Egyszer Tony Curtis nagyon zavarba jött a bálványa előtt…
Tony Curtis Önéletrajzában felelevenítette, hogy a Bernard Schwartz (Schwartz Bernát) névvel nehéz volt érvényesülnie a filmiparban, ezért sokáig gondolkodott azon, milyen nevet is használjon.
„Amikor filmezni kezdtem, tudtam, hogy meg kell változtatnom a nevemet. Össze is írtam egy jó csomót – minden elképzelhető fajtájú és típusú nevet. Steven John, John Stevens… Egyik magyar ősömet Kertésznek hívták; az jutott eszembe, hogy ezt angolosítom Curtisre. (A magyar rendező, Kertész Mihály ugyanerre a gondolatra jutott. Amerikában Michael Curtiz néven több tucat nagyszerű filmet alkotón, köztük a Casablancat (1943)). Először Jimmy Curtis. Aztán Johnny Curtis. Végül Anthony Curtisnél kötöttem ki, ez rövidült le végül Tonyra. A nevem megkurtítását egy kedves epizód idézte elő.
Forgattam már néhány filmet Anthony Curtis néven, amikor New Yorkban járva egy utcasarkon egy csinos lány rám nézett, felismert, és felkiáltott: – Jé, Tony a moziból! – Ekkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy jó lenne Tonynak nevezni magam. De még nem beszéltem erről senkinek, csak mondogattam magamban: – A nevem Tony Curtis, Tony Curtis, Tony Curtis -, míg végül biztos nem lettem abban, hogy tetszik a hangzása. Nem sokkal ezután Janet Leigh meg én egy koktélpartin voltunk, és megjelent a bálványom, Cary Grant. Janet rám szólt: – Gyere, menjünk oda, ismerkedj meg vele. – Oda is mentünk hozzá, de őrült lámpalázas voltam. Azt mondtam: – Helló, a nevem… Bernie Schwartz.”
Forrás: Tony Curtis: Önéletrajz
