Egy világjárvány kellős közepén a négy fal közé zárva nehéz emlékeztetni magunkat arra, hogy mentális és fizikális egészségünkért ilyenkor még inkább tenni kell. Az Edzett agy című könyv kapcsán az „okos” sportolásról Kiss-Nemes Veronika sport szakpszichológus-családterapeutával beszélgettünk.
Bár mindannyian tudjuk, hogy a rendszeres sport jó hatással van ránk, mégis könnyen találunk kifogásokat, hogy csupán alkalmanként üljünk fel a szobabiciklire vagy havonta csak egyszer vegyük elő a jógaszőnyegünket.
De vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy agyunk egészsége szempontjából kevés dolog fontosabb, mint a testmozgás? Tudjuk-e, hogy már egyetlen edzéssel javul a koncentrációs képességünk? A témában nemrégiben megjelent Edzett agy című könyv kapcsán Kiss-Nemes Veronika sport szakpszichológussal, családterapeutával beszélgettünk.
Miért éppen a sportpszichológia lett az egyik terület, amit választottál?
Egész életemet végigkísérte a sport, 7-15 éves koromig standard és latin táncokban versenyeztem, rövid ideig edzőként is tevékenykedtem. Hiszek benne, hogy az egészséges életvezetésnek része a rendszeres sportolás. Mivel rengeteg oldalról (versenyző/hobbi sportoló/edző) láttam a különböző felkészülési terveket, elkezdett érdekelni, hogyan lehet a mentális felkészítéssel hozzájárulni a sikerhez. A pszichológus képzés során először a 3+2 éves képzéssel pszichológus alapdiplomát kapunk, majd ezt követően szakosodunk, olyan irányba, ami az érdeklődésünknek megfelel. Nálam is az egyetem alatt rajzolódott ki, hogy a sportpszichológia lesz a folytatás, a saját élmények és a szakmai érdeklődés is ilyen irányba vittek.
Jelenleg leginkább magán tanácsadás keretein belül sportoló gyerekeket és felnőtteket támogatsz képességeik kibontakoztatásában és teljesítménynövelésben, de a fiatal felnőtt korosztály problémáiban is segítesz. Mik a legjellemzőbb elakadások, amelyekkel megkeresnek?
A sportolók jelentős része a versenystressz kezelésében szeretne fejlődni. Úgy érzik, nem megy úgy a versenyzés, mint az edzések, nem jön ki a valós tudásuk, teljesítményük, mert túlzott mértékben szoronganak, izgulnak. Ezzel karöltve jár az alacsony önbizalom. A többségnél tehát önbizalmat növelünk és optimális szorongási szintet állítunk be különböző sportpszichológiai gyakorlatokkal. A többi bejelentkezést motivációs elakadások (abbahagyjam, vagy ne), illetve sérülések és az azokból való felépülés segítése teszi ki. A fiatal felnőttek leggyakoribb önismereti kérdéseik a párkapcsolatokhoz kapcsolódnak. Ilyenkor családterápiás rendszerszemléletben dolgozom, megnézzük milyen párkapcsolati vélekedésekkel, tapasztalatokkal érkeznek fiatal felnőtt életükbe, majd közösen helyretesszük, ami esetleg félrecsúszott.
A nyomást, a teljesítménykényszert a mindennapi életből kitörölni lehetetlen, viszont stressztűrő képességünk, sőt, agyunk teljesítménye is fejleszthető, milyen módszerek vannak erre?
Az egyik legjobb fejlesztő hatással a sportolás bír. Egyrészt ilyenkor olyan mérhető biológiai változások mennek végbe a szervezetünkben, amelyekkel felvérteződünk a későbbi stresszes eseményekkel szemben, másrészt a mozgással aktuális feszültségeinket is levezethetjük. Pszichológiai technikák közül a relaxálást emelném ki, melyből már sokféle módszer elsajátítható, illetve a korlátozó gondolatok felszámolása is fontos, hiszen néha nem a szituációval van a baj, nem attól szorongunk, hanem attól, amit gondolunk róla. A stressztűrés, a megküzdés kialakítása, edzése nagyon lényeges ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan tudjunk működni. Hasznos, ha ennek elsajátítását nem egy projektként fogjuk fel, amit egyszer megtanulunk, majd kipipálunk, hanem olyan cselekvések összességének gondoljuk, melyek napi rutinná válva pozitívan hatnak testi-lelki egészségünkre.
Osztod azt a véleményt, hogy már 5 perc edzés is javítja a koncentrációt és enyhíti például az ADHD tüneteit?
