A Hitchcock-filmek világában a káosz, a veszély és a gonosz sejtelmek beárnyékolják a karakterek hétköznapi életét. Első horrorja, a Psycho színészek életét határozta meg. De mi a helyzet Hitchcock saját életével?
Alfred Hitchcocknak a nagyközönség számára kreált – gondosan felépített és ápolt – személyisége sikeresen elrejtette a rendező valódi énjét. Ám évtizedek óta ott kísért a kérdés: vajon van rá mód, hogy kiderüljön végre, Hitchcock nemcsak egy ikon, hanem valóságos ember?
A Hitchcock című film ráirányította a rendezőre, az emberre és a férfira a figyelmet. A film eredete Stephen Rebello 1990-es könyvéhez a Alfred Hitchcock – Így készült a psychóhoz (Hitchcock and The Making of Psycho) nyúlik vissza, ami bemutatja mindazokat a fordulatokat és izgalmakat, melyek a klasszikussá vált film létrejöttét meghatározták és kísérték.
„A Hitchcock-hatás négykezes eredménye, amiből kettő Almáé volt.” (Charles Champlin filmkritikus)
Helló, Miss Reville! A nevem Alfred Hitchcock, és épp most vettek fel segédrendezőnek egy új filmhez. Szeretne esetleg vágó lenni a filmben? Így indult Hitchcock, becenevén csak Hitch és Alma Reville kapcsolata. A Nő a nőhöz forgatásán dolgoztak együtt először, majd 1926-ban házasodtak össze, majd 54 éven át éltek együtt.
Köztudott, hogy Hitchcock előnyben részesítette a szőke, bombázó színésznőket, szinte a megszállottja volt az elegáns, északi típusnak, csak elvétve dolgozott barna főhősökkel. A legfontosabb nő az életében azonban magánélete hősnője volt, a titokzatos vörös: Alma Reville. A hétköznapokban Hitchcock mindig elismerte Alma hozzájárulását a filmjeihez, Alma pedig gyakorlatilag az összes Hitchcock-filmben közreműködött. Ennek ellenére a stáblistákon már a ’50-es évektől nem szerepel – ha hihetünk a rendező 1979-es Oscar-díj gáláján tartott beszédének – az asszony akarta így.
Sacha Gervasi rendező is azt az elméletet követte, miszerint Hitchcock életét egy nő határozta meg. Ám nem valamelyik „Hitchcock szőké”-ben, akinek hűvös, zárkózott szépsége ott kísért a filmjeiben, hanem abban a nőben, aki szinte ismeretlen volt a világ számára, a tehetséges feleségében, Almában, aki a kulisszák mögött erőteljesen befolyásolta Hitchcock munkáját, s áttörve a keménységét csendes alkotótársa lett.
„Filmem lényege a szerelmi viszony Alfred és Alma között” – magyarázza Gervasi. – „Rendkívül dinamikus, összetett, ellentmondásos, gyönyörű és fájdalmas kapcsolat volt ez, nemcsak házasság, hanem igazi kreatív együttműködés. Engem főképp az érdekelt, hogyan élt egymással ez a két nagyon erős akaratú ember, hogyan hoztak létre egy teljesen új látásmódot a Psychóval. Alma nélkül Hitchcocknak biztosan nem sikerül ennyire újszerű dolgot megalkotnia, nem lett volna ekkora siker a Psycho.”
A Psycho hatása
„Egy nő írta nekem levélben, hogy van egy nagy gondja” – elevenítette fel egyszer Hitchcock. – „A lánya látta a gyilkossági jelenetet a Diabolique-ban a kádban, és azóta nem hajlandó fürdeni. Aztán megnézte a Psychót és azóta már zuhanyozni sem hajlandó. A nő azt kérdezte mit tehetne ezek után a lányával. A válasz? Hitchcock azonnal megírta neki: „Küldje a lányát a vegytisztítóba!””
A film sikere annak idején mindenkit meglepett. Mindenkit, kivéve Hitchcockot. Azt ő sem tudta, a cenzorok hogyan fognak reagálni, abban viszont biztos volt, hogy a Psycho rátalál a saját közönségére. Igaza volt: a nézők mindmáig Hitchcock és a műfaj legjobb alkotásai közé sorolják a filmet.
Anthony Perkins például valójában csak egyszer találkozott Hitchcockkal, mielőtt forgatni kezdtek. Aláírta a szerződést, mielőtt látta volna a szövegkönyvet – annyira akar a rendezővel dolgozni, aki elmondta neki, hogy a legfontosabb szerep az övé, de valójában Perkins bármit eljátszott volna, csak hogy vele forgathasson. A találkozón a rendező ennyit mondott: „Te vagy maga a film”. Persze Perkins akkor még nem igazán értette, mit jelenthet ez, de hamar rájött.
„Alfred Hitchcock után egész életemre psycho lettem” – jegyezte meg egyszer nyilvánosan Anthony Perkins. – „Mindig, ha benzint veszek, ha bemegyek a boltba, moziba, étterembe, embereket hallok, amint az mondják: „Nézz oda, ott van Norman Bates!” Pedig csak egy dolgot szeretnék, ha rólam beszéltnek: Tony Perkins vagyok és NEM Norman Bates!”
