A 20. század egyik kiemelkedő színésze, Tony Curtis 100 éve, 1925. június 3-án született és 15 éve, 2010 szeptemberében hunyt el. A Van, aki forrón szereti és A megbilincseltek Oscar-díjra jelölt sztárja karrierje során 130 alkotásban szerepelt.
„Tony egyszer azt mondta, hogy minden magyar a rokona, hiszen ő is magyar. Csodálatra méltó, amikor valaki, ha elérte a legnagyobb hírnevet, még mindig örömmel gondol gyökereire.”
„Igen, ő magyar is volt Segített abban, hogy Magyarország imidzsét erősítse promóciós filmekben. Magyarország arca volt. Komolyan érdeklődött családja magyar zsidó öröksége iránt. Anyagi támogatással járult hozzá az 1859-ben épült budapesti zsinagóga újjáépítéséhez, amely megsérült a II. világháború ideje alatt. 1998-ban létrehozta az Emmanuel Alapítványt, és tiszteletbeli elnöke lett. Ez a szervezet magyarországi zsinagógák és zsidó temetők helyreállítását és megőrzését tűzte ki céljául. Tony Curtis a Holokauszt 600 ezer magyar áldozatának dedikálta az Alapítványt.”
Tony Curtis Bernard Schwartz néven 1925. június 3-án látta meg a napvilágot New Yorkban. Édesapja, Schwartz Manó Mátészalkáról, míg édesanyja, Klein Ilona a ma már Szlovákiához tartozó Nagymihályról származott. A szülők Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből vándoroltak ki az Egyesült Államokba.
A kis Bernard Bronxban cseperedett fel, ahol a skizofréniával küzdő édesanyja gyakorta verte. Curtis öccsével, Juliusszal egyetemben egy rövid ideig az árvaházat is megjárta, ugyanis édesapja szabóboltját a gazdasági világválság idején egy időre be kellett zárni.
Curtis így emlékezett vissza gyermekkorára és az anyjával való nem éppen felhőtlen kapcsolatára: „Nem sok mindent kaptam a skizofrén anyámtól, a rengeteg pofont leszámítva.” A tizennyolc éves Curtis 1943-ban bevonult a haditengerészethez, és a második világháborúban egy tengeralattjárón szolgált.
A háború után színésznek állt. 1948-ban Kaliforniában a Universal Stúdiónál próbált szerencsét. A jó kiállású sármőr az 1950-es években már sorra kapta a filmszerepeket. Pályája elején egy nagyszerű színészt mondhatott barátjának: James Deannek hívták.
Bernard Schwartzból mindeközben James, majd Anthony Curtis, végül Tony Curtis lett. Curtis kosztümös filmekben (Ali Baba fia, A tolvaj hercege), alapozta meg hírnevét, majd az 1956-ban készült Trapéz című romantikus filmben nyújtott alakításának köszönhetően a kritikusok is felfigyeltek színészi képességeire.
Curtis menetelése tovább folytatódott az 1958-as A megbilincseltek című filmmel, amelyben színésztársával, Sydney Poitier-vel egyetemben egy szökésben lévő összeláncolt rab párost alakítottak. Tony Curtist a szerep megformálásáért Oscar-díjra jelölték.
1959-ben egy újabb bombasztikus alakítás következett a Billy Wilder rendezte Van, aki forrón szereti című amerikai filmvígjátékban. A sármos, női ruhába bújtatott szaxofonos Tony Curtis a filmben Marilyn Monroe és Jack Lemmon partnereként játszott átütő sikerrel. Egy, a BBC által 2017-ben készített felmérés szerint, amelynek kapcsán a világ ötven országából 250 kritikust kérdeztek meg, Billy Wilder klasszikusa minden idők legjobb vígjátékává lépett elő.
A szívtipró Curtis és a dögös szexszimbólum Monroe azonban nemcsak a filmvásznon, hanem a való életben is összemelegedtek. Monroe állítólag gyermeket várt a házas Curtistől, de terhessége végül 1958 decemberében vetéléssel végződött. Kapcsolatukról Curtis később így nyilatkozott: „Még ma is szerelmes vagyok Marilyn Monroe-ba, egész életemben így éreztem.”
Curtis a 20. század második felének talán legnagyobb hollywoodi nőcsábásza volt.
Élete során hatszor nősült, kapcsolataiból hat gyermeke született. A 85 éves korában elhunyt színész szerint „a hosszú és boldog élet titka”, nem más, mint „a fiatal nők nyála”. Gyermekei közül Jamie Lee Curtis (1958), Allegra Curtis (1966) és Kelly Curtis (1956) is színészi pályára lépett. A lányok közül Jamie Lee Curtis világszerte ismert, Oscar-díjas színésznő lett.
A szoknyabolond színésznek a hölgyek mellett azért a filmezésre is jutott ideje. 1960-as években több filmvígjátékban, így a Verseny a javából, Leszállás Párizsban és a Goodbye Charlie-ban bűvölte el a női szíveket. Az 1970-es évek elején pedig a Minden lében két kanál angol krimivígjáték sorozatban a nőcsábász Danny Boyle szerepében alakított emlékezeteset Roger Moore partnereként.
Curtis 1968-ban eljátszotta Albert De Salvo sorozatgyilkos szerepét A bostoni fojtogatóban. A színész meg volt győződve, hogy De Salvo meghozza számára az áhított Oscart, de Curtist még csak nem is jelölték a díjra. Ha Oscart nem is, két Golden Globe-díjat bezsebelt pályafutása során.
Tony Curtis büszke volt magyar származására, és többször járt is Magyarországon.
Először 1985-ben látogatott „haza” Mátészalkára, ahová 1988-ban is visszatért. A magyar kormány meghívására pedig 1996-ban ismét Magyarországra jött és részt vett a Magyar Filmesek Első Világtalálkozóján. Curtis a budapesti Dohány utcai zsinagóga felújítása végett egy alapítványt is létrehozott.
Tony Curtis, aki karrierje során 130 alkotásban szerepelt, 2010 szeptemberében hunyt el. A színészt kedvenc Armani sáljában, fehér pulóverben és autóskesztyűben temették el. Koporsójába egy utazótáskát is elhelyeztek, amelybe belerakták édesapja szabószerszámait, egy emléktárgyat a Dohány utcai zsinagógából és a magyar kormánytól kapott kitüntetését is.
