„Jó vagyok, de nem egy angyal, követek el bűnt, de nem vagyok ördög. Csak egy kislány vagyok a nagyvilágban, aki próbál találni valakit, akit szerethet.” Norma Jean Mortenson, azaz Marilyn Monroe hitt, remélt és szeretett – egész élete során.
Marilyn Monroe, a hollywoodi legenda egyáltalán nem „buta szőkeség”, hanem igazi nő, nagybetűvel, megáldva szenvedéllyel, humorral, életszeretettel. Minden vágya az, hogy megbecsüljék és szeressék, hogy megtalálja azt az embert, akivel örökké boldog lehet.
Ötven éve, 1962. augusztus 5-én holtan találták lakásán, egy telefonnal a kezében Marilyn Monroe-t, minden idők egyik legnagyobb filmsztárját és szexszimbólumát, halálának körülményeit a mai napig rejtélyek övezik.
Los Angelesben született 1926. június 1-jén, születési bizonyítványában a Norma Jean Mortenson, anyakönyvi kivonatában már a Norma Jean Baker szerepelt anyja második, illetve első férje után. Apját sohasem ismerte, gyenge idegzetű anyja élete nagy részét elmegyógyintézetben töltötte, lánya így hol nevelőszülőknél, hol árvaházakban, de mindig nyomorban nőtt fel. Az iskolából tizenhat évesen maradt ki, és rögtön férjhez ment egy munkáshoz, akivel a második világháború idején együtt dolgozott a repülőgépgyárban. Amikor férjét behívták, a csinos lány kiszőkítette haját, és modellkedéssel egészítette ki szűkös keresetét.
Az első „centerfold” lány
„Nagy cici, nagy popsi, nagy üzlet” – vallotta már alig húszévesen Monroe, amikor elvált, és szinte ezzel egyidőben heti 125 dollárért leszerződtette a 20th Century Fox stúdió. Itt Marilyn Monroe-ra keresztelték át, új frizurát kreáltak neki, megtanították sminkelni, öltözködni, kicsit még színészkedni is. A befektetés akkor még nem térült meg: három rövid szerepéből kettőt kivágtak, a harmadik nem keltett feltűnést. Könnyű szívvel engedték át a Columbia stúdiónak, amely fél év után vált meg tőle, Marilyn így visszament modellnek, és elvállalta a később híressé-hírhedtté vált aktnaptárat.
„Hollywood az a hely, ahol ezer dollárt fizetnek egy csókért, és 50 centet a lelkedért” – szögezte le Marilyn, ám a filmgyár iránti rajongása nagyobb volt annál, hogy válogatni merjen szerepek és partnerek tekintetében. A Fox végül újra szerződtette, igaz, csak a „buta szőke” szerepére, de a viszonylag kis szerepek dacára már ekkor több szerelmes levelet kapott, mint a nagy sztárok. 1953-ban eljátszotta a Niagara és a Szőkék előnyben című film főszerepét, és a Playboy magazin is ebben az évben jelentette meg meztelen képeit. Marilyn lett az első „centerfold” lány, akiről az újság közepén kihajtható képet közölt.
A botrány persze újabb magasságokba röpítette népszerűségét, egy csapásra Amerika szexszimbóluma, milliók bálványa lett. Nem sokkal később férjhez ment Joe DiMaggio baseballsztárhoz, ez a házassága nyolc hónapig tartott. Monroe már ekkor úgy érezte, hogy a film felfalja a lelkét. Képzelt és valós betegségektől szenvedett, a forgatásokról késett, a szövegeket elfelejtette, a stúdióval állandó perben-haragban állt. Filmjeire viszont tódult a közönség. Depressziójával és önértékelési zavaraival nem tudott szembenézni: miközben filmjeiben – legyen az krimi, társadalmi dráma vagy vígjáték az Aszfaltdzsungeltől (1950), a Niagarán (1952) át a Hét évi vágyakozásig (1955), amelyben pályafutásának és a filmtörténetnek is az egyik legemlékezetesebb pillanata lett, amikor a metróhuzat felreppenti fodros szoknyáját. Valóságos hisztériát váltott ki – minden rendű és rangú hímek hevertek a lábai előtt, Marilyn viszont egész életében nem csinált mást, mint szeretetért könyörgött, de valószínűleg ő maga sem tudta eldönteni, hogy férjre, vagy szeretőre volt-e szüksége.
