„Én csak egyet mondok Pelikán elvtárs… A nemzetközi helyzet egyre fokozódik…” – hangzik a jól ismert mondat a tíz éve elhunyt Bacsó Péter hosszú időre betiltott, ám annál nagyobb sikereket elért filmjében.
A tanú rendezője, aki összesen 32 nagyjátékfilmet készített, 2009. januárjában vette át a Magyar Filmszemle életműdíját. Az elismerés átvételekor Bacsó Péter azt hangsúlyozta: csak filmeket akart csinálni, és eszébe sem jutott, hogy életművel bíbelődjön. Bacsó Péter 1928. január 6-án született Kassán, édesanyja Palotai Boris író.
A család a negyvenes évek elején költözött Budapestre. 1950-ben kapta kézhez rendezői diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, s azonnal dramaturgi állást kapott a Filmgyártó Nemzeti Vállalatnál (a későbbi Hunnia Filmstúdiónál). Részese lett a magyar film újjászületésének, forgatókönyvíróként a legsikeresebb Fábri Zoltán 1958-ban készült Édes Anna című filmjében volt. Rendezőként 1963-ban mutatkozott be a Nyáron egyszerű című lírai alkotással, amely az akkori fiatalok életével fogalkozott. Hasonló témájú volt a Szerelmes biciklisták (1965), a Nyár a hegyen (1967), előkészítve a komorabb hangvételű, a fiatalok öngyilkossági hajlamának mozgatórugóit kutató Fejlövést, amely meghozta számára az igazi kiugrást.
Igazi hangjára, a szatírára a hatvanas évek végén készült munkáiban talált rá. Az 1969-es A tanú, amely a koncepciós perek dermesztő világát ábrázolta tragikomikus felfogásban, tíz évig porosodott dobozában. A sokáig csak zárt vetítéseken bemutatott alkotás végül óriási sikert aratott, és a mai napig kultuszfilmnek számít. Bacsó Péter számára a feloldozást A tanú 1981-es cannes-i sikere jelentette. A szatíra folytatását Pelikán gátőr rendszerváltás utáni kalandjaival Megint tanú címmel 1994-ben forgatta le.
Nincs a magyar film színes palettáján A tanúhoz hasonlítható legendárium. Bacsó Péter megunhatatlan szatírájának alig van mondata, amely ne vált volna szállóigévé. „Az élet nem habostorta… Hagyjuk a szexualitást a hanyatló Nyugat ópiumának… Komoly, névtelen, géppel írott feljelentés… Az a gyanús, ami nem gyanús… A nemzetközi helyzet fokozódik… Ahol mi nem vagyunk, ott az ellenség…” — Pelikán József gátőr, Virág elvtárs, Bástya elvtárs nagy hármasa és a többiek vitriolos, azóta is élő karikatúrák. Írói és színészi zsenialitásuk mindent átéreztet a diktatúrák vérfagyasztó abszurditásából, garantálja, hogy „derűsen váljunk meg a múltunktól”.
A hetvenes években érdeklődése aktuálpolitikai kérdések felé fordult: Kitörés (1970), Jelenidő (1971), Harmadik nekifutás (1973). A szatirikus hangvétel folytatódik az Ereszd el a szakállamat (1975), a Ki beszél itt szerelemről? (1979) című alkotásaiban. Az ötvenes évek személyi kultuszának szatirikus megjelenítése a Te rongyos élet (1983), a Titánia, Titánia (1988), a Sztálin menyasszonya (1990). Az egyén és a történelem viszonyával foglalkozott a Hány az óra, vekker úr? (1985) című filmben.
A kilencvenes évek Magyarországának kaotikus állapotairól szól a Balekok és banditák, Karády Katalin életének állít emléket a Hamvadó cigarettavég (2001). A De kik azok a Lumnitzer nővérek? című vígjátékát, amelynek főszereplője két étteremkritikus, a 2006-os filmszemlén mutatták be. A 2008-as filmszemle játékfilmjei között versenyzett Majdnem szűz című munkája, amelyet forgatókönyvíróként is jegyzett, és amelyet nem sokkal 80. születésnapja után mutattak be. Az intézeti lány prostitúcióból való kitöréséről szóló film főszerepéért Ubrankovics Júlia megkapta a filmszemle legjobb színésznőnek járó díját.
Bacsó a hatvanas évek végétől a Dialóg Stúdió helyettes vezetője, majd 1982-es nyugdíjba vonulásáig vezetője volt, s több mint ötven éve oktatott. Tevékenységét 1972-ben Érdemes művész, 1983-ban Kiváló művész címmel, 1985-ben Kossuth-díjjal jutalmazták, 1998 óta volt birtokosa a Magyar Köztársaság Középkeresztjének, 2004-ben a Magyar Mozgókép Mestere lett, 2006-ban Budapest Díszpolgára elismerésben részesült, 2008-ban megkapta a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíját és a Hazám-díjat. Fél évszázados munkásságáról 2007 novemberében jelent meg a Bacsó Filmkönyv című kötet.
