Turóczi Ildikó segíteni, gyógyítani és tapasztalatokat átadni ment Kamerunba, Esuföldre, ahol munkája során a hegyi királyság színes, különleges kultúrájával és misztikus világával szembesült.
Turóczi Ildikó önkéntes orvosként először 2011-ben utazott Kamerunba, a köztársaság Esu hegyi királyságában ekkor két hónapot töltött. A találkozásról, első benyomásokról, tapasztalatokról, a megismerkedésről és a közösen elkezdett munkáról szól Változó idők Kamerunban című első kötet. Olyan kérdésekre kapott válaszokat, melyekre soha nem gondolt: mit jelent pszichodoktornak lenni egy kameruni hegyi királyságban? Miért futballoznak a temetésen és mi a juju-maszk? Mit illik tenni és mit nem, ha törzsi király előtt találja magát a fehér ember? Hogyan lehet kilenc meg háromból tizenegy?
A doktornő másfél év eltelte után visszatért a törzsbe, és az ott töltött intenzív hat hónap élményeit, eseményeit és kutatásait a Boszorkányok, sámánok, varázslók című kötetben foglalta össze.
„Izgalmas, néha nehéz, máskor meg örömteli a találkozás, a beilleszkedés egy olyan közösségbe, amiről azt gondolnánk hogy nagyon eltér a miénktől – vallja Turóczi Ildikó -, hogy aztán kiderüljön a rengeteg hasonlóság.”
A Boszorkányok, sámánok, varázslók (Esuföld, Kamerun) kötet a fekete kontinensen dolgozó magyar doktornő életét, viszontagságait, vidám és kevésbé vidám perceit követi nyomon, részletesen írva az ott töltött mindennapokról, betegségekről, gyógyítókról, hagyományokról és szokásokról, életről, halálról. Utazzunk együtt Kamerunba, a hegyi királyság misztikus világába.
Turóczi Ildikó: Boszorkányok, sámánok varázslók című könyvének bemutatója szeptember 4-én 16:30-kor kezdődik a Kódex Könyváruházban (1054 Budapest, Honvéd u. 5. 1. emelet).
A beszélgetőpartnerek: Turóczi Ildikó, a kötet szerzője és A. Gergely András (AGA), szociológus, kulturális antropológus, egyetemi oktató, a MTA tudományos munkatársa, az Afrobeakz zenekar tagja. A Magyar Kulturális Antropológiai Társaság elnöke, az ELTE TÁTK, a PTE Interdiszciplináris Doktoriskola oktatója, folyóirat- és könyvszerkesztő, a kötet szakmai lektora.
TURÓCZI ILDIKÓ: BOSZORKÁNYOK, SÁMÁNOK, VARÁZSLÓK
(részlet a könyvből)
A szobám? Elsőre döbbenet, majd kihívás: szürkére vakolt falak, barna linóleum, szekrény gyanánt néhány összetákolt léc, kék műanyag szék, zöld szúnyogháló a szoba közepén levő ágy fölött. A koszos, matrac szerepét betöltő szivacson gyerekmintás lepedő, takaró nincs, de világít a 60-as égő, asztal nincs, de majd lesz, ígérik. Értékelem a kényelmemért tett igyekezetet: a szobám mellett fürdőszoba, benne zuhanyzó és vécé, mindkettő működik. Mosdókagyló nincs, sem itt, sem máshol, kezet lavórban mosunk. Fogat pedig kint – mutatja az ajtóban felbukkanó kisfiú.
A házban négyen lakunk, mindenki külön szobában. A barátságtalan, szürke nappaliban kis asztal, néhány fotel és karosszék, a sarokban száradó kukoricacsövek.
Shella szakképzett asszisztensnő, Rose szakképesítés előtt áll, Godlove laboratóriumi szakasszisztens. Hogy az angol nyelvtudásom nem itt fogom tökéletesíteni, azt biztosra vehetem, a pidgin-t és a törzsi nyelvet viszont megtanulhatom. Sokan vagyunk, sokféleképpen beszélünk, értjük, amit értünk, a többit nem; ami egyáltalán nem baj. Rose nem sokáig marad, tanulni megy Limbébe; helyette Valéry érkezik, Shella öccse.
Lefekvéskor a régről megszokott hangulat: ki ezért, ki amazért, főképp jó éjt kívánni toppan be a szobámba, Shella ötéves kisfia, Ebot, és tizenkét éves kisöccse, Ayuk, akár többször is. Shella kisfiát a nagyszülők nevelik és iskoláztatják, ezért a szünidő végével, néhány hét múlva ők visszatérnek a városba.
Az eső éjjel sem áll el, jól alszom. Reggel, vagyis hajnalban, nyüzsgésre ébredek. Az ajtóm nem nyílik, azaz mégis, csak a kilincset kell a megszokottal ellentétes irányba mozdítani, és a nappalinkba nem az eső folyt be, hanem a konyhai csap romlott el, onnan ömlött a víz egész éjjel.
A reggeli kávémhoz nincs cukrom; míg elkészítem, egyetértünk abban, hogy a kávé egy fölösleges cucc, cukrot pedig, mert drága, alig használnak a kameruni háztartásban. Igyekszem vissza az ágyba, kávészertartás következik; halk kopogás az ajtón: Ebot és Ayuk érkeznek, az ágy szélére ülnek. Ayuk emlékeztet arra, hogy tegnap színes ceruzákat ígértem nekik; bizony!
Egy szép nagy álló tükör az, ami még innen hiányzik. A szomszéd szobában pedig felcsendül egy Jézust dicsérő afrikai sláger: I need a miracle, just a miracle, my Jesus, it’s all I need!
Turóczi Ildikó: Boszorkányok, sámánok, varázslók, Publikon Kiadó, részlet, Fotók: Turóczi Ildikó