Mr. Agy és Miss Test
Ekkorra elégelte meg a szexbomba szerepét, és egy év szabadságot vett ki, hogy a legendás New York-i Actor’s Studióban képezhesse magát. New Yorkban találkozott a híres drámaíróval, Arthur Millerrel is. Nem sokkal később, 1956 júniusában Miller elvált Mary Slattery-tól, és június végén, sokakat megdöbbentve feleségül vette a nála tizenegy évvel fiatalabb Marilynt, aki a kedvéért áttért a zsidó vallásra. Már maga a lánykérés is legendássá vált: Miller egy tévéműsorban üzente meg Marilynnek, hogy el akarja venni feleségül. A színésznő a sajátos leánykérést így kommentálta: „Igen kedves volt, Arthur, hogy velem is tudatta a terveit!” Mr. Agy és Miss Test (ahogy a sajtó emlegette őket) négy évet élt együtt.
Marilyn 1956-ban állt ismét a kamera elé, és a Buszmegálló című filmben bebizonyította, hogy drámai szerepekre is alkalmas. Az egyre érettebb színésznő 1957-ben Angliában A nagyherceg és a táncosnő című filmben Laurence Olivier méltó partnerének bizonyult; igaz, a forgatás során a két sztár nemegyszer ökölre ment egymással.
„Úgy gondolom, minden okkal történik. Az emberek változnak, ezért képes vagy megtanulni elengedni, a dolgok rossz irányba haladhatnak, ezért értékelni tudod, amikor jó felé mennek, elhiszed a hazugságokat, de egy idő után megtanulsz csak magadban bízni. És néha a jó dolgok szétesnek, hogy jobb dolgok születhessenek.”
Azonban hiába ált át egyre nagyobb szakmai sikereket, a színésznő lelki egyensúlya folyamatosan ingázott, egy idő után már nem csak a a feszültség levezetése miatt fogyasztott stimuláló szereket – teljesen az alkohol és a tabletták rabja lett. Magánéletére árnyékot vetett, hogy az olyannyira áhított gyermekáldás minden próbálkozás ellenére kudarccal végződött. Házassága megromlott, amiben szerepe volt annak is, hogy Marilyn nem tudott szülni, Millertől két gyermek is fogant, ám mindkettőt elvetélte. Az író egy idő után nem bírta elviselni, hogy Monroe annyira retteg a forgatásoktól: minden filmes napja azzal kezdődött, hogy szorongásoldó tablettákat vett be, esténként pedig egyre inkább az alkoholba menekült.
1959-ben már gyógyszerekkel teletömve nyújtotta élete alakítását a Van, aki forrón szereti című komédiában. A nézők nem tudhatták, hogy Monroe partnerei idegeire ment tévesztéseivel, akadt olyan jelenete, amelynek 47 alkalommal futott neki. Következő filmje és flörtje a Szeressünk volt Yves Montand-nal, ebben higgadtabb, de csapnivaló volt.
A szétesés szélén, állandó orvosi felügyelet alatt forgatta 1961-ben a Kallódó embereket, a forgatókönyvet Miller jegyezte, akivel négy évi viharos házasság után már válófélben volt. Amikor művészete végre beérhetett volna, a lelki ereje cserben hagyta: az „elátkozott” filmként számon tartott Kallódó emberekben nyújtotta talán legnagyobb alakítását, utolsó „apa-támasza”, Clark Gable oldalán. Az átokkal magyarázzák, hogy Gable a forgatás után néhány nappal meghalt, két év múlva Marilyn halt meg tisztázatlan körülmények között, 1966-ban pedig a másik férfi főszereplő, Montgomery Clift lett öngyilkos.
Arthur Miller még a temetésére sem ment el, helyette kiírta magából házasságának történetét. 1964-ben megírta A bűnbeesés után című leginkább önéletrajzi ihletésű drámáját, melynek premierjét mind a hallgatóság, mind a kritikusok óriási felháborodása követte, mivel a Maggie nevű karakter az ekkor már halott Monroe-ra emlékeztette a nézőket, a történet feldolgozását szinte kegyeletsértésként fogták fel.
