A világ legszebb és legnépszerűbb színésznője alig 39 éves volt, amikor hátat fordított a filmezésnek, hogy fiaival töltse idejét, és humanitárius szolgálatot teljesítsen. Audrey Hepburn színésznőt ma is a báj, a kedvesség és a határozottság mintaképének tartjuk.
„Ahogy egyre idősebb leszel, megtanulod, hogy két kezed van: az egyik azért, hogy magadon segíts, a másik pedig azért, hogy másokon.”
Audrey Hepburn Oscar-díjas amerikai filmszínésznő 20 éve, 1993. január 20-án halt meg.
Edda van Heemstra Hepburn-Ruston (eredeti nevén: Audrey Kathleen Ruston) Belgiumban született 1929. május 4-én, apja angol bankár, anyja holland volt. A világháború éveit anyjával és testvéreivel Hollandiában vészelte át, vékony alakját többek közt a sorozatos éhezéseknek köszönhette. A megpróbáltatások egész életére kihatottak; Anne Frank története lebegett mindig a szeme előtt. Londonban tanult balettet, közben modellkedett és színi tanulmányokat is folytatott, 1948-ban debütált balerinaként.
A belga lány Amerikában
Audrey Hepburn élete során 26 filmben, egy tévéfilmben (Mayerling) és öt színházi darabban játszott. A filmvásznon először kisebb táncos szerepekben tűnt fel. 1951-ben a Gigi színpadi változatának címszerepét játszotta, amelyben a Broadway-n is sikert aratott. Hamarosan felfigyelt rá Hollywood is, William Wyler 1952-ben rábízta – a férfi főszerepet eljászó Gregory Peck mellé – Anna hercegnő szerepét a Római vakáció című filmben, amiért megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat. Az „őzikeszemű” bájos színésznő az egész világot elbűvölte, előkelő megjelenése, visszafogott nőiessége és a háttérben megjelenő szilárd akaratú lénye új színt hozott az ötvenes évek filmvilágának kebelbombái mellett.
A történet amúgy igazi mese: a fiatal hercegnő éppen jószolgálati látogatáson Rómában jár, de megunja a ceremóniákat, és elszakad nála a cérna, elszökik – éppen akkor, amikor az orvosa által felírt nyugtató hatni kezd. Joe Brady (Gregory Peck) amerikai újságíró kanapéján ébred fel, aki azonnal felismeri a lányt…
Akik bemutatásakor látták a Római vakációt, valószínűleg először találkoztak Audrey Hepburnnel a filmvásznon. Kapott már kisebb szerepeket, kisebb filmekben, de ez volt az első mozifilm, amelyben ez a karcsú, alacsony, törékeny fiatal nő főszereplőként, elegánsan léphetett a vászonra. A tapasztalt Peckkel tökéletesen kiegészítették egymást, az erős, férfias és becsületes kísérő szerepében végig az önzetlen, tiszta szerelmen van a hangsúly, amely a film végére éri el a keserédes csúcspontját.
A forgatás során Gregory Peckkel egy életre szóló barátsággá szelídült vonzalom alakult ki a két főszereplő között, amin a sajtó élvezettel csámcsogott is. A pletykák hatására Pecktől elvált a felesége.
1953-ban megismerkedett s barátságot kötött Hubert de Givenchy francia divattervezővel, akinek ő lett a múzsája. Hepburn eleganciájával megváltoztatta a divatot, 1961-től szerepelt a legjobban öltözöttek listáján.
Az ötvenes és hatvanas években a legnagyobb rendezőkkel dolgozott – a Sabrina Billy Wilder rendezésében, a nagy sikert elér Egy apáca története Fred Zinnemann keze alatt készült el.
Szerelem, filmek, szerelem
A King Vidor által rendezett Háború és béke, ami Hepburn magánéletében is fordulatot hozott: ekkor ment férjhez a Bolkonszkij hercegét alakító Mel Ferrerhez. 1968-ig éltek együtt, és ez idő alatt művészi kapcsolatuk is gyümölcsöző volt. Együtt játszottak a Mayerling tévéváltozatában, és számos filmben is.
Az 1957-es Mókás arc (Funny Face) című zenés vígjátékban Hepburnnek Fred Astaire-rel kellett táncolnia, sőt énekelnie is. A színésznő így emlékezett vissza: „Egy pillantás arra az emberre… elég volt, hogy sóbálvánnyá változtasson, és a szívverésem is elállt. Majd hirtelen megéreztem a kezét a derekam körül, és rájöttem, hogy utánozhatatlan kellemével és egyedülálló könnyedséggel szó szerint felemelt a földről. Így éltem át azt az érzést, amiről a világ összes asszonya álmodott legalább egyszer az életben: táncolni Fred Astaire-rel.”
Folyamatosan dolgozott, férje, Ferrer rendezte Hepburnt a Zöld udvarház című filmben (1959), és ő lett a producere a színésznő egyik legnagyobb alakítását jelentő Várj, míg sötét lesz című kriminek, amelyben Hepburn egy drogcsempészek csapdájába esett vak nőt játszott. A színésznő szerint Ferrer, aki alakította Arthur Királyt és El Grecót, volt római katona és amerikai tábornok, nyomasztotta a színészet, sokkal jobban érezte magát a bőrében rendezőként, vagy producerként.
