénynek, hogy Magyarországon játszódik. Nem túl nagy merészség ez?
Többen is mondtak már, hogy ez rizikós, meg azt is, hogy kétesélyes Magyarországon játszódó történetet írni, de én úgy vagyok ezzel, hogy a zombi ugyanolyan fiktív lény Arizonában, mint Nádudvaron, ráadásul személy szerint nagyon szeretem a magyar helyszíneket. Sőt, ha választani kell, hogy egy The New York Times bestseller szerző új regényét vagy egy kortárs magyar író itthon játszódó történetét vegyem-e e le a polcról, akkor az utóbbit választom, mivel szép számmal akadnak minőségi szövegek. A Delta Visionnál maradva ilyen például Gaura Ágnes Borbíró Bori sorozata. Nála vámpírok népesítik be az országot, méghozzá nagyon szórakoztató módon.
A következő történeted is Magyarországon játszódik?
Igen, és szintén egy kitekert Magyarországon. A történet egy keményvonalas disztópia, ami a Zombifarm mondanivalójánál sokkal mélyebb témákat kapargat, de ennél többet még nem árulhatok el.
A civil életben mivel foglalkozol?
Tulajdonképpen a betűk világában élek. Az írás mellett regényeket szerkesztek a Könyvmolyképző Kiadónál, és a kilenctől ötig tartó munkám során is főként szövegekkel foglalkozom. Az írás számomra már-már függőség, de eszem ágában sincs “kigyógyulni” belőle.
