Hős vagy gazember? Ördögi félisten vagy félisteni ördög? Mi húzódik a „Görgei-kérdés” mögött? Igaza volt-e Kossuth Lajosnak, aki Görgeit tette felelőssé a szabadságharc elvesztéséért?
Görgei Artúr a magyar történelem egyik legvitatottabb alakja, az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc méltánytalanul háttérbe szorított, igaztalanul megvádolt hadvezére, akinek személye, sorsa nem választható el 1848 emlékezetétől, a magyar függetlenség kérdésétől, nemzeti identitásunk meghatározó elemeitől. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása és az azt bemutató katalógus úgy mutatja be a tábornokot, hogy történeti relikviákkal, dokumentumokkal teljes pályafutását, azaz családját, neveltetését, katonai és vegyészeti tanulmányait, majd a szabadságharcot követő küzdelmes 67 évét is végigköveti. Nagy figyelmet fordít Görgei megítélésére, mind életében, mind halálát követően – egészen napjainkig.
A Görgei Artúrról rendezett kiállítás régi adóssága volt a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A magyar történelem egyik kimagasló alakjáról beszélünk ugyanis, a kiváló hadvezérről, sőt a legkiválóbb magyar hadvezérek egyikéről. Arról a történelmi alakról, aki az 1848–49-es szabadságharcban, a tavaszi hadjárat során visszaszerezte a magyar kezdeményezést, visszafoglalta Budát a császáriaktól és megfordította a hadiszerencsét. Görgei vezetésével sikerült a császári-királyi csapatokat kiszorítani az országból. Majd 1849 júliusában életveszélyes fejsérülést szenvedett, és súlyosan sérült állapotban vezette le hadseregét a politikai vezetés utasítására a Tisza– Maros szögébe, hogy ott egyesüljön Dembiński déli és Bem erdélyi csapataival, amelyek soha nem érkeztek meg a kijelölt találkozási ponthoz, Aradra.
Kossuth ezután a már mindössze 25 ezer katonát vezető Görgeit teljhatalommal (azaz teljes katonai és polgári hatalommal) felruházott diktátornak nevezte ki, és Görgei másnap – a haditanács határozatának megfelelően – az orosz csapatok előtt letette a fegyvert. A nemzeti nagyság és a nemzeti bukás emléke egyaránt Görgei nevéhez kötődik. Emiatt a másfél év miatt ivódott be a magyar nemzet történeti emlékezetébe egyszer s mindenkorra a 30- 31 éves, fatal férf alakja. Görgei esetében sem a forradalmat megelőző évek, sem a méltósággal viselt újabb 67 esztendő nem számított annyit az emlékezés számára, mint a sorsdöntő 17 hónap során tanúsított magatartása és tettei.
„Az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot egészen különleges eseménysornak érezzük az ezer esztendőnél is hosszabb magyar történelemben – áll a kiadvány fülszövegében. – Kitüntető helyet foglal el nemzeti azonosságunk elemei között. Nemcsak tudjuk, de érezzük is, hogy akkor valami alapvetően megváltozott. Nemcsak a modern magyar állam megteremtésének első kísérletét ismerjük fel a forradalomban, hanem különös módon érzelmi tekintetben is mélyebben és erősebben érint meg bennünket, mint az általában a történelmi eseményekkel, vagy akár a történeti emlékezet elemeivel kapcsolatban történni szokott. Joggal mondhatjuk, hogy 1848–1849 a modern magyar nemzet megszületésének a pillanata volt. Máig tartó érzelmi viszonyban állunk ezzel a 17 hónappal és azokkal a történelmi alakokkal, akik akkor vezették az országot, sőt szinte bárkivel, aki akkor az események forgatagában részt vett. A hogyan és miként kérdéseiben a viták véget nem érőek, és alapvetően nem a történettudomány eszközeivel és módszertanának alkalmazásával folynak. Éppen ezért árulkodóak, és éppen ezért jött el az ideje az adósság törlesztésének, ezért volt szükség arra, hogy a kritikai történetírásban immár évtizedek óta tisztázott eredményeket a kiállítás lehetőségeinek kihasználásával minél szélesebb közönség előtt mutassuk be.”
A most megjelent katalógus nem csupán a tárlaton kiállított tárgyak, dokumentumok képét, leírását tartalmazza a kiállítást értelmező, a látogatót a kiállításban vezető szövegekkel együtt, hanem tanulmánykötet is egyben. Hermann Róbert Görgei Artúr életútját ismertető tanulmánya nyitja a sort, ez után olvashatunk a kevéssé ismert vegyészi pályafutásról Riedel Miklós tollából. A Görgei-ikonográfia kérdéseit a Magyar Nemzeti Múzeum művészettörténésze, Vajda László taglalja, Görgei fényképeiről Lengyel Beatrix ír összefoglalóan. Mindezek után az irodalomban, a filmművészetben megfogalmazott Görgei-kép következik részletesen, hiszen a kiállítás műfajából következően a tárlatban ezt az aspektust nem lehetett jelentőségének megfelelően kibontani. Így Szilágyi Márton a 19. század második felének irodalmát, Zimonyi Zoltán az ezt követő korszakot veszi górcső alá, a filmművészetben megjelenő Görgei-képet Deák-Sárosi László elemzi.
