„Ahogy egyre idősebb leszel, megtanulod, hogy két kezed van: az egyik, hogy magadon segíts, a másik pedig azért, hogy másokon.” Audrey Hepburn, a törékeny macskaszemű filmdíva, az UNICEF éhínség elleni kampányának utazó jószolgálati nagykövete 30 éve halt meg.
„Ragadd meg minden napodat. Örülj a teljesség igényével. Minden napnak, úgy, ahogy van. Az embereknek, úgy, ahogy vannak. (…) Nem arról van szó, hogy a mának kell élnünk – ez materialista hozzáállás lenne, hanem arról, hogy a mának kincsként kell örülnünk. Úgy látom, hogy a legtöbben felszínesen élünk, nem is gondolva arra a csodára, hogy egyáltalán élnünk adatott” – vallotta Audrey Hepburn, Oscar-díjas amerikai filmszínésznő, aki az egész világot elbűvölte a bájos, de egyúttal természetes stílusával, és akinek előkelő megjelenése, visszafogott nőiessége képes volt legyőzni az ötvenes évek filmvilágának kebelbombáit is.
Audrey Hepburn Audrey Kathleen van Heemstra Ruston néven 1929. május 4-én Brüsszel mellett, a belgiumi Ixelles-ben született Joseph Hepburn-Ruston angol-osztrák származású bankár és Ella van Heemstra holland-dán származású bárónő gyermekeként. Angol iskolákba járt és mindig is az angolt tekintette anyanyelvének. Tizenhat éves volt, amikor apja elhagyta családját és Angliába ment.
Szülei válása után Audrey Londonba ment anyjával, később édesanyja visszaköltözött Hollandiába, ahol Audrey magániskolákba járt. Mialatt 1940 májusában édesanyjával nyaralt a hollandiai Arnhemben, Hitler német csapatai elfoglalták a várost. A család nehéz időszakba került a náci megszállás alatt: a Van Heemstra család ingatlanait, bankszámláit, ékszereit mind elvesztette. Audrey depressziótól és alultápláltságtól szenvedett. Apját, Joseph Rustont több száz fasiszta és nácibarát aktivistával együtt börtönbe zárták.
Audrey Hepburn az arnhemi zeneiskolában tanul tovább 1944-ig. 1942-ben nagy ismertségnek örvendő nagybátyját négy társával együtt kivégezték a nácik, hogy megtorolják a holland ellenállás vonatrobbantási kísérletét. Audrey maga is szemtanúja számos atrocitásnak: „Láttuk, amint a nácik fiatal embereket tereltek egy falhoz, majd lelőtték őket, lezárták az utcát, majd amikor végeztek, újra megnyitották az átjárást…”
Audrey idősebb bátyja, Alexander a munkaszolgálat helyett az ellenállást választja. Fiatalabb bátyja, Ian a nácik kezére kerül és napi 14 órás munkaszolgálatra küldik egy berlini lőszergyárba. Audrey maga is kivette a részét az ellenállásban: gyakran lépett fel adománygyűjtő esten, zoknijában és cipőjében számtalanszor illegális kiadványokat, az ellenállókat segítő üzeneteket kézbesített. De dolgozott a holland metróval, balettelőadásokat tartott, hogy adományokat gyűjtsön a náciellenes erőfeszítésekhez, és alkalmi futárként is dolgozott.
Hollandia Audrey 16. születésnapján, 1945. május 4-én szabadult fel. A várost felszabadító kanadai katonákra emlékezve mondta:
„Táncoltunk örömünkben és egytől-egyig végig akartam csókolni őket. Korábban elképzelhetetlen szabadság érzés vett rajtunk erőt – elég nehéz szavakba önteni: a szabadság olyan, mintha csak a levegőben lenne valami. Számomra a német helyett angolul beszélő katonák jelentették a szabadságot, meg az amikor cigarettájukból igazi dohányfüst áradt”.
Az arnhemi csata alatt és utána egy ideig a 16 éves Audrey önkéntes ápolónő volt egy holland kórházban. A kórházban sok sebesült szövetséges katonát ápoltak, köztük volt egy fiatal brit ejtőernyős – Terence Young nevű leendő rendező. Több mint 20 évvel később Young rendezte Hepburnt a Várj, míg sötét lesz (1967) című filmben.
