Dennis Lehane, a vérfagyasztó pszichothrillerek és a sötét, modern krimik nagymestere ebben a regényében a legjobb formáját hozza.
Rachel Childs, az egykori újságíró, egy élő adásban történő idegösszeroppanást követően teljesen elzárkózik a világtól. A férje marad az egyetlen ember az életében, aki továbbra is feltételek nélkül szereti őt, és mellette van a legnehezebb pillanatokban a felépülése során.
Valami azonban nincs rendben a férfival. Olykor furcsán viselkedik, és Rachel gyanakvása egy esős délután beigazolódik. Hirtelen minden megváltozik, a házasságuk és az életük is veszélybe kerül. Rachel egy őrületnek tűnő, megtévesztéssel és erőszakkal szőtt összeesküvés hálójában találja magát, ahonnan az egyetlen kiút a félelmei leküzdésén és a könyörtelen igazság megismerésén keresztül vezet.
Lehane, a vérfagyasztó pszichothrillerek és a sötét, modern krimik nagymestere az új regényében a legjobb formáját hozza. A fordulatokkal teli történetet hús-vér szereplőkkel, tűpontos párbeszédekkel és hatásos atmoszférával tölti meg.
Az Egymásba veszve az amerikai megjelenését követően azonnal bestsellerré vált, és a szaksajtó mellett olyan nagy szerzők rajongtak érte, mint Lee Child és Gillian Flynn, és ez utóbbi szerint „Lehane mesterien helyezi az érző szereplőit veszélyes helyzetekbe”.
Dennis Lehane a modern krimi és noir egyik legismertebb szerzője, olyan bestsellerek köthetőek a nevéhez, mint a Titokzatos folyó, a Viharsziget és a Hideg nyomon. Számos regényét megfilmesítették már, és ő maga is aktívan dolgozik a filmiparban: többek közt a Drót és a Boardwalk Empire egyes epizódjainak írásában vett részt.
Dennis Lehane: Egymásba veszve
(részlet a regényből)
Hetvenhárom James
Rachel Massachusetts nyugati részén, Pioneer Valleyben született. A környék az öt főiskolájáról – az Amherst, a Hampshire, a Mount Holyoke, a Smith és a Massachusettsi – volt híres; kétezer egyetemi tanár dolgozott itt, akik az ide járó mintegy huszonötezer diákot tanították. Rachel kávézók, családi panziók, tágas közparkok, deszkaburkolatú házak és pézsmaszagú manzárdok világában nőtt fel. Az utcák ősszel szinte belefulladtak a lehulló falevelekbe, melyek beterítették a járdákat és betapasztották a kerítéseken tátongó lyukakat.
Telente olyan átható, nehéz csöndbe burkolta a hó a völgyet, hogy annak szinte már hangja volt. Júliusban és augusztusban a postásfiú biciklin hordta a leveleket, csengettyűvel a kormányon, a várost pedig elözönlötték a turisták, akik szabadtéri színházi előadásokra vagy régiségekre vadásztak.
Rachel apját Jamesnek hívták. Nem tudott róla sokkal többet. Emlékei szerint sötét, hullámos haja volt, és hirtelen, tétova mosolya. Legalább kétszer elvitte egy játszótérre, ahol sötétzöld csúszda volt, és ahol olyan mélyre ereszkedtek a berkshire-i felhők, hogy a férfinak le kellett törölnie a hintáról a párát, mielőtt beleültette volna Rachelt. Az egyik ilyen alkalommal valamivel sikerült megnevettetnie, de hogy pontosan mivel, arra a lány már nem emlékezett.
James az egyik főiskolán tanított. Rachelnek fogalma sem volt arról, melyiken, ahogy arról sem, hogy James egyetemi tanár, tanársegéd vagy adjunktus volt-e. Ami azt illeti, még abban sem lehetett biztos, hogy James az öt nagy főiskola egyikén dolgozott, és nem a Berkshire-en, a Springfield Technicalon, a Greenfield CC-n, a Westfield Állami Főiskolán vagy a környék tucatnyi más felsőoktatási intézményének valamelyikén.
Dennis Lehane: Egymásba veszve, Fordította: Orosz Anna, Agave Könyvek, Budapest, 2017
