Már fiatalon fekete neccharisnyával és fehér ajakrúzzsal botránkoztatta meg szüleit, s mindent kitalált, csakhogy magára vonja mások figyelmét. 70 éves Diane Keaton Oscar-díjas amerikai színésznő, Annie Hall megszemélyesítője.
Diane Keaton – 1946. január 5-én született Los Angelesben. Nem rokona sem a némafilmek kőarcú komikusa, Buster Keaton, sem a kor- és pályatárs Michael Keaton – Diane Hall néven anyakönyvezték. Apja mérnök, anyja félhivatásos fényképész, egy időben Mrs. Los Angeles volt. Ötévesen már egy metodista templom kórusában énekelt, gyönyörű hangját később szólistaként is kamatoztatta. Két húga és öccse mellett meglehetősen konzervatív nevelést kapott, de erős egyéniségével és különc stílusával így is hamar kitűnt.
Már fiatalon fekete neccharisnyával és fehér ajakrúzzsal botránkoztatta meg szüleit, s mindent kitalált, csakhogy magára vonja mások figyelmét. A művészetek iránt vonzódó lány előbb Kaliforniában a színjátszás elméletét, majd egy New York-i kis színházban gyakorlatát is kitanulta. Ekkor vette fel anyja családnevét, mert a színészcéhnek már volt egy Diane Hall nevű tagja. (Michael Keaton hasonló problémával szembesült, lévén eredeti neve Michael Douglas – ő saját bevallása szerint azért lett Keaton, mert tetszett neki Diane.)
1968-ban beugróként került a Hair című musicalbe, ahol – immár női főszereplőként – azzal tűnt ki, hogy visszautasította a vetkőzést. Ugyanebben az évben a Broadway hozta össze Woody Allennel: a Játszd újra, Sam! színdarabban dolgoztak együtt, Keaton alakítását a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjjal ismerték el. Szerepeiket a vígjáték 1972-es filmváltozatában megismételték. A darabban Allen elvált neurotikust alakított, aki Humphrey Bogart szellemét hívta segítségül szerelmi élete megváltoztatására. Keaton szerepe szerint beleszeretetett, és így történt az életben is.
„Hogy kerülhettem volna el? Már akkor szerelmes voltam belé, amikor még nem is ismertem. Ő volt Woody Allen. Az egész családom ott ült a tévé előtt, amikor fellépett a Johnny Carson show-ban” – idézte fel egy interjúban a színésznő. Mint kifejtette, a stílusa ragadta magával, ahogy gesztikulált a kezével, ahogy köhintett, és a maga túlzott szerénységével sütötte el poénjait. Azt sem titkolta, hogy Allen nagyon jóképű volt – szerinte jobban nézett ki, mint a képernyőn -, és „remek teste volt”.
Keaton arcát előbb reklámokból ismerte meg a közönség, felvevőgép elé 1970-ben állt először, a kiugrást 1972-ben A Keresztapa jelentette számára. Ettől kezdve egymást követték a sikerek, főként Woody Allen-filmjeiben remekelt , s a színész-rendezővel a színfalak mögött is románca alakult ki. Az igazi sztárstátusz felé vezető utolsó lépést ekkor még nem tudta megtenni – két kiábrándító film után visszatért a színpadra.
Igazán nagy éve az 1977-es lett: előbb a Nappalok és éjszakák című drámában cáfolt rá az őt komikaként elkönyvelőkre (jutalma Golden Globe jelölés lett), majd még ebben az évben leforgatta Woody Allennel az Annie Hallt. A pár nyíltan önéletrajzi ihletésű filmje keserédes, lélekmelengető vallomás, amely új magaslatokra emelte a vígjáték műfaját. (A cím is rá utal: a Hall eredeti neve, az Annie pedig barátai által használt beceneve.)
Keaton sokak szerint ebben nyújtotta élete legnagyobb alakítását, amelyet számos egyéb kitüntetés mellett Oscar-díjjal jutalmaztak, még nagyobb elismerés volt, hogy a filmben viselt ruháival és frizurájával divathullámot indított el. Az immár a legnagyobbak közé emelkedett színésznő a következő két évben csak két filmet vállalt el, mindkettőt Allen rendezte: a Belső terek bergmani lélektani dráma, a Manhattan az Annie Hall-téma variációja. A pár útjai ezután a szakmában és a magánéletben is szétváltak, Allen helyébe Warren Beatty lépett, akinek Vörösök című filmjében egy újságírónőt alakított, és újfent jelölték az Oscar-díjra.