Az biztos, hogy az ADHD-val diagnosztizált emberek sokszor olyan hajtóerőről tesznek tanúbizonyságot, mely az átlagos agyműködés esetén nem jelenik meg. Említhetünk példának híres ADHD-s sportolókat, többek között Michael Phelps, Simone Biles is nyíltan vállalják diagnózisukat és sokszor mesélnek arról, milyen nehézségeken mentek keresztül vagy mit is jelentett számukra a sportolás.
Milyen mentális elakadásokra lehet gyógyír a sportolás?
Gyakorlatilag bármilyenre, a gyerekek és a felnőttek esetén is erősíti a kontrollfunkciókat, visszafogja az impulzivitást, késleltetésre, kivárásra tanít. Edzi a küzdőképességet, a memóriát, segít a célok kijelölésében, elérésében, hangulatjavító hatással bír, csökkenti a szorongást, növeli az önbizalmat, segíti a pozitív testkép kialakítását. A szociális képességek is jobbá válnak, segít a koncentrálásban mind az edzések ideje alatt, mind a hétköznapokban.
A rendszeres testmozgás nemcsak kreativitást és egy általános jobb-létet ad, de visszavezet egy olyan belső nyugalomhoz is, amivel életünk nagyobb problémáira is könnyebben találhatunk megoldásokat. Van olyan mozgásforma, ami különösen pozitív hatással bír agyunk működésére?
Az agy plaszticitása miatt a mozgással újrahuzalozhatunk rossz beidegződéseket. Újraformálhatjuk agyunkat, a most megjelent könyv éppen ennek részleteit mutatja be. A hatékonyság egyéb szempontjaiból is érdemes megfogalmaznunk céljainkat: a kondimon szeretnék javítani, nyújtani szeretnék inkább, az ülő életmód hatásait akarom ellensúlyozni stb. Ha megfogalmaztuk a célt, a sportszakemberek már nagyon széles választékkal tudnak nekünk segíteni, kísérletezzünk bátran, így biztosan megtaláljuk, amiben igazán jól érezzük magunkat!
A kitartás is fontos tényező, ugyanakkor, ha nem élsportolónak készülünk, mi az az ideális edzés mennyiség, amit érdemes tartanunk?
Az egészségmegőrzéshez, szív- és érrendszeri megbetegedések minimalizálásához már a napi fél óra séta is remek. Ilyenkor nagyobb részt szinten tartásról beszélhetünk, a súlygyarapodást fékezzük, az öregedést lassítjuk, picit eddzük a keringési- és légzőrendszert és persze fitten tartjuk vele memóriánkat is. Van, aki heti 3x 1-1.5 órás mozgást javasol, könnyű vagy közepes intenzitású sportokkal (például kerékpározás, kocogás, pilates, jóga, könnyebb fitness órák), ami hatékonynak mondható egészségmegőrzés szempontjából. Érdekes eredmény, hogy a heti 3×2 óra mozgás kevésbé hatékony, mint a 6x 1 óra!
Arról még nem beszéltünk, hogy az izoláltság, az elkülönülés is próbára teheti a stressztűrő képességünket. Mit tehetünk, ha hosszabb időt egyedül töltünk, ráadásul időnk nagyobb részét a lakásunkban töltjük?
Itt is nagyok lehetnek az egyéni különbségek. Van, aki élvezi, hogy szabadabbá vált az időbeosztása, és átmenetileg belassultabban él (megnézi azokat a filmeket, elolvassa azokat a könyveket, amiket már régen szeretett volna, elkészít 1-1 nehezebb receptet stb.). Akik hajlamosabbak a szorongásra, pánikra, azoknak segítség lehet, ha egy konkrét napirendet vezetnek be, ez megnyugtató kontrollérzést nyújthat. Ügyeljünk a fokozatosságra, el lehet kezdeni napi 15-20perccel is a tornázást és fokozatosan lehet növelni az időt, intenzitást. Kereshetünk videókat, melyek egy komplett, szakember által összeállított edzésterv kipróbálására is lehetőséget adnak.
Ha ki kellene emelni egy fő gondolaívet az Edzett agy című könyvből, melyiket választanád, melyikkel tudsz teljes mértékben azonosulni?
Az egész könyv nagyon tetszett de Az igazi boldogságpirula című fejezettel tudok legjobban azonosulni, szakemberként és magánemberként is igazolhatom az ott leírtakat. Ezzel a Hippokratésztől származó idézettel indul a fejezet: „Ha rossz a kedved, sétálj. Ha utána is rossz a kedved, sétálj még egyet.” Tehát a szorongásos, depresszív megbetegedések számának növekedésével összefüggésbe hozható a mozgáshiány, de ha megértjük és megtapasztaljuk a mozgás hangulatjavító hatását, talán többen fognak a jövőben tudatosabban mozgással, sportolással tenni saját testi-lelki jólétükért. Ezáltal egészségesebb életvezetési mintát adhatunk tovább a következő generációknak is.
Sárosi Kinga