A névzavar ellenére, Hitchcock szerint Perkins annyira lenyűgöző, annyira tökéletes volt, hogy lehet, ettől ment tönkre a karrierje. „Lehet ártottam neki.”
Mint minden filmjében, a Psychóban is kiemelt szereppel bírt a női szereposztás. Fontos volt, hogy az áldozat, Marion Crane szerepét ki játssza, Hitchcock ragaszkodott hozzá, hogy világhíres színésznő legyen. Hiszen a nézők nem gondolták, hogy alig kezdődik el a film, és máris meghal a mozi legnagyobb sztárja. Az első választás Marion Crane szerepére Janet Leight lett. „Hitchcock elmondta nekem, hogy a korai halálom a filmben sokkolni fogja a nézőket. Rajtam állt a dolog. Nem volt egy nagy szerep, de megígérte, hogy nagyobbat farag belőle, ha vállalom. Kaptam rajta és ő nagyobbra írta át a szerepet. Nagyszerűen tudtunk együtt dolgozni”
Nem kell kérdezni mi volt a motiváció. A szenvedély. Alfred Hitchcock szenvedélye a nők és a filmek iránt a végletekig elment. Megértett és érzékelte színészei munkáját, és jól tudta őket irányítani. A híres-hírhedt zuhanyzós jelenet például tökéletesen meg volt tervezve, Jennifer Leightnek mégis egy hétig kellett a zuhany alatt állnia.
A nyitóképnél Leigh és John Gavin ágyjelenetével indul, melyet az ebédszünetben gyakoroltak be. Hitchcock odahívta magához a színésznőt, és úgy, hogy senki ne hallja, odasúgta: „Azt hiszem, lehetnétek Johnnal egy kicsit szenvedélyesebbek. Megpróbálnátok?” A színésznő visszabújt az ágyba Johnnal, és beleadott apait, anyait. Aztán egyszer csak az ágyban Gavin hirtelen felkiáltott jelenet közben: „Janet, állj! Felizgatsz!” A színésznőnek csak később esett le, hogy Hitchcock jól megtréfálta, kikényszerítve, hogy látszódjon Marion erősebb vágya. Viszont magánál a 45 másodperces leszúrási jelenetnél igazából sem Janet Leight, sem Anthony Perkins nem volt jelen. Leigh dublőre helyettesítette őt, míg Perkins New Yorkban játszott egy darabban.
Hitchcock
A legendás rendező nyomdokaiban haladva majdnem biztosak lehetünk, hogy a könyv alapján, Sir Anthony Hopkins és Helen Mirren főszereplésével készült Hitchcock című filmet a Psycho és a horrorfilmek ősatyjának rajongói egyaránt kedvelni fogják. Ő volt az ijesztgetés mestere. Tudta, mitől félnek kortársai a legjobban, ravaszul adagolta a feszültséget, és végül mindig sikert aratott: Alfred Hitchcock (Anthony Hopkins) minden idők egyik legjobb rendezője volt, a hátborzongató filmek királya. De ember is volt: vonzották a nők, vágyott a szerelemre, hajlott az önzésre, és a filmkészítés majdnem olyan fontos volt számára, mint imádott felesége (Helen Mirren). Hitchcock élete egyik legnagyobb dobására készül. A Psychót, egy elhagyott motel, egy nem is olyan ártatlan szőke nő és egy őrült gyilkos történetét készül leforgatni. Mellette a felesége, előtte a korszak egyik legszebb színésznője (Jessica Biel), a közelben egy másik sztár, Janet Leight (Scarlett Johansson).
„A Hitchcock titka az, hogy a rendezőt, mint embert ismerjük meg benne, a családhoz való viszonyát, s mindezt abban a kritikus pillanatban, amikor karrierje és élete is fontos fordulatot vesz, vagyis, amikor a Psychót készíti éppen.” Alfred Hitchcock, a filmes feszültségkeltés, a suspense zsenije nem volt olyan magányos alkotó, amilyennek gondoljuk. Az emberi gonoszságot és félelmet mesterien ábrázoló filmrendezőnek volt egy nagy titka, mégpedig a kreatív energiákat felszabadító romantikus kapcsolata hűséges feleségével és munkatársával, Alma Reville-el. Sacha Gervasi Hitchcockja feltárja előttünk ezt a lenyűgöző és összetett szerelmi történetet.
Hitchcock
amerikai életrajzi – dráma, 2012
Rendező: Sacha Gervasi
Főszereplők: Anthony Hopkins (Alfred Hitchcock), Helen Mirren (Alma Reville), Scarlett Johansson (Janet Leigh), Jessica Biel (Vera Miles), Ralph Macchio (Joe Stefano), Toni Collette (Peggy Robertson), Danny Huston (Whitfield Cook), James D´Arcy (Anthony Perkins)
