A rádiójáték, avagy hangjáték a dráma műfajának legfiatalabb ága, amelynek különlegessége, hogy a média lényegéből adódóan egyetlen kifejezési eszköze a hang, azaz a beszéd, a zörej, a zene és a csend.
A világ első hangjátéka a Comedy of Danger, amelyet 85 évvel ezelőtt, 1924. január 15-én közvetítettek, Richard Hughes (1900-1976) angol író munkája, és a BBC brit közszolgálati rádió felkérésére született (magyar változata 1974-ben készült Veszély címmel). Hughes abból indult ki, hogy a rádiójáték olyan, mint amikor egy teremben leoltanak minden lámpát, és csak a hang informál minket a körülöttünk történő dolgokról, ezért egy bányaszerencsétlenség történetét dolgozta fel.
A rádiójáték, avagy hangjáték a dráma műfajának legfiatalabb ága, amelyre a dráma megszokott szabályai jellemzők, de különlegessége, hogy a média lényegéből adódóan egyetlen kifejezési eszköze a hang, azaz a beszéd, a zörej, a zene és a csend. A legnagyobb szerepe természetesen a beszédnek van, hiszen a monológok és párbeszédek viszik előre a cselekményt, a ritmust az úgynevezett hangképek, a cselekmény ugyanazon a helyen elmondott, folyamatosan játszódó részei szabják meg.
Már Puskás Tivadar telefonhírmondója sugárzott színházi közvetítést, az 1920-as években pedig az amerikai rádiók rendszeresen közvetítettek színdarabokat és musicaleket a Broadway színházaiból. Az első hangjátékot 1924. január 15-én sugározták Angliában. Richard Hughes kifejezetten a rádió számára alkotta Veszély című darabját, mely egy csapat walesi bányászról szól, akik a szénbányában rekedtek. (Arról a mai napig vitatkoznak a szakértők, mikor és hol hangzott el az első „igazi” rádiójáték.)
A műfaj az 1930-as és 1950-es évek között volt a legnépszerűbb, ezután a televízió és az újabb médiák (videó, DVD, majd az internetes tartalomszolgáltatás robbanásszerű elterjedése) háttérbe szorították. Magyarországon is él még a műfaj, a Magyar Rádió rendszeresen készít és gyakran sugároz hangjátékokat.
Kezdetben a legtöbb rádiójáték klasszikusok munkáinak adaptációja volt, de idővel a skála szélesedett, drámai alkotások mellett zenés, dokumentum- és egyéb produkciók is születtek. A rádiók sugározták az első szappanoperákat is, Magyarországon a leghíresebb sorozat a csaknem ötven évig hallható Szabó család volt.
Minden idők leghíresebb rádiójáték-közvetítése 1938. október 10-én zajlott le, amikor az amerikai CBS rádióhálózat H. G. Wells Világok harca című fantasztikus regényének hangjátékváltozatát sugározta. A rendező, Orson Welles a 62 perces adás első kétharmadát a korba helyezve, a „rendes” adásba ékelt hírblokként játszatta el, ennek következtében a felkonferálást elmulasztó hallgatók sokasága tényleg úgy gondolta, hogy támadnak a Marslakók, és otthonát elhagyva menekülni akart, a rendőrséget és a rádiót telefonhívások özöne árasztotta el. A Welles hírnevét megalapozó adásról és az azt követő pánikról egy hónap alatt több mint tízezer cikk jelent meg.