A habkönnyű krimi-komédiában; Hogyan lopjunk egymilliót? Sokoldalú tehetségét megmutatta vígjátékban; a Capote Breakfest at Tiffany című regényéből készült Álom luxuskivitelben. Ha valakinek eszébe jut az Álom luxuskivitelben, biztosan a gyönyörű Audrey Hepburn jelenik meg lelki szemei előtt. Pedig nem sok híja volt, hogy nem ő játszotta. A regény írója, Truman Capote mindig is úgy gondolta, hogy Marilyn Monroe fogja alakítani Hollyt, Monroe színésztanára, Lee Strasberg azonban lebeszélte erről a színésznőt. Monroe éppen akkoriban határozta el, hogy megváltoztatja a róla kialakult képet, ezért a call girl szerepe nem volt éppen megfelelő a számára – magyarázta Strassberg.
A regényben Holly nagyon felszabadult fiatal nő, akinek egyszer még egy másik nővel is van egy kis „kalandja”, ám mivel a film producerei úgy gondolták, ez az imázs nem illene Audrey Hepburnhöz, ezeket a részeket kihagyták. Ennek ellenére maga Hepburn többször is azt nyilatkozta, hogy Holly Golightly szerepe nem igazán neki való volt, viszonylag nehezen is látott neki a feladatnak.
Ezt követően az Amerikai fogócskában Cary Granttel lépett a vászonra. Természetesen kasszasiker lett. Grant annyira élvezte partnerével a forgatást, hogy jelentkezett a My Fair Ladyben Higgins professzor szerepére. Nem kapta meg. Audrey igen.
Egyik legnagyobb sikerét George Bernard Shaw klasszikus darabjában, a Pygmalion előbb színpadi musical formájában varázsolta el fülbemászó dallamaival a közönséget a My Fair Lady Elizájaként aratta George Cukor rendezésében. A Warner Bros méltán világhíres musicalje a forgatás idején minden idők legnagyobb költségvetésű filmje volt, a kiadások azonban busásan megtérültek, hiszen ez lett az év öt legjövedelmezőbb filmjének egyike. A film előkészítése során felmerült némi probléma: Hepburn kicsit kiábrándultan fogadta a hírt, hogy bár korábban már énekelt a Mókás arcban (Funny Face) – a stúdió úgy döntött, az énekes részeket Marnie Dixonnal veszik fel. Julie Andrews szintén csalódott volt, amiért nem játszhatta el Elizát: az eredeti Broadway-produkcióban ő alakította a szerepet.
Filmes karrierjének tulajdonképpeni végét a Várj, míg sötét lesz! (Wait Until Dark) című thriller jelentette és bár Hepburnt ismét Oscar-díjra jelölték, még ebben az évben, 1967-ben visszavonult, hogy idejét családjának szentelhesse. Néhányszor még visszatért a filmvászonra: 1979-ben Sidney Sheldon Vérvonal című bestsellerének filmváltozatában szerepelt, utolsó munkája a Spielberggel tíz évvel később forgatott Mindig című alkotás volt.
Életét beárnyékolta, hogy nehezen esett teherbe, és többször is elvesztette meg nem született gyermekét. 1960-ban született Sean, amikor már mind Hepburn, mind Ferrer kétségbe vonta, hogy valaha gyermekük születhet „Mint minden fiatal anyuka, én sem tudom elhinni, hogy tényleg az enyém, és hogy meg is tarthatom. Létezése elkápráztat, mint ahogy az a tény is, hogy elmehetek, és amikor visszajövök, még mindig itt van” – vallotta anyaságának öröméről egyszer.
1968-ban a legnagyobb titoktartás mellett elvált Ferrertől, aki féltékeny és természetével rátelepedett feleségére és irányította a barátok szerint. A sikertelenség és a bánat Andrea Dotti, olasz pszichiáter karjába űzte, akivel egy rendezvényen találkozott. Egy évvel később tartották meg az esküvőt, majd Olaszországba költöztek és 1970 februárjában ismét fiút szült, Lucát. Férje hűtlenségéről akkor kezdtek terjedni a pletykák, amikor 1976-ban a Robin and Marian forgatása miatt hosszabb időre volt kénytelen elutazni a gyerekekkel.
Utolsó kapcsolata Robert Wolders, holland színész, aki szintén több csalódáson esett át.
Számos díja mellett egyebek közt öt alkalommal jelölték a filmvilág legrangosabb kitüntetésének számító Oscar-díjra, csillaga díszíti a Hírességek sétányát. 1988-ban az ENSZ Gyermekalapja, az UNICEF jószolgálati nagykövetévé nevezték ki. Egy afrikai útjáról hazatérve tudta meg, hogy rákos, az orvosok alig három hónapot adtak neki. Hepburn csak annyit kért, hogy ezt az időt az otthonában, Svájcban tölthesse. 1993. január 20-án halt meg.
Végakaratának megfelelően két fia, Sean és Luca megalapította az Audrey Hepburn Gyermek alapítványt így vagyonának nagy részét a világ éhező gyermekeinek javára fordítják. Népszerűsége halálát követően sem csökkent, életéről a The Audrey Hepburn Story címmel forgattak filmet, a ruháiból rendezett árverések bevételét a nevével alapított alapítvány, illetve az UNICEF kapta.
Felhasznált irodalom:
Bertrand Meyer-Stabley: Az igazi Audrey Hepburn, Jószöveg Műhely
MTI
