Ki nem szeretné bebarangolni Közép-Ázsia érintetlen hegyi ösvényeit, átkozott síkságait, s a térség legeldugottabb, legrémesebb helyeit, ahol a világtól elzárt népcsoportok élik mindennapjaikat? A kérdésekkel övezett táj lakóinak visszaemlékezéseiből, történelmük, hagyományaik gazdag tárházából és útleírásokból merítve feltárulnak e csábító, ismeretlen világrész titkai.
A National Geographic Könyvek új sorozata modern kalandorok nyomába szegődik, akik immár nem a térkép fehér foltjait színezik ki, hanem elfeledett, eltűnőben lévő népek, kultúrák, tájak megőrzésére vagy legalább dokumentálására törekednek.
2012-ben az olvasók Daniel Metcalfe kalandjai mellett betekinthetnek a Máramaros és a Szászföld varázslatos világába; huskyszánnal kóborolhatják be Alaszka erdeit; egy fiatal újságírónővel zarándokolhatnak végig a Szent Jakab úton és világhírű hegymászótól tanulhatnak a csúcsok meghódításának szépségeiről.
Kíváncsiság? A filológus dokumentálási vágya? Valamiféle belső kényszer, hogy az utolsó előtti pillanatban saját szemével lássa – és olvasóinak is megmutassa – még éppen megragadható, de már menthetetlenül szertefoszló, elmúlás előtt álló népek életének pillanatképeit? Mi vihette rá a huszonhárom éves, friss diplomás angol fiatalembert, Daniel Metcalfe-ot, hogy a legszükségesebbeket hátizsákba gyömöszölve nekivágjon Közép-Ázsia talán legeldugottabb országainak, Kazahsztánnak, Türkmenisztánnak, Üzbegisztánnak, Kirgizisztánnak, Tádzsikisztánnak, Pakisztánnak és Afganisztánnak?
Nem nehéz elképzelni a pillanatot, amikor a 14 éves, oxfordi tanulmányokra készülő kamasz, akit nyelvgyakorlás céljából két hétre Moszkvába küldtek a szülei, ott áll vendéglátója szobájában, és az 1991 végén széthullott Szovjetunió térképét bámulja a falon. A fiú ujjai különös vidékekre tévednek. A kelet-szibériai Birobidzsánra, amelyben Sztálin a zsidók új hazáját akarta megteremteni. Szvanétire, ahol egykor északi örmény klánok csaptak le az átutazókra. Hirtelenjében függetlenné vált, de múltjukat elfeledett köztársaságokra. Cikcakkos határok és ősi ellenfelek által közrefogott enklávék, egykor szebb időket megélt városok – Buhara, Taskent, Szamarkand – nevét betűzi.
Ezek a városok az egykor Kínától egészen Portugáliáig és a Baltikumig haladó Selyemút megállói. Az angol fiúnak rá kellett ébrednie, hogy erre a földre csak az utóbbi pár évszázadban települtek be orosz bevándorlók.
E vidék történelmét és dicsőségét előttük azonban sok-sok nép alakította.
Nyolc évvel később Daniel Metcalfe már tudta, hogy mit, pontosabban kiket akar felkeresni. Útja a gyapottermelés kedvéért elsivatagosított, gyomirtó szerektől és sótól elszikesedett földeken keresztül vezetett azokhoz a népekhez, akiknek ősei még a Selyemút virágzása idején vagy az előtt alapították meg itt birodalmaikat, városállamaikat.
Olyan népek nyomát igyekezett megtalálni, akiknek leszármazottait újabb és újabb hódítók – köztük Nagy Sándor, Dzsingisz kán, Timur Lenk és Sztálin – katonái üldözték, s akiket a kolhozosítás szakított el végleg attól a földtől, amellyel értő gazda módjára éltek együtt évszázadokon át. A világtól elzárt népcsoportokhoz, karakalpakokhoz, jagnobikhoz, buharai zsidókhoz, kazahsztáni németekhez elzarándokoló szerző egyszerre tárja föl az olvasó előtt a sokrétű történelem és a közelmúlt – gyakran a jelen – hatalmi tébolya, a természet kizsákmányolása, a rugalmatlan bürokrácia, a bűnbakkeresés, az idegengyűlölet, a politikai és vallási fanatizmus sokféle megnyilvánulását.
Metcalfe sztyeppéken, sivatagokon, jégsapkás hegycsúcsok közti hágókon, gyümölcsösöket rejtő oázisokon kelt át gyalog, busszal, taxival vagy éppen öszvérháton, hogy találkozzon, beszéljen és megismerkedjen azokkal a népekkel, amelyek az egykor mesésen gazdag Selyemút talán utolsó hírmondói. Tádzsikisztán hegycsúcsai közt fölkereste a tűzimádó szogdok kései leszármazottait, a jagnobikat; Afganisztánban találkozott a társadalom perifériájára szorított síita népcsoporttal, a hazarákkal, végül ellátogatott a Hindukusban élő, ősi sámánhitet követő kalasákhoz.
Daniel Metcalfe népeket keresett, de nemcsak népeket, történeteket is talált. A könyv lapjain jó arányban keveredik a finoman adagolt történelemismeret és a megélt helyzetekből, beszélgetésekből kirajzolódó jelen meleg szívvel leírt, de fájó, komor valósága.
Daniel Metcalfe: A Selyemút hírmondói Fordította: Kelenhegyi Péter Kiadó: Geographia Kiadó Oldalszám: 304
Kelenhegyi Péter