Románc Kennedyvel
Monroe életében depressziós időszak következett, csak az villanyozta fel, hogy ő köszönthette John F. Kennedy elnököt annak születésnapi partiján Beverly Hills-ben. A híressé vált köszöntő dalt, ma a színésznő búcsúdalának is hívjuk. A kölcsönös vonzalom az első pillanatban kialakult. A köszöntés olyan jól sikerült, hogy a politikus és a színésznő között románc szövődött, sőt Marilynt az elnök fivérével, Robert Kennedyvel is hírbe hozták. A történet pedig innentől Marilyntől függetlenül szőtte a jövőt. A színésznőnek sok beleszólása nem volt saját életébe, hiszen a szenvedélyes szerelem időzített bomba lett a politikusok és a bűnözők szemében.
Az ambiciózus Kennedy nagyon is tisztában volt azzal, hogy a gyakran a pohár fenekére néző nő nem alkalmas reprezentatív feladatokra, Bobby Kennedy pedig, aki a bűnözők, a maffia könyörtelen üldözőjeként is ismert, valójában mély érzésű, segíteni akaró férfi volt. Marilyn varázsának ő sem tudott ellenállni. A szerelmi háromszögről legendák szólnak mind a mai napig. Ismert, hogy J. Edgar Hoover, az FBI igazgatója pedig imádta a titkokat, kiváltképp, ha azok az elnökről szóltak. Marilyn amúgy is labilis idegrendszerén nem segített, hogy szinte minden pillanatában követték, lehallgatták. Utolsó főszerepét a Valamit adni kell című vígjátékban kapta, de megbízhatatlansága miatt egy hónap után kirúgták, és újabb szerződést nem kapott.
1962 augusztusában Marilyn Monroe a szupersztár Frank Sinatrával és Buddy Greco jazz-zongoristával és annak feleségével töltött néhány napot a zenészeket ünnepelve. A néhány éve előkerült fényképeken a színésznő pózol kamerába néz, és mosolyog. Jól érzi magát a barátaival töltött hétvégén. Kipihent és játékos. Öt nappal később Marilyn Monroe meghalt.
A Sinatrával és Grecóval töltött hétvége ma már a történelem része: a fotók ugyanis abban az időszakban készültek, amikor Monroe-t arra próbálták rávenni, hogy tartsa távol magát a Kennedy testvérektől, és hallgasson afférjairól. Ami ezeket a képeket igazán érdekessé teszi, hogy szerepel rajtuk Peter Lawford is, akit azzal vádoltak, hogy hagyta Marilynt meghalni.
A még mindig csak 36 éves Monroe ágyban fekvő, meztelen, holttestét 1962. augusztus 5-én reggel fedezte fel bejárónője; a színésznő a telefont markolta. A hivatalos vizsgálat szerint altatótúladagolásban hunyt el, de ezt kevesen hitték el. Azóta is újabb és újabb összeesküvés-elméletek születnek, amelyekben kiemelt szerepet kap viszonya Kennedy elnökkel és annak fivérével. Egy 2007-ben nyilvánosságra hozott FBI-jelentés szerint Monroe egyik barátja és Bobby Kennedy sógora beszélte rá a színésznőt, hogy legyen öngyilkos. A jelentésben – amely nem hivatalos, de vezető FBI-tisztviselők írták – azt áll: Marilyn Monroe-nak azért kellett meghalnia, hogy megakadályozzák, hogy a színésznő felfedje John F. és Bobby Kennedyvel folytatott viszonyát.
Monroe-nak azt mondták, csak el kellene játszania az öngyilkosságot, hogy ismét maga mellett tudhassa a korábban ellene fordult közvéleményt. Azonban mégis hagyták, hogy meghaljon. Az akták szerint Bobby Kennedy felhívta Lawfordot – testvére, Patricia férjét –, hogy ellenőrizze: a színésznő halott, és titkát magával vitte a sírba.
Marilyn Monroe alig harminc filmet forgatott, de már életében legenda lett. Az új évezred küszöbén rendre őt választották az elmúlt évszázad legszexibb nőjének, képmása ma is évente 2 millió dollárt hoz örököseinek. Könyvtárnyi irodalom született róla, de csak találgatják, ki volt valójában: szexbálvány, nagy művész, a szórakoztatóipar áldozata, a politika bábja, a gyógyszerek rabja, az amerikai tömegkultúra ikonja, szerepet játszott-e vagy önmagát adta.
LaZa
Felhasznált irodalom: Colin Clark: Egy hét Marilynnel, Gabo, 2012
Akik megváltoztatták a világot, Reader’s Digest Kiadó, 2009
Michael Korda: Szerelmi háromszög, JLX Kiadó, 2008