1948-ban anyjával Angliába költözött, hogy a világhírű Marie Rambert balettiskolában tanuljon táncolni. 1948-ban lépett először színpadra, mint tánckari balerina, és az elkövetkező években különböző zenés-táncos filmekben szerepelt. Ezek valamelyikében látta meg Colette, a híres francia írónő, akinek rábeszélésére 1951-ben elvállalta a címszerepet a Gigiszínpadi változatában. Miután az Egyesült Államokba költözött, megkapta a főszerepet a Gigi című Broadway-musicalben, amely megnyitotta előtte az utat a filmszerepek felé. A tánc mellett modellkedést vállalt, és színi tanulmányokat is folytatott.
1953-ben a Római vakáció Ann hercegnőjeként Gregory Peck oldalán nyújtott alakításáért megkapta a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat. Szelíd és mozdulataiban is kecses, előkelő stílusa szemben állt az ötvenes évek harsány, szexuálisan túlfűtött nőideáljaival. A forgatás után Gregory Peck, akivel Audrey élete végéig mély barátságot ápolt, tájékoztatta a producereket, hogy mivel Audrey Hepburn minden bizonnyal Oscar-díjat fog nyerni (ezért az első jelentős szerepéért), jobb, ha nevét a filmcím fölé helyezik. Megtették.
A kiugró eleganciát csak fokozta, hogy életre szóló barátságot kötött Hubert de Givenchyvel és egyúttal múzsájává vált a divat nagymesternek. Az 1957-es Mókás arcban ismét csak kecses és visszafogott nőiességével aratott sikert ezúttal Fred Astaire oldalán.
Számos alkalommal jelölték a Filmakadémia díjára, többek között az 1959-es Egy apáca története, valamint az Álom luxuskivitelben című filmért (melynek betétdala, a híres Moon River), valamint egyik legemlékezetesebb alakításáért, a G.B. Shaw Pygmalionjának filmadaptációjaként készült My Fair Lady (1964) Elsa Doolittlejének megformálásáért. Egyszer bevallotta, hogy nem fogadta volna el Eliza Dolittle szerepét a My Fair Lady-ben, ha tudta volna, hogy Jack L. Warner azt tervezi, hogy az összes énekét más szinkronizálja. (Abban az időben Marni Nixon számos híres színésznő énekhangját kölcsönözte.)
Az 1967-es Várj, míg sötét lesz című filmjét követően, miután elvált a szintén színész Mel Ferrertől, úgy döntött, hogy visszavonul a filmezéstől, és idejét családjának szenteli.
Később újraházasodott – 1980-tól haláláig Svájcban élt együtt párjával, Robert Wolders holland színésszel -, s alkalmilag vissza-visszatért egy-egy filmszerepben – például Sean Connery partnereként az 1976-os Robin és Marianban -, haláláig csak öt filmben szerepelt, és főleg humanitárius projekteknek és családjának szentelte magát. Utolsó szerepe egy angyal volt Steven Spielberg Mindig (1989) című filmjében.
„Tanúsíthatom, mit jelent az UNICEF a gyerekek számára, mert én is azok közé tartoztam, akik élelmet és orvosi segélyt kaptak a második világháború után. Hosszan tartó hála és bizalom van az UNICEF tevékenységéért.”
1987-től haláláig az UNICEF éhínség elleni kampányának utazó nagyköveteként dolgozott. Folyékonyan beszélt angolul, hollandul, spanyolul, franciául és olaszul. Élete során a többnyelvűséget a nemzetközi sajtóban nagy előnyökre használta színésznői és humanitárius karrierje során.
Színésznőként utoljára az 1989-es Örökké című filmben láthatta a nagyközönség. Hepburnnél 1992. november 1-jén vakbélrákot diagnosztizáltak, amely a kezelések ellenére is egyre jobban elhatalmasodott szervezetében. 1993. január 20-án 64 éves korában rákban halt meg a svájci Tolochenazban.
Az Álom luxuskivitelben (1961) viselt híres „kis fekete ruháját” Hubert de Givenchy tervezte, a Christie’s aukcióján körülbelül 920 000 dollárért kelt el 2006-ban.
