Az idén 100 éve elhunyt Claude Debussy emléke és munkássága előtt aligha tiszteleghetne elegánsabban egy kiadó, minthogy megjelenteti a francia zeneszerző Magyarországon nem annyira ismert írásait és a vele közölt összes interjúból összeállított kiadványt.
Debussyt általában az impresszionizmus egyik zenei nagyköveteként szokás emlegetni, s a köztudatban egy visszafogott, szenvelgő zeneszerző rémlik fel, pedig ez a finom komponista, ha kellett, nagyon is tudott ironikus és kegyetlenül őszinte lenni. Szigorúsága és a jó ízlést mindenek elé helyező karaktere annak idején sokak ellenszenvét kiválthatta, hát még amikor ő maga került a kritikus Debussy látószögébe. Az írások egyértelműen arról győzik meg az olvasót, hogy Debussy nem engedett az adott pillanatban eluralkodó divatnak, s még az olyan klasszikussá merevült zeneszerzőkről is sajátos véleménnyel rendelkezett, mint például Richard Wagner. Egyik, 1914-ben adott interjújában a következőket olvashatjuk. „Wagner nagy irodalmi és drámai zseni volt – válaszolta –, de nem zenész. (…) Egészében véve Verdi sokkal eredetibb zeneszerző volt.” A manapság (joggal) agyondicsért Auer Lipótról azt írja egyik kritikájában. „Időközben hallottuk Auer Lipót urat, őfelsége, Oroszország cárjának hegedűsét. Rendkívüli tehetségét eltékozolta: egy Brahms-hegedűversenyt, illetve Csajkovszkij mélabús szerenádját játszotta. A két mű komoly versenyben áll egymással az unalom monopóliumáért, s ha én csak egy percre is Oroszország cárja lehetnék, azonnali szibériai száműzetéssel fenyegetném L. Auer urat, amennyiben továbbra is ilyen kövületek szolgálatába állítja virtuozitását.”
A kötetben két magyarországi lapban megjelent interjú bukkan fel. Az egyik Az Estben látott napvilágot, az újságíró Adorján Andor, a másik a Világ 1910. december hatodikai számában, az újságíró Csáth Géza. Az író Csáth nem szorul bemutatásra, érdemes azonban néhány szót ejteni Adorjánról. Túl azon, hogy tudósításaival, beszámolóival, kritikáival rendszeres szerzője volt a Nyugatnak, a harmincas években a Reggel párizsi tudósítójaként szerzett magának hírnevet. Sokat tett a magyar kultúra franciaországi megismertetéséért, például Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk című regényét is lefordította franciára. Debussyvel készített interjújában a zeneszerző a mai napig aktuális véleményt fogalmaz meg: „Azt hiszem, a legtöbb írónak, művésznek nagy baja, hogy nem elég bátor és elszánt szakítani a sikerével és új ösvényt, új mondanivalót keresni. A siker után a legtöbben önmagukat reprodukálják kétszer, háromszor, sokszor. Nincs bátorságuk, nem elég vakmerők a biztosat elhagyni a bizonytalanért.”
A századfordulós Párizs izgalmas zenei világa kel életre Debussy írásaiban, vélt vagy valós sérelmek, nem egyszer az éleslátásról tanúskodó jegyzetek, míg máskor túlzó megjegyzések borzolják a kedélyeket. Ennyi évtized távlatából az olvasó dolga magától értetődően könnyű, eljátszadozhat azzal, ellenőrzésképp, mikor és miben volt igaza a francia művésznek, avagy mikor és milyen tévedésen kaphatjuk rajta. Nem csak a zenéhez értő olvasó találhat élvezetet a kötetben, hiszen Debussy valószínűleg széles közönségnek szánt írásai nagyon olvasóbarátra sikerültek, s aki követi Debussyt, egy csapásra értő zenehallgatóvá válhat.
Az egyik interjú nagy részletességgel ad hírt Debussy dolgozószobájáról, egy jókora hamutartót emlegetve, majd nem győz elégszer kitérni arra az innen nézve meglehetősen lényegtelennek tűnő momentumra, hogy a zeneszerző a beszélgetés alatt hányszor gyújtott rá. Ezek az apróságok szintén növelhetik a kötetben összegyűjtött szövegek élvezeti értékét, az meg már csak az ínyenceknek szánt ráadás, hogy a zeneszerző mellett a gondolkodó Debussyhoz is közel férkőzhet az arra fogékony olvasó.
A mostani kiadvány azért is különleges és egyedülálló, mert bár 1959-ben jelent meg magyar nyelven válogatás Debussy írásaiból, a mostani teljességét a korabeli kötet meg sem közelíti. Minden zeneértő és zeneszerető ember könyvespolcán helye van a Rózsavölgyi és Társa kiadó jóvoltából napvilágot látott könyvnek.
Claude Debussy: Összegyűjtött írások és beszélgetések, Fordította: Fazekas Gergely, Rózsavölgyi és Társa, 2016
Ayhan Gökhan