Diane Keaton ezután szabadságolta magát, ritkán fogadott el felkérést, alakításait a szakma díjazta, a közönség viszont távolmaradásával tüntetett a jegypénztáraknál. Változást csak az 1986-os Bűnös szívek hozott, amelyben Sissy Spacek és Jessica Lange volt partnere és vetélytársa. Ugyanebben az évben átállt a kamera másik oldalára és megrendezte a Mennyország című dokumentumfilmet. 1987-ben több mint egy évtized után ismét Woody Allennel dolgozott A rádió aranykora című filmben, majd a Baby Boom című filmben alakított egy menedzsernőt, akinek életét az változtatja meg, hogy „örököl” egy gyermeket. A nyolcvanas évek végétől idejét a színészet és a rendezés között osztja meg, méghozzá igen serényen. Szerepelt A Keresztapa harmadik részében, Az örömapa 1-2. részében és az Elvált feleségek klubja című vígjátékokban; a fajsúlyosabb Marvin szobájáért újfent Oscar-díjra jelölték.
Megrendezte a Twin Peaks című tévésorozat egy epizódját és több zenei videót, és 1995-ben elkészítette első egész estés játékfilmjét. 2000-ben irányította a parádés szereposztású Női vonalak munkálatait, egy évvel később a Keresztutak című tévéfilmet jegyezte. Tervei között szerepelt a Kék angyal új változata is Madonnával a főszerepben, ez azonban kútba esett. Mia Farrow utódjaként játszott Allen Rejtélyes manhattani haláleset című alkotásában és szinkronizálta a Nicsak ki beszél című filmet.
Életkorát meghazudtolóan szexis és elbűvölő asszonyként csavarta el az eredetileg lányára „hajtó” Jack Nicholson fejét a Minden végzet nehéz című filmben (és az életben is), s immár negyedszer nominálták az amerikai filmakadémia legrangosabb kitüntetésére. Kőkemény család című romantikus vígjátékát nálunk is bemutatták a mozikban.
„A való élet bonyolult…”
A csontos és magas Diane Keaton vonzza a férfiakat, de soha nem ment férjhez (még a több évtizeddel fiatalabb Keanu Reeves színésszel is kapcsolatba hozták.) A hollywoodi filmsztár ugyan a forgatásokon kívül is sok filmbeli partnerébe beleszeretett, de egyszerűbbnek találja a filmvásznon lejátszódó kapcsolatokat. interjújában kifejtette: „A való élet bonyolult, de a filmben mindig tudja az ember, hogy mi következik, mi lesz a következő mondat. Mindenki azt teszi, amit tennie kell, és a férfi soha nem okoz meglepetést az embernek”.
Woody Allennel randizni olyan volt, mintha a rendező egy filmjébe csöppentem volna – írta Diane Keaton Then Again című memoárjában. „Szerettük egymást gyötörni a kudarcainkkal” – fogalmazott a színésznő. Mint írta, Allen vele kapcsolatos meglátásai „pontosak és vidámak” voltak. Ez a kötelék továbbra is barátságuk és Allen iránt érzett szerelmének alapja maradt. Hozzátette: Woody Allennel, Al Pacinóval és Warren Beattyval folytatott kapcsolataiban neki mindig az volt erős oldala, hogy jól tudta hallgatni amit ők mondtak, de – tette hozzá – egy idő után lazít az ember és akkor unatkozni kezd.
A színészet és a rendezés mellett fotósként és díszlettervezőként is ismert. Öltözködésének fiatal kora óta nagy figyelmet szentel, ruházatának elmaradhatatlan kelléke – évszaktól függetlenül – a kesztyű és a kalap. Családja két örökbe fogadott gyermek, egy fiú és egy lány. Woody Allen egyszer így jellemezte: „A való életben Keaton hisz Istenben. De abban is hisz, hogy a rádió azért működik, mert kis emberkék vannak benne.”
