A női főszerepre előszeretettel választott szőke színésznőket, mert úgy tartotta: „a szőkék a legjobb áldozatok, olyanok, mint a frissen hullott hó, amelyben látszanak a véres lábnyomok”. Alfred Hitchcock, a borzongatás mestere 35 éve, 1980. április 29-én halt meg.
„A dráma olyan, mint az élet, csak az unalmas részek ki vannak vágva.”
„El kell érni, hogy a néző a lehető legjobban szenvedjen” – hangzott Alfred Hitchcock filmrendező ars poeticája, amelyhez élete végéig tartotta magát. A borzongatás mestere 35 éve, 1980. április 29-én halt meg. 1899. augusztus 13-án született egy londoni zöldségkereskedő harmadik gyermekeként. Mérnöknek tanult, a filmmel feliratok tervezése kapcsán került kapcsolatba, idővel aztán kitanulta a szakma minden csínját-bínját.
Gyorsan rátalált a feszültség fokozásán alapuló, borzongató thriller műfajára, ihletet gyakran a gyilkossági ügyek bírósági tárgyalásaiból merített. 1929-ben ő készítette az első sikeres angol hangosfilmet, majd olyan klasszikus darabokat forgatott, mint Az ember, aki túl sokat tudott, a 39 lépcsőfok, a Londoni randevú. 1939-ben Hollywoodba invitálták, az amerikai állampolgárságot 1955-ben kapta meg. Legelső tengerentúli munkája, a Daphne du Maurier regényéből készült A Manderley-ház asszonya 1940-ben elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat.
Hitchcock több mint 50 filmje három fő téma köré rendeződött. Az első: egy ártatlanul megvádolt embernek kell megtalálnia a valódi tettest (39 lépcsőfok, Idegenek a vonaton, Őrület, Észak-északnyugat). A második: a férfit egy bűnös asszony elcsábítja, majd tönkreteszi vagy megmenti (Zsarolás, A Manderley-ház asszonya, Szédülés). A harmadikban a gyakran pszichopata gyilkos személyére csak a cselekmény kibontakozása során, lassan derül fény (A gyanú árnyékában, Hátsó ablak, Psycho).
A sorból kilóg a Madarak, az ismeretlen okokból az emberre támadó állatok motívuma számos utód fantáziáját ihlette meg.
A női főszerepre előszeretettel választott szőke színésznőket, főként Grace Kellyt és Tippi Hedrent, mert úgy tartotta: „a szőkék a legjobb áldozatok, olyanok, mint a frissen hullott hó, amelyben látszanak a véres lábnyomok”. Valóságos rögeszméje volt Freud, filmjeit telezsúfolta szimbólumokkal, fóbiákkal. A hatóságoktól nagyon tartott, mert kiskorában apja egy csínytevése után egy rendőr barátjával néhány órára lecsukatta – a szabályokat ezután filmjeiben hágta át, hiszen ezekben akár büntetlenül „ölhetett” is.
A nézőket ráhangolta a félelemre, a feszültség fenntartása érdekében új látószögeket és kameramozgásokat talált ki, bonyolult vágásokat, sejtelmes filmzenét, meglepő hanghatásokat alkalmazott. Hitchcock mindent megtett például a Psycho c. film sikere érdekében, és erőfeszítéseit siker koronázta. Az alkotás milliókat hozott a konyhára, gazdaggá téve őt, és híressé színészeit. A filmet neves szereplőgárdával kockáról kockára újra forgatták a kilencvenes évek végén, és az évtizedek során több folytatása is elkészült, ám hanyatló népszerűség által övezve. A negyvenes évektől minden filmjében feltűnt egy pillanatra, a bennfentesek sokszor csak azután tudtak a cselekményre figyelni, hogy „kiszúrták” jellegzetes alakját járókelőként, újságcímlapon, postásként.
„Mikor filmeket kezdtem csinálni még csak kiscserkész rendező voltam, de nem akartam, hogy ezt más is tudja.”
A rendkívüli étvágyáról is ismert rendező gyakran szerepeltette feleségét, Alma Reville-t (akibe fiatalon már évek óta szerelmes volt, de randevút csak akkor mert kérni, amikor segédrendező lett) és lányát. A hétköznapokban Hitchcock mindig elismerte Alma hozzájárulását a filmjeihez, Alma pedig gyakorlatilag az összes Hitchcock-filmben közreműködött. Ennek ellenére a stáblistákon már a ’50-es évektől nem szerepel – ha hihetünk a rendező 1979-es Oscar-díj gáláján tartott beszédének – az asszony akarta így. Kedvenc története arról a rendezőről szólt, aki mindig panaszkodott, hogy legjobb ötletei éjszaka támadnak. Egyszer aztán papírt és ceruzát készített az ágyhoz, s reggel azt találta felírva: „Fiú beleszeret a lányba”.
„Hitch nem igazán foglalkozott a színészekkel a karakterek megformálásával kapcsolatban, viszont hihetetlen érzéke volt a szereplők külsejének kialakításához. Beleszólt, milyen legyen a haj, a maszk, az ékszer, a ruha – valahogy a külső megteremtése segített nekem a szerepem belső megformálásában” – idézte fel Eva Marie Saint a közös munkájukat.
A népszerű „Hitch” öt jelölést kapott az Oscar-díjra, de mindannyiszor üres kézzel távozott, az Amerikai Filmakadémia végül 1968-ban az Irving G. Thalbergről elnevezett produceri életműdíjjal „kárpótolta”. 1980-ban II. Erzsébet angol királynő lovaggá ütötte, nem sokkal később, április 29-én halt meg.
